Nem másfél, hanem öt Celsius-fokos felmelegedést vetített előre az évszázad végére a tavalyi IPCC-jelentés, és hiába reméltek sokat a klímavédelmi szakemberek a 2021. október végi glasgow-i klímacsúcstól, nem túl biztatók a kilátások, ha az ott elfogadott vállalásokat és eddigi tetteket nézzük.

Tavaly került nyilvánosságra az egyik legborúlátóbb jelentés, amely szerint ha nem csökkentjük azonnal drasztikusan a károsanyag-kibocsátást, az évszázad végére nem másfél, hanem öt Celsius-fokos felmelegedés lesz. Ürge-Vorsatz Diana fizikus, klímakutató a Másfélfok sajtóklubjának vendégeként ezután arról beszélt, hogy „fizikailag lehetséges megállítani az éghajlatváltozást, politikai kérdés, hogy sikerül-e”. Erre aztán a glasgow-i klímacsúcs látszólag választ is adott.

Hiába kongatták a vészharangot a klímavédelmi szakemberek, hogy óriási tétje van az október 31-én kezdődő glasgow-i klímacsúcsnak – hogy miért, arról itt szedtük össze korábbi videóinkat, infografikáinkat és képgalériáinkat:

Az ENSZ-klímacsúcson ennek ellenére nem történt olyan vállalás, amely radikálisan és gyorsan visszafogná az üvegházhatású gázok kibocsátását. Azaz egyetlen ország sem tett olyan lépést, amely közelebb hozná a párizsi egyezményben elfogadott, maximum másfél Celsius-fokos globális felmelegedési küszöbértékhez a kibocsátás mértékét (például a két Celsius-fokos vagy a fentebb említett öt Celsius-fokos helyett).

Videónkban bemutattuk, hogy az országok korábbi vállalásai is súlyos ellentmondásban voltak az előrejelzések adataival. Jogosan adódott a kérdés a csúcs előtt, hogy mennyi szén-dioxidot bocsáthat még ki a világ, hogy teljesülhessenek a párizsi klímacélok.

Közben úgy emelkedett az üvegházhatású gázok kibocsátása, mintha nem lenne vészhelyzet.

Az, hogy több mint negyven ország vállalta az ENSZ klímakonferenciáján, hogy leáll a szénalapú energiatermeléssel, elsőre örvendetes hírnek tűnt. A hangzatos vállalásokat azonban beárnyékolhatja, hogy az egyezmény nem kötelezi az országokat semmire.

Videóban mutattuk be Koszovó két legnagyobb erőművét, amely széntüzelésű és egyben az ország legnagyobb környezetszennyezője. Egyes tisztviselők szerint az ország készen áll rá, hogy elmozduljon a megújuló energiaforrások felé. Környezetvédelmi csoportok azonban azt mondják, hogy Koszovó problémái túlmutatnak az erőműveken.

A szénalapú energiatermelés mellett abban is megállapodtak a klímacsúcson, hogy az országok 2030-ra felhagynak az erdőirtással. Némi pesszimizmusra adhat ugyanakkor okot, hogy már korábban is voltak hasonló ígéretek, amelyeket nem követtek tettek. Egyedül Brazíliában például csak a 2020-as évben két és félszer annyi erdőt vágtak ki, mint amekkora Borsod-Abaúj-Zemplén megye területe.

Azt már mindenki tudja, hogy a kérődző állatok, így a szarvasmarhák emésztésük közben metánt bocsátanak ki, ami nyolcvanszor jobban járul hozzá a globális felmelegedéshez, mint a szén-dioxid. Egyetlen szarvasmarha átlagosan annyi metánt bocsát ki évente, ami három tonna szén-dioxidnak felel meg. A világ összes marhájának éves kibocsátása majdnem akkora, mint Európáé. Ahelyett azonban, hogy kevesebb marhát tenyésztenénk és fogyasztanánk, speciális étrend-kiegészítőket kevernek a tápjukba, metánelnyelő maszkokat gyártanak nekik vagy kevesebbet böfögő fajtákat igyekeznek kitenyészteni. Sőt néhol megpróbálják vécére szoktatni az állatokat.

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a metán csak egy a húsfogyasztási szokásainkkal összeköthető károsanyag-kibocsátás tényezői közül.

Hogy mire számíthatunk ezek után klímafronton 2022-ben? Hasonlóan gyakori szélsőséges időjárási körülményekre és ezzel együtt járó természeti katasztrófákra, mint 2021-ben.

Arra is számíthatunk, hogy eltűnik az örök fagy birodalma, azaz a permafroszt Szibériában. Kétszer olyan gyorsan melegszik ugyanis az Északi-sarkvidék környéke, beleértve a szibériai Jakutföldet is, mint a Föld többi része. Ennek hatására a permafroszt elkezdett olvadni. Ha viszont elolvad a jég, hatalmas mennyiségű metán szabadulhat fel, ami – mint fentebb is említettük – még inkább gyorsítja a globális felmelegedést. Vagyis a folyamat ördögi körré válik.

Végképp eltűnhet a Holt-tenger, ahol a nyolcvanas években fedezték fel az első lyukakat és repedéseket a tó medrében, amelyeken keresztül a víz szivárgásnak indult. Persze az sem tett jót a víz szintjének, hogy a vizét tápláló folyót, a Jordánt egyre nagyobb mértékben használja a mezőgazdaság öntözésre, a tó ásványait pedig a kozmetikai ipar.

Ugyanígy köddé válhatnak a gleccserek is. A himalájai gleccserek elolvadása esetén fellépő vízhiány miatt akár éleződhet a konfliktus Pakisztán és India között, és több millió menekült indulhat el abból a térségből is ivóvizet keresve a nagyvilágban.

