Meddig nevezhetjük „vitának” a bántalmazást, elkerülhetetlen sorscsapásként lesújtó „családi tragédiának” a nők meggyilkolását? Bár a kapcsolati erőszak 12 éve önálló bűncselekmény, a rendőrségi beszámolók gyakran úgy tálalják ezeket az eseteket, mintha kölcsönös szóváltások vagy maga a szeretet vezetett volna a bántalmazáshoz. Elemzésünk szerint a police.hu híreiben a bagatellizáló és mentegető kifejezések még mindig gyakoriak – és ezek nemcsak a közvélemény képét torzítják, hanem azt is befolyásolják, hogy az áldozatok mernek-e legközelebb a rendőrséghez fordulni, vagy nem.
Amikor a bántalmazásból közúti konfliktus lesz
2025. augusztus 14-én egy nő autóval menekült el orosházi lakásából, de a férje késsel felfegyverkezve üldözni kezdte egy másik kocsiban. A Békés vármegyei rendőrség minderről az alábbi posztban számolt be a közösségi oldalán – előbb Összetört szívek, összetört autók, majd Ittasan vezetni kockázatos címmel:
„Vita alakult ki egy házaspár otthonában 2025. augusztus 14-én, 19 óra körül Orosházán. A veszekedés során a nő beült az autójába és elhajtott otthonról, a férfi pedig egy másik autóval utánament. Az egyik földúton a férfi megelőzte az asszonyt és megállt előtte, de a nő a szántóföldre hajtva kikerülte őt. A közúti konfliktus egy közeli utcában tovább folytatódott, amikor a férfi balról a felesége kocsija mellé ment, majd oldalról nekiütközött a nő kocsijának. Az asszonynak ekkor fékeznie kellett, hogy ne ütközzön villanyoszlopnak. A nő ekkor megállt, a férfi pedig kiszállt a kocsiból és egy késsel kiszúrta a felesége autójának a gumiabroncsait. Ennek ellenére a nő tovább hajtott, majd egy szomszédos utcában a férj ismét mellé ért és megpróbálta leszorítani őt az útról, így ismét összeütköztek. Az asszony végül egy ismerőse házához hajtott, ahová a férfi már nem követte. A történtekről a férj tett bejelentést a rendőrségre, mondván, hogy a felesége úgy indult el otthonról, hogy előtte alkoholt ivott. A rendőri intézkedés során a nőnél valóban pozitív lett az alkoholszondás mérés eredménye, de a férfinél is az lett. Kiderült, hogy mindketten ittak és ezek után vágtak bele az autós üldözésbe. A rendőrök elvették a vezetői engedélyüket és ittas járművezetés miatt büntetőfeljelentést tettek ellenük. Emellett a történtek miatt közúti veszélyeztetés gyanúja miatt eljárás indul."
A poszt hatalmas indulatokat váltott ki: sokan megkérdőjelezték, hogy valóban az ittas vezetés és a közúti veszélyeztetés kellene-e, hogy ennek a történetnek a fő fókusza legyen, nem pedig a kapcsolati erőszak. A rendőrség végül eltávolította a bejegyzést, de addigra több helyi és országos médium is változtatás nélkül átvette a hírt.
Magyarországon az Eurostat adatai szerint a nők több mint felét bántalmazza élete során a partnere. Évente átlagosan hetvenkét nő hal meg emiatt. Bár a kapcsolati erőszak tizenkét éve önálló bűncselekmény a Büntető Törvénykönyvben, a rendőrségi kommunikáció sokszor még mindig úgy számol be ezekről, mintha kölcsönös „viták” vagy „tragikus drámák” vezettek volna a végkifejlethez. Nem ritka, hogy a közlemények az áldozatot is részben felelőssé teszik.
„A médiának óriási felelőssége van abban, hogy ezt a súlyos társadalmi problémát láthatóvá tegye, és nem mindegy, hogy milyen módon: a káros, áldozathibáztató sztereotípiákat megerősítve és az elkövetőket mentegetve, vagy kellő érzékenységgel és a bántalmazók kizárólagos felelősségének hangsúlyozásával” – mondja Spronz Júlia, a Patent (Patriarchátust Ellenzők Társasága) Egyesület jogásza.
