Az EP-képviselők több mint fele a demokratikus értékek elkötelezett védelmezője a külpolitikai szavazásokon, negyedük azonban ingatag. Ez utóbbiak közé tartozik a Fidesz is. Folytatódott Kína és Oroszország érdekérvényesítése az európai uniós intézményekben, és a módszerek sem sokat változtak egy év alatt. A Political Capital közzétette idei elemzését az autoriter rendszerek térnyeréséről.
Az elmúlt évhez hasonlóan ismét az Európai Parlament külpolitikai témájú szavazásait elemezte a szervezet, a több mint kilencven kérdésben leadott voksoknál vizsgálták meg, azok mennyire szolgálják Kína, Oroszország, más autoriter hatalmak érdekeit, illetve az álhírekkel szembeni fellépést vagy a közös uniós külpolitikai támogatását. Pontszámokat kaptak a leadott szavazatok. Az így kapott eredményt aztán a képviselőkre, az országokra és az EP-frakciókra vetítve is összesítették indexek formájában.
Az integrációpárti héják
Az Európai Parlamentben 705 képviselő ül, közülük 680-an szavaztak a vizsgált időszakban annyiszor, hogy azokat statisztikai értelemben elemezni lehetett. Ezeknek a küldötteknek több mint fele szilárd demokratikus meggyőződés alapján szavaz – összegez a Political Capital elemzése. Az EP-képviselők közül 359-en egységesen bírálják az autoriter rezsimeket, elszánt hívei a közös uniós stratégiáknak a dezinformációk elleni küzdelemben és a külpolitikában is.
A frakciókra vetítve ez azt jelenti, hogy a Megújuló Európa (Renew Europe) 108 képviselője minden kérdésben egységesen és határozottan lépett fel, legyen szó akár a tekintélyelvűség elutasításáról vagy demokratikus értékeken alapuló diplomáciáról. Hasonlóan határozott eredményt hoztak az Európai Néppárt (EPP) frakciótagjainak voksolásai: a témakörök indexeit vizsgálva csak a Kreml-kritikus mutató szerint szorultak a Zöldek mögé, minden más kérdésben a második legegységesebb képviselőcsoport.
Nyomokban rendszerkritikát tartalmaz
Érdekes kettősséget mutat a Konzervatívok és Reformisták (ECR) és a Zöldek küldötteinek indexe. Rájuk is jellemző a kemény fellépés, ha az autoriter hatalmak elutasításáról van szó, de többször fogalmaznak meg kritikát a közösségi stratégiákkal szemben. Hasonló tendenciát mutatnak voksaikban a lengyel PiS, a cseh ANO vagy a magyar Fidesz képviselői is. Ezek alapján ebbe a csoportba az EP-tagok valamivel több mint negyede (176) tartozik.
Ugyancsak jól körberajzolható csoportot alkotnak a szuverenitás hívei: ők szinte teljesen elutasítják a közös uniós fellépést külpolitikai kérdésekben vagy a dezinformáció elleni küzdelemben, de számos autokrata rezsimmel szemben kritikusak. Bár itt is válogatnak: Oroszországgal szemben elnézőbbek, mint például Kína emberi jogi kihágásainál. Ez a csoport az EP-képviselők alig 8 százalékát teszik ki, legjellemzőbb pártja pedig az olasz Lega.
Belülről bomlasztók
Ennél is átlátszóbbnak tűnik az osztrák FPÖ vagy a görög Sziriza küldötteinek voksaiból körvonalazódó kép: Kínát néha kritizálják, de a putyini Oroszországot elítélő legtöbb határozatot megfúrