Ez volt az a mondat, ami annyira felháborította egy súlyos koronavírusos beteg rokonát, hogy az érintett budapesti kórház betegjogi képviselőjéhez fordult. Hat hete került kórházba a férje, azóta nem látta. Mint mondja, megérti, hogy szűkszavúak az információk, de a türelme végén jár. A súlyos állapotú betegek kapcsolattartáshoz való jogáról tett közzé állásfoglalást a napokban a TASZ is, talán nem véletlenül.
Ágnes (nevét a kérésére megváltoztattuk) nem elsősorban a személyes találkozás, a gondoskodás lehetőségét, hanem az információt hiányolja.
„Ez egy rettenetes vírus, átment az egész családomon, nyilvánvaló, hogy nem lehet kontrollálatlanul ráengedni a látogatókat a Covid-osztályokra, de hat hete csak SMS-ben tudok kommunikálni vele, 24 órán át rajta van az oxigénmaszk, mert nem kap levegőt, olyan állapotba került a súlyos tüdőgyulladás miatt. Azóta gyakorlatilag ugyanazt a mondatot ismételgetik az orvosok, hogy az állapota stabil, folytatjuk a kezelést”
– meséli a helyzetről az asszony, aki a férjétől kapott információk alapján hazugságnak tartja, hogy még több beteget is elbírna a rendszer.
Mint mondja, a férje a hat hét alatt két fővárosi kórházat is megjárt, volt olyan osztályon, ahol 29 beteg jutott két ápolóra, akik minősíthetetlen hangon beszéltek a betegekkel. Ágnes szerint ez nem is csoda, ilyen terhelés zombivá változtatja az embereket.
„Ezek a nővérek egy másodpercre nem ültek le, folyamatos menetben voltak a védőruhában, és még emellett a tempó mellett is fél 1-kor kapta meg a reggeli gyógyszereit a férjem” – mondja az asszony, akinek a férje most egy olyan kórházban fekszik, ahol a portán elhelyezett dobozba lehet beletenni azokat a tárgyakat, amiket kér a férje tőle. Viszont, mint mondja, olyan helyen is volt, ahol egy héten egyszer, vasárnap lehet a betegeknek csomagot felküldeni, és kígyózó sorok állnak az utcán, hogy leadhassák a bejáratnál azt, amit beteg hozzátartozójuknak hoztak.
„Ez így méltatlan mindenkihez! Nem hiszem, hogy ezt nem lehetne másként, emberibben, hatékonyabban. Nyilván az orvosoknak, ápolóknak megállásuk sincs, és elegük van abból, hogy telefonon érdeklődnek a hozzátartozók, de nincs más hírforrás, látogatókat csak azokhoz engednek, akik már menthetetlenek” – mondja az asszony.
Volt, aki nem tudott elbúcsúzni haldokló hozzátartozójától
Mint arról a Szabad Európa is beszámolt, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) már korábban fellépett a koronavírus-járvány idején a szociális otthonok lakóira vonatkozó kapcsolattartási szabályokkal kapcsolatban. Most pedig elkészített egy tájékoztató anyagot a súlyos betegek kapcsolattartáshoz való jogáról általában és a Covid-osztályokon. Egészen pontosan arról, melyek a minimális követelmények, és mit kell mérlegelni azok biztosításához.
„Jópáran megkerestek bennünket az utóbbi időben ebben a témában” – feleli Remport Ádám, a TASZ munkatársa, amikor arról kérdezzük, miért éppen most, a járvány harmadik hulláma idején érezték úgy, hogy ajánlásokat kell megfogalmazniuk a kapcsolattartásról.
Mint mondja, járvány korábban ismeretlen helyzetet teremtett, amely során a kórházakban a járványhullámoknak megfelelően váltakoznak nyugodtabb és a kritikus periódusok, ezért nem mindig világos az, hogy milyen keretek között lehet látogatni. Az egyes intézmények pedig eltérő szabályokat és gyakorlatokat alakítottak ki Covid-járvány speciális körülményeire.
Éppen ezek miatt a speciális körülmények miatt, és azért, mert a koronavírus-járvány lecsengéséig a kérdés folyamatosan aktuális marad, konkrét példákon keresztül vizsgálták meg a TASZ munkatársai a súlyos betegeket megillető folyamatos, személyes kapcsolattartás lehetőségeit az egészségügyben, így a Covid-osztályokon is. Sorra vették, mi lehet a gyakorlat egy munkaerőhiánnyal küszködő, extrém leterheltségű intézményben. Tisztázni kell, mi számít kapcsolattartásnak, kik számítanak súlyos betegnek, mi lehet a protokoll haldoklók esetében.
„Volt olyan panaszosunk, aki nem tudott elbúcsúzni haldokló hozzátartozójától, noha ezt most a járványhelyzetben is lehetővé kellene tenniük a kórházaknak. Igaz, teszi hozzá a TASZ munkatársa, a konkrét esetben az adott intézmény maximálisan együttműködő volt, kivizsgáltatta, hogy történhetett ez meg.”
Van évek óta megoldatlan probléma
„Igyekeztünk úgy kialakítani az ajánlásokat, hogy azoknak a magyar egészségügyben is legyen realitása” – hangsúlyozza Remport Ádám, hozzátéve, hogy ezeknek az ajánlásoknak a végrehajtásához most is megvannak a jogi keretek, de egy-egy megfogalmazás a jogszabályban elég tág mozgásteret biztosít az intézményeknek az értelmezéshez, így egyes intézmények gyakorlata között nagy különbségek alakulhatnak ki.
Remport Ádám visszatérő, vagyis nem csak a Covid-járvány okozta válsághelyzetre jellemző problémaként említi a hozzátartozók tájékoztatását. Az eszméletét vesztett beteg hozzátartozóinak a kórház köteles tájékoztatást adni, ez azonban problémába ütközik, amikor a hozzátartozók telefonon érdeklődnek, hiszen nincs kidolgozott
rendszer az azonosításukra – az orvosnak viszont tartania kell magát a személyiségi jogok védelméhez, az orvosi titoktartáshoz. Ez a mai napig megoldatlan, egységesen nem szabályozott helyzet.
A TASZ munkatársa szerint az adatvédelmi hatósággal közösen kellene kidolgozni az egészségügyre érvényes protokollt, amely ezt a helyzetet megnyugtatóan szabályozza.
A TASZ állásfoglalását, melynek témája a súlyos betegek kapcsolattartáshoz való joga általában és a Covid-osztályokon, erre a linkre kattintva olvashatja el.