Márpedig amíg olyan címekkel és megfogalmazással olvashatunk ezekről az esetekről, mint például, hogy Baltával ölte meg, pedig szerette (a debreceni férfi a feleségét, akit a gyilkosság után fel is gyújtott) vagy hogy „Fájdalmas kapcsolat”(egy évek óta tartó, súlyos bántalmazási ügyről szóló hír címeként), addig nem nagyon számíthatunk változásra.
A kapcsolati erőszakos esetekről írt hírek megfogalmazása, szóhasználata egyrészt azért fontos, mert a társadalmi hozzáállást, a közvéleményt formálják, de még jelentősebb kérdés talán az, hogy vajon milyen hozzáállással kezeli a rendőrség a kapcsolati erőszakos eseteket, ha már ezek beszámolójában rendre az ügyek bagatellizálása, romanticizálása, és az áldozat hibáztatása jelenik meg. Ebből pedig az is következhet, hogy maguk a bántalmazottak mernek-e majd legközelebb segítséget kérni a hivatalos szervektől.
A kapcsolati erőszakról szóló hírek egyik legfontosabb „kvázimédiuma” a police.hu internetes oldal, a magyar rendőrség hivatalos hírközlő felülete, ahonnan számos sajtóorgánum változtatás nélkül, szó szerint vesz át híreket. Éppen ezért cikkünkben a police.hu kapcsolati erőszakkal foglalkozó híreit vizsgáltuk meg: szám szerint 179-et gyűjtöttünk össze és elemeztünk a kulcsszavak előfordulása alapján. Ezekből az látszik, hogy továbbra is gyakoriak a bagatellizáló, romanticizáló és felelősséghárító kifejezések, bár bizonyos területeken látható már előrelépés is.
A „szóváltás” mint magyarázat mindenre
Az egyik leggyakoribb fordulat a rendőrségi hírekben, hogy az erőszakot megelőzően „szóváltás” vagy „vita” történt, azt sugallva, hogy a felek egyenrangú konfliktusban álltak egymással, holott a legtöbb esetben egyoldalú agresszióról van szó, a kapcsolati erőszak elkövetői ugyanis – a szakemberek szerint – éppen hatalmat és ellenőrzést igyekeznek az esetek többségében gyakorolni az áldozatok felett. Bántalmazó és bántalmazott között tehát szó sincs semmilyen egyenrangúságról ezen a téren.
Ezt a szófordulatot használták a police.hu közleményében, melyben azt adták hírül, hogy egy tapolcai férfi bozótvágóval fenyegette meg élettársát és gyerekeit:
„Augusztus 10-én éjszaka, szóváltást követően a férfi egy bozótvágó késsel fenyegette meg feleségét, és ennek nyomatékot adva több széket is összevágott. Ezután a nő beült az autóba a gyermekeivel, és megpróbált elmenekülni. Erre a férfi dühében betörte az autó hátsó szélvédőjét, többször megütötte a feleségét, miközben a késsel szúró mozdulatokat tett felé.”
Egyrészt a „szóváltást követően” formula eufemizmusként elfedi a hatalmi viszonyokat, és úgy állítja be a történteket, mintha a bántalmazott fél is aktív résztvevője lett volna egy „összezördülésnek”, másrészt ok-okozati összefüggésben tünteti fel az erőszakot, ami a „vita”, „szóváltás” logikus következménye lehet, holott a bántalmazásra sosem lehetne magyarázatot, indokokat keresni.