A klímaváltozás pusztítása érhető tetten azokon a fényképeken, amelyeket a Reuters fényképésze készített, amikor elkísért két tudóst egy olvadó osztrák gleccser belsejébe.

Tavaly júliusban félig kiszáradt a nagy aszálytól a török Tuz-tó, több ezer pelikánfióka vesztét okozva. Itt minden évben tízezer flamingó kel ki a tojásokból. A 2021. évi halálos aszályt a klímaváltozás mellett az okozhatta a környezetvédők szerint, hogy a tavat tápláló csatornát mezőgazdasági célokra – öntözésre – használják. Annak ellenére hogy a tavat 2000-ben védelem alá vették biológiai sokfélesége, természeti és kulturális értékeinek megőrzése miatt.

Hírt adtunk arról, hogy 2021 júniusában kigyulladt és elsüllyedt az MV X-Press Pearl nevű konténerhajó Srí Lanka partjaihoz közel. A szingapúri hajó olajat, mérgező vegyi anyagokat és több tonna műanyag granulátumot szállított, ami ellepte a partot is. A környezetvédelmi hatóságok szerint ez volt a szigetország történetének legsúlyosabb ökológiai katasztrófája. Nyolcvan kilométeres körzetben betiltották a halászatot, mert az óceán a hajó környékén mérgező lehetett a szakemberek szerint. A tenger hal- és teknőstetemeket sodort partra a katasztrófa után.

Patagóniában rózsaszínre festett egy lagúnát a veszélyes hulladék. „A közeli halászfarmokon használt tartósítószer, a nátrium-szulfit okozta a lagúna vizének elszíneződését. Ezt elsősorban az exportra szánt garnélarákok tartósítására használják, de bejut Trelew város és a Chubut folyó vizébe is, szennyezve azokat” – nyilatkozta az AFP-nek Federico Restrepo környezetvédő mérnök. A törvény szerint ezek az anyagok veszélyes hulladékok lévén nem engedhetők csak úgy egyszerűen a vízbe, de a gyakorlat sokszor mást mutat.

Írtunk róla, hogy felére csökkent a korallzátonyok száma, és bár lehet, hogy az óceánok világa innen, Magyarországról távolinak tűnik, de függünk tőle és az is tőlünk. A Föld felszínének hetven százalékát teszik ki az óceánok, amelyek az általunk belélegzett oxigén felét termelik és a kibocsátott szén-dioxid negyedét nyelik el. A korallok a tengeri fajok negyedének biztosítanak remek táplálkozó- és szaporodóhelyet – amíg tudnak. A korallzátonyok felét már elvesztettük a globális felmelegedés miatt. De nemcsak a klímaváltozás jelent óriási veszélyt az óceánokra és azok élővilágára, hanem az azokban lebegő 150 millió tonna (!) szemét is.

Emellett évente több száz kilométernyi halászháló veszik el a tengerekben, és mivel ezek többsége műanyagból készül, nem bomlik le, és súlyos veszélyt jelent a tengeri élővilágra – mind az állatokra, mind a korallokra. Ez a helyzet Thaiföldön is, ahol 2021-ben önkéntes búvárok szabadították meg a Ko Losin-sziget természetvédett környékének korallvilágát a hálóktól, összesen 2750 m²-nyitől.

Nemcsak Thaiföldön, hanem a Fülöp-szigeteken, Manilában is próbálják megtisztítani a szeméttől a vizet: a Pasig folyót. A folyó harcosai nevű, önkéntesekből álló csapat tíz éve jött létre, és bár munkájuk sokszor szálmalomharcnak tűnik, a tagok elszántak, hogy megmentsék a folyó és ezzel – közvetve – a tengerek és óceánok élővilágát a műanyag hulladéktól. Egy kutatás szerint bár a Pasig folyó csak 25 kilométer hosszú, a világ folyóiból a tengerekbe ömlő összes szemét 6,43 százaléka innen származik. A Fülöp-szigeteken nincs hulladákgazdálkodás, ami azt jelenti, hogy a szemetet nyílt hulladéklerakó telepeken hagyják, ahonnan viszont az eső könnyedén belemossa a közeli folyókba ezeket. A tanulmány szerint a Fülöp-szigeteki műanyag hulladék hét százalék valószínűséggel az óceánban végzi.

Rióban a négyéves Nina Gomes édesapjával, a tengerbiológus Ricardo Gomesszal vív szélmalomharcot a műanyag szemét ellen. A kislány és édesapja rendszeresen merül alá a tengerben, hogy valamelyest kitisztítsák. A kislányt a város köztisztaságáért felelős társasága legfiatalabb természetvédő ügynökének nevezte ki.

És végül egy(etlen) jó hírt is bejelenthettünk tavaly: körülbelül 1800-ra nőtt a vadon élő óriáspandák száma, ezért lekerültek a veszélyeztetett fajok listájáról – jelentették be a kínai természetvédelmi hatóságok. A Természetvédelmi Világszövetség már 2016-ban átsorolta az óriáspandákat a veszélyeztetettből a sebezhető kategóriába, mert a kínai állam fajvédelemre tett intézkedései hatásosnak bizonyultak. Arra viszont már akkor is felhívták a figyelmet, hogy az óriáspanda természetes élőhelyének, a bambuszerdőknek több mint egyharmada ki fog pusztulni a klímaváltozás miatt az elkövetkező nyolcvan évben, és akkor újra csökkenni fog a pandák száma.

Legvégül, ha mindezek után még egy kis szórakozásra vágyna, tesztelje, mennyit tud a klímavédelmi kérdésekről kvízünkkel, amelyet a glasgow-i klímacsúcs előtt írtunk.