Csaknem három évvel azután, hogy Oroszország megindította invázióját Ukrajna ellen, oroszok százezrei élnek külföldön, akik a háború, a politikai elnyomás vagy mindkettő elől menekültek el. Néhányan vonakodva hazatértek, mások próbálják újjáépíteni az életüket. Ezek az ő történeteik.
Pjotr, az Oroszország északi területéről származó programozó már Ukrajna megtámadása előtt úgy érezte, hogy rosszul mennek a dolgok az országban. Feleségével együtt alig valamivel 2022. február 24-e előtt döntöttek úgy, hogy elmennek – vagyis még a teljes körű támadás előtt. „Nagyon ijesztő volt a helyzet. Úgy éreztem, valami rossz készül” – mondta a Szabad Európa orosz szolgálatának.
Mint sokan azok közül, akik elmenekültek, Pjotr is azt kérte, hogy ne használjuk a teljes nevét, és ne nevezzük meg a feleségét vagy a szülővárosát se. Először Törökországba, majd Georgiába utaztak, de amikor a frissen érkezők feltornázták a lakbért és a megélhetési költségeket, Thaiföldre költöztek, végül visszatértek Tbiliszibe, Georgia fővárosába. „Itt szeretnénk maradni. Georgia valahogy közel áll a lelkünkhöz: egyfajta szabadságot jelent” – mondja.
Közel három évvel a háború kirobbanása után oroszok százezrei maradtak külföldön, miután elmenekültek a háború, a politikai elnyomás vagy mindkettő elől. Míg egyesek nagy nehezen hazatértek, mások digitális nomádként vagy politikai menekültként küzdenek azért, hogy új életet építsenek.
A The Bell online híroldal tavaly júliusban közzétett kutatása szerint körülbelül 650 ezer orosz maradt külföldön.
A szám jóval magasabb volt – egyes becslések szerint körülbelül egymillió – a migráció két hulláma után, amelyek közül az első a 2022. februári inváziót közvetlenül követő hónapokban volt, a második pedig akkor, amikor ugyanannak az évnek a szeptemberében Vlagyimir Putyin elnök mozgósítást jelentett be.
Georgia mellett – ahová Pjotr és felesége költözött – a legtöbb orosz Örményországot, Törökországot, Kirgizisztánt és Kazahsztánt választotta.
A több európai egyetem szociológusai által a háború első két évében végzett felmérések szerint az Oroszországból elmenekülők többsége politikailag elkötelezett, felsőfokú végzettséggel rendelkezik, és anyagilag az átlagnál jobb helyzetben volt. Az emigránsok nagyrészt 20 és 40 év közöttiek, sokan vagy saját vállalkozással rendelkeztek, vagy technológiai, design- és kreatív területen dolgoztak.
Marina, aki üzleti tanfolyamokat vezetett – és szintén csak a keresztneve közzétételébe egyezett bele – azt mondta, hogy 2022 februárjában költözött Georgia fekete-tengeri kikötővárosába, Batumiba. „Addigra rájöttem, hogy nem tudok tovább Moszkvában dolgozni. Eladtam a lakásomat, vettem itt egy másikat, és ideköltöztem, hogy itt éljek” – mondta a Szabad Európának.
„Amikor idejöttem, azonnal a szabadság érzése lett úrrá rajtam – mesélte. – Moszkvában mindig nyomás alatt élsz, de itt azt mondhatsz, amit akarsz, azt csinálhatsz, amit akarsz. Itt senki sem fél a rendőröktől: segítenek az embereken, nem pedig üldözik őket.”
Akárcsak Pjotrot, Marinát is meglepetésként érték az elmúlt hónapokban a Tbiliszit és más városokat megrázó, gyakran erőszakos utcai demonstrációk. A tüntetők azt próbálták megakadályozni, hogy a kormányzó Georgiai Álom párt új, orosz típusú külföldiügynök-törvényt vezessen be. „Először sokkolt a dolog: amit magam mögött hagytam, a szabadság hiánya, most utolért. Hihetetlen volt. Még nem teljesen világos, mi lesz a vége; a tiltakozások még mindig tartanak” – mondta.
Ehhez kapcsolódóan: Két elnök, káoszba süllyedt ország – mi várható Georgiában?
Olga, a Szentpétervár környékéről származó fodrász azt mondja, hogy férjével és három gyermekükkel több mint két éve menekültek Spanyolországba. A férje a közösségi médiában nyíltan kiállt a háború ellen, és pénzbüntetést kapott, mert részt vett háborúellenes tüntetéseken. „Elmagyaráztuk, hogy a férjemet bebörtönözhetik Oroszországban háborúellenes nézetei miatt, a fiamat pedig besorozhatják a hadseregbe, és a háborúba küldhetik” – mondja.
A spanyol törvényeknek köszönhetően gyorsan politikai menedékjogot kaptak. Bár sikerült szalont nyitnia oroszul beszélő ügyfelek számára, a férje nehezen talál munkát.
Az Oroszországból menekülők egy része bizonytalan a háború megítélését illetően. Ez a tendencia az országon belül és kívül végzett szociológiai kutatásokban egyaránt tetten érhető: ezek az emberek nem feltétlenül ellenzik a konfliktust, de nem is támogatják.
A korábbi tömeges kivándorlási hullámokhoz hasonlóan – mint például az 1917-es orosz forradalom után – a szakértők kétségbe vonják, hogy a külföldre költözött oroszok mindegyike hazatér, sokan ugyanis beilleszkednek fogadott hazájukba, vagy egyszerűen távol maradnak elnyomó politikájától. „Úgy tűnik, hogy három év háború után szinte mindenki, aki vissza akart térni Oroszországba, már megtette, vagy a közeljövőben fog lépni – írta Vlagyimir Ruvinszkij kommentátor a Moscow Times e hónap elején megjelent cikkében. – A többiek – a többség – valószínűleg nem teszik meg.”