Közben ezeknek a híreknek rendre nagy hiányossága, hogy a„vitán” kívül nem vázolja fel az előzményeket, márpedig a kapcsolati erőszakos esetek többségének van előzménytörténete, hosszú ideje tartó bántalmazás állhat a háttérben, a bántalmazott korábban is kérhetett már segítséget a rendőrségtől, fontos lenne inkább erről hírt adni és arról, hogy ha igen, kapott-e védelmet, távoltartást. Ilyen eset volt többek között a csömendi gyilkosság májusban, ahol kétszer voltak kint korábban a rendőrök (erről nem szól a police.hu híre), ebből egyszer a mentősök hívták ki őket példaértékű módon, mégsem történt semmi, pedig a második riasztás után elvileg már a kapcsolati erőszak bűncselekmény kategóriába kellett volna sorolni az esetet. Májusban végül a férfi megölte a nőt egy csákánnyal.
Ha az „elfajuló vita” szófordulat helyett a rendőrség beszámolna ezekben a hírekben az előzményekről, az mind a rendőrség, mind az áldozatok, mind az elkövetők számára fontos információkkal bírnának, nemcsak a szélesebb nyilvánosságnak. Ha ugyanis a rendőrség teszi a dolgát, ahogy kell és megvédi az áldozatokat a meglévő jogszabályokat alkalmazva (az Isztambuli Egyezmény hiányában), akkor annak visszatartó, bűnmegelőző hatása is lehetne akár.
Romanticizálás: a féltékenység, mint magyarázat
A rendőrségi közlemények másik visszatérő sajátossága, hogy a párkapcsolati erőszakot féltékenységgel vagy „szerelemféltéssel” magyarázzák, mint azt mutatják már az olyan címek is, mint például, hogy Szerelemféltés miatt gyújtotta fel barátnője házát, Szerelemféltésből szúrt,Szerelemféltésből verte meg párját. Ez nemcsak normalizálja az erőszakot, hanem a bántalmazót is részben felmenti, mintha az érzelmi indíték enyhítené a cselekmény súlyát.
Másrészt arról sem szabadna elfeledkezni, hogy azokat a férfiakat, akik megölik a partnerüket, nem a szerelem motiválja. „Éppen ellenkezőleg: totális uralmat akarnak gyakorolni a nő felett, akit a saját tulajdonuknak tekintenek, és akinek az élete – vagy a halála – felett szabadon rendelkezhetnek”, írja a Patent.
Egy 2021-es vámosszabadi esetbenben így fogalmaztak a police.hu oldalán: „A veszekedés során a nőt egy esetben bal, kétszer pedig jobb tenyérrel ütötte meg, azonban tettét már nagyon megbánta.”
Az elkövető bűnbánatának hangsúlyozása, és a féltékenység mint háttér, romanticizálja a történteket, miközben a valóságban az ilyen helyzetekben a kontroll és a hatalom gyakorlása a mozgatórugó – nem a szerelem.
Amikor a nyelv végre egyértelmű
Pozitív példák is akadnak a rendőrségi közlemények között, főleg az utóbbi években. Egy 2025-ös tapolcai esetben a híradás egyértelműen fogalmazott:
„Könnyű testi sértéssel elkövetett kapcsolati erőszak bűntett megalapozott gyanúja miatt folyik eljárás… a férfi egy bozótvágó késsel fenyegette meg feleségét… többször megütötte… a rendőrök a helyszínen elfogták.” Itt nincs szó „szerelemféltésről” vagy „vitáról”: a közlemény bűncselekményként nevezi meg a történteket, és egyértelműen kijelöli az elkövetőt.
Változás van – áttörés nincs
A nőjogi szervezetek már 2013-ban javasolták, hogy a rendőrség kerülje a bagatellizáló és romantizáló megfogalmazásokat, és az erőszakot mindig társadalmi problémaként keretezze. Az elemzés szerint ugyan bizonyos problémás kifejezések előfordulása csökkent, de a „vita”, „szóváltás” és a féltékenységre utaló magyarázatok továbbra is gyakoriak.
