Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy Aljakszandr Lukasenka belarusz rezsimje tereli az EU-s határra a veszélyes átkeléssel próbálkozó közel-keleti és afrikai menekülteket és migránsokat. De miért ragadtatta magát erre a taktikára, és köze van-e Moszkvának a helyzethez?
Miközben több ezer migráns érkezett a belarusz–lengyel, a belarusz–litván és a lett határra, egyre nagyobb az aggodalom, hogy Belarusz erőskezű vezetője, Aljakszandr Lukasenka arra használja ki az elkeseredett emberek reményeit, hogy bosszút álljon az őt páriának nyilvánító európai kormányokon.
Azóta, hogy tavaly augusztusban igencsak vitatható körülmények között újraválasztották, Lukasenka keményen lecsapott az ellenzékre és támogatóira. A 27 éve hatalmon lévő önkényúr közben éles szópárbajba keveredett az országa elleni szankciókat sürgető nyugati illetékesekkel. Ezek az országok most további büntetőintézkedésekkel fenyegetnek a migránsválság miatt.
„Lukasenka arra játszik, hogy valamilyen miniháborút kiprovokálva elterelje a figyelmet Belarusz közélet gondjairól” – mondja a Varsóban élő politológus, Dmitrij Bolkunec.
„Magára akarja irányítani a figyelmet és arra kényszeríteni a nyugati országokat, hogy kezdjenek vele tárgyalásokba” – tette hozzá.
November 8-án az Európai Bizottság „embertelen és gengszterekre jellemző” fellépéssel vádolta meg Lukasenkát, arra utalva, hogy így kezeli a Belaruszba érkező és az EU-ba való könnyű belépésben reménykedő embereket.
Miért Moszkvát sürgetik fellépésre Nyugaton?
A deeszkalációt sürgető felhívásokat azonban nem Minszknek, inkább Moszkvának címzik. November 10-én Angela Merkel német kancellár sürgette Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy vesse latba befolyását, és érje el, hogy Belarusz leállítsa a migránsok „embertelen és elfogadhatatlan” kezelését.
Oroszország már régóta támogatja Minszket például dotált árú energiával és verbális kiállással a Nyugattal szembeni vitákban. Sokak szerint ahogy egyre mélyebben ássa magát a gödörbe a Nyugattal való szembenállásban, úgy növekszik Lukasenka függősége Moszkvától. Mindez lehetőséget ad Putyinnak arra, hogy megerősítse a hatalmát fölötte, különösen mivel Lukasenka a múltban gyakran játszotta ki egymás ellen a Kremlt és a Nyugatot.
Valójában mivel Lukasenka továbbra is dacos nyilatkozatokat tesz és a következményekre figyelmezteti Lengyelországot, ha továbbra is csapatokat küld a Fehéroroszországgal közös határra, Oroszország a posztszovjet térség korábbi konfliktusaihoz hasonlóan a döntőbíró szerepét akarja magának a szembenállásban.
Az elmúlt évben Lukasenka rendszeresen konzultált Putyinnal személyes csúcstalálkozókon és telefonon is. Az orosz tévé például bemutatta a november 4-én történt hívásukról készült felvételt. Ebben Putyin azt ígéri, hogy támogatni fogja Lukasenkát a külföldi befolyásolással szemben, és méltatja a két volt szovjet köztársaság kapcsolatát, majd egy sor egyezményt írnak alá.
„Együtt fogunk ellenállni minden olyan kísérletnek, amelynek célja beavatkozni szuverén államaink belügyeibe. Oroszország természetesen továbbra is segítséget fog nyújtani a testvéri fehérorosz népnek – ehhez kétség sem férhet” – mondta Putyin.
Varsó: Ezt Putyin találta ki
Egyes uniós vezetők azt sugallták, hogy valójában Moszkva áll a Lukasenka-kormány által folytatott, Merkel által „államilag támogatott emberkereskedelemnek” nevezett fellépés mögött. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, aki november 10-én találkozott az Európai Tanács elnökével, azt mondta, hogy a jelenlegi válság az első alkalom a kelet-európai kommunista rendszer vége óta, hogy „határaink integritása próbára van téve”.
Morawiecki egy nappal korábban Oroszországot hibáztatta, amikor a lengyel parlamentben azt mondta, hogy „a támadásnak, amelyet Lukasenka folytat, Moszkvában van az értelmi szerzője, és ez az értelmi szerző Putyin elnök”.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője „felelőtlen és elfogadhatatlan” megjegyzésnek nevezte ezt, és elutasította a vádat.
A legharciasabb megfogalmazások azonban az elmúlt hetekben magától Lukasenkától származnak, aki többek között azzal fenyegetőzött, hogy az orosz fegyveres erők segítségét felhasználva katonai szembenállást provokál Fehéroroszország és Lengyelország határán.
Egyes bírálók úgy vélik, hogy ez nem több mint egy régóta hatalmon lévő erős ember hencegése, aki rendszeresen az Oroszországgal való szoros kapcsolataira hivatkozik, amikor engedményeket akar kicsikarni, de falnak ütközik.
„Lukasenka ismert zsaroló, régóta kihasználja Putyint, és Putyin fizet – mondta Petras Auštrevičius, az EU-parlament litván képviselője a Szabad Európa és az Amerika Hangja közös műsorának, a Jelenidőnek. – Nyilvánvalóan megfélemlítésre használja Oroszországot, és hogy előre jelezzen bizonyos eseményeket.”
Putyin majd megoldja – sugallja a hivatalos narratíva
Oroszország eddig tartózkodott a komolyabb eszkalációtól a jelenlegi válságban, bár november 10-én a fehérorosz légtérbe küldte a légierő bombázóit, amit a védelmi minisztérium rutingyakorlatnak minősített.
A határ menti patthelyzettel kapcsolatos hivatalos kommentárok igyekeztek úgy tálalni az eseményeket, hogy Moszkva szerint Lengyelország és más uniós országok képmutató magatartást tanúsítanak a migráció és a határrendészet kérdésében.
Ezt az irányvonalat követve magas rangú orosz tisztviselők felemlegették, hogy Lengyelország és más uniós államok csapatokat küldtek a nyugati országok afganisztáni és iraki akcióiba, és azt állították, hogy legalábbis részben felelősek azért az instabilitásért, amely ma ezekben az országokban uralkodik és ami ezreket kényszerít arra, hogy máshol keressenek jobb életet.
Oroszország ENSZ-nagykövete és a külügyminisztérium szóvivője ugyanezt a narratívát vette elő. Megpróbálták úgy beállítani, hogy Lengyelország a hibás a határválságért, és nem Belarusz. Közben azonban nem mutattak be bizonyítékot ama vádakra, amelyek szerint Minszk szervezi az EU határai felé irányuló migránsáradatot.
Abbasz Galljamov politikai elemző és volt Kreml-beszédíró szerint Merkel Putyinhoz intézett felhívása, hogy gyakoroljon befolyást Minszkre, ugyanezt a narratívát erősítheti. Azt sugallhatja az orosz népnek, hogy a Nyugat kétségbeesetten várja, hogy Putyin közbelépjen döntőbíróként, és megoldja a helyzetet.
„Büszkén emlegethetik a tévében, hogy a Nyugat térden csúszik Putyin előtt” – mondta.