Az elmúlt hónapokban Budapesten a Patent és a NANE(Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) együttműködése nyomán nőtt a rendőrség által hivatalból elrendelt ideiglenes távoltartások száma, létrejött egy jogvédőknek fenntartott forródrót is, és a rendőrségi kommunikáció is változni látszik. Azután ugyanis, hogy januárban meggyilkolt egy kétgyermekes japán nőt a volt férje (a rendőrség egy darabig tűzesetről kommunikált, pedig a nő kétszer is próbált távoltartást kérni a szervektől – hiába), illetve azután, hogy sok kritika érte őket amiatt is, hogy nem megfelelő módon válaszoltak azokra a kommentekre, amelyekben az áldozat ismerősei annak adtak hangot, hogy nem áll meg a rendőrség magyarázata miszerint a nő elaludt dohányzás közben az ágyában, mert soha nem dohányzott, a rendőrség megkereste a Patentet és a NANE-t azzal, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnének fektetni az ilyen ügyek kivizsgálására és kommunikációjára.
A Patent és a NANE ezután összeállított egy ajánláscsomagot a rendőrség részére az alapján, hogy milyen tipikus hibákat figyeltek meg a rendőrség kommunikációjában 2025 év elejétől a csomag megküldéséig. Az akkor átnézett, kapcsolati erőszakról hírt adó cikkek között egyet sem találtak, amely nem lett volna kifogásolható – mondta el a Szabad Európának Petrás Boglárka, a Patent kommunikációs munkatársa. „Hiányzott belőlük az a szemlélet, ami az áldozatot áldozatként, az elkövetőt pedig elkövetőként kezeli. Valójában azt látjuk, hogy nincs tudásuk az ott dolgozóknak a nők elleni erőszakról. Elengedhetetlen lenne, hogy kapjanak rendszeres, naprakész képzést erről. A Patent is tart képzéseket, de ezek teljesen eseti, meghívásos jellegűek. Az kellene, hogy készségszinten elsajátítsák ezt a fajta szemléletmódot, hogy ilyen hibákat ne kövessenek el” – tette hozzá a szakember.
„Családi tragédia” – elmaradt védelem
Az olyan hibák mellett, amelyeket a cikkben már részleteztünk, kitértek arra is, hogy kifejezetten káros tud lenni az a megfogalmazásmód, amely elkerülhetetlen sorscsapásként mutatja be a kapcsolati erőszakot, hiszen ezzel „úgy keretezik ezeket az eseteket, amelyek előre nem látható események, pedig például egy nő meggyilkolása általában nem váratlanul következik be, hanem egy hosszú folyamat kicsúcsosodása, ami pedig megelőzhető lenne” – mondja Petrás Boglárka. Tipikus példa erre az előbb már említett csömendi gyilkosság, amelyről a police.hu Családi tragédiaként írt, ami azt feltételezi, hogy nem lett volna elkerülhető, ha a rendőrök, akiket korábban kétszer is segítségül hívtak az áldozathoz, tettek volna valamit, hogy ne következzen be a gyilkosság.
A nőjogi szervezetek szerint az is rendkívül visszás, ami a mai napig igen bevált formula a legtöbb sajtóorgánumban, amikor az újságírók az elkövető környezetét kérdezik meg, akik rendre mentegetik a bántalmazót: „amúgy rendes ember”, „soha nem tenne ilyet”, „szerette a családját” – mondják róla, ezzel pedig gyakorlatilag felmentik az elkövetőket, akik általában remekül tudják megtéveszteni a környezetüket azzal kapcsolatban, hogy ők milyen emberek – mondta el a Szabad Európának Petrás Boglárka.
A rendőrségnek megküldött javaslatcsomagban még azt kérte a Patent és a NANE, hogy próbálják kerülni a kapcsolati erőszakról szóló híradásokban a bulváros, szenzációhajhász megfogalmazást, mert az az áldozatok emberi mivoltának lealacsonyításához vezet, mint például történt az abban a 2025 év elején közzétett hírben, amely egy 10 évvel ezelőtti gyilkossági ügy felderítéséről számolt be, és amelyben a következőképp írtak az áldozatról:
„A nő szerelmi élete a válást követően viharosan alakult. Az új lovaggal, aki állítólag egy bárddal fenyegette meg, hogy érvényt szerezzen akaratának, nem tartott sokáig a románc. A hódolók jöttek-mentek, míg 2015 nyarán a kétgyermekes anya nyomtalanul eltűnt. A rendőrségi nyomozás megkezdődött, a találgatások beindultak. Féltékeny szeretők, haragos exek, családi viszály vagy valami sokkal sötétebb lapul a háttérben?”
A szakember szerint a javaslatcsomag benyújtása után talán elindult valamifajta változás, de azért még nem lehet okunk a hurráoptimizmusra. Petrás Boglárka azt mondja, látszik, hogy valaki már külön odafigyel arra, hogy a rendőrség megfelelő módon kommunikáljon a kapcsolati erőszakról, de még be-becsúsznak hibák. A Patent kommunikációs munkatársa úgy véli, amíg nem lesz átfogó szemléletváltás, addig csak a tűzoltás marad.
A rendőrségi nyelvezet tétje: bizalom vagy félelem
A Fehér Gyűrű civil szervezet a családon belüli bántalmazás áldozatainak próbál segítséget nyújtani. Fügedi Orsolya, az egyesület vezetője lapunknak azt hangsúlyozta, azért sem mindegy, hogy kommunikál a rendőrség a hivatalos médiacsatornáján, mert abból arra is lehet következtetni, hogyan teszi meg mindezt az áldozatokkal, amikor azok (vagy a szomszédok) kihívják őket baj esetén. Az egyesület vezetője elmesélte, sokszor hallotta, hogy még a tanúvallomások alatt is olyan kérdéseket tesznek fel a kapcsolati erőszak vagy a családon belüli bántalmazás áldozatainak a hivatalos szervek, hogy „Miért nem szólt előbb? Miért nem jött előbb?”; vagy épp az ellenkezője: „Miért nem lép túl rajta?”. Ezekkel a mondatokkal megpecsételik, megbélyegzik, leminősítik az áldozatokat, akiket újra bántalmaz – ezúttal a rendszer. Ezért lenne alapvető, hogy egy pszichológus segítse a kihallgatáson és a tárgyaláson a bántalmazottakat. Európában, még Romániában is sokkal jobb ilyen szempontból az eljárásrend – mondja a szakember.
„A bántalmazás egy életre szóló traumát okoz az áldozatoknak. Nem minden rendőrnek szabadna ilyen típusú ügyekkel foglalkozni, mert nem mindegyik alkalmas arra emberileg. Másod-harmadlagos viktimizáció van: a rendőrség, a bíróság is még egyszer, kétszer, többször végiggázol az áldozatokon. Ezek a szavak ott maradnak az áldozatokban, újra és újra traumatizálva ezzel őket. Mi lesz a véleménye a rendőrségről az áldozatoknak? Mit fog tovább adni? Mennyi eséllyel fog aztán más áldozat is a rendőrséghez fordulni, ha az így kommunikál velük?” – kérdezi Fügedi Orsolya.
Megkerestük a police.hu-t kiadó ORFK-t is a kérdéseinkkel. Amint válaszolnak, frissítjük cikkünket.
Módszertan:
180, kapcsolati erőszakról szóló rendőrségi hírt gyűjtöttünk a police.hu oldalról, amelyekben az áldozat nő volt. Ezekből kigyűjtöttük a címeket, dátumokat, helyszíneket és a hír teljes szövegét. Kulcsszavak alapján vizsgáltuk, hogy szerepelnek-e bennük bagatellizáló, romanticizáló, felelősséghárító vagy az erőszakot nevén nevező kifejezések. Az előfordulást binárisan rögzítettük (0 = nincs, 1 = van), és az eredményeket évek és rendőr-főkapitányságok szerint is összesítettük. A 2020 előtti cikkek alacsony száma miatt csak a 2020 utáni időszakot ábrázoltuk. A leggyakrabban használt problémás kifejezéseket külön is elemeztük.
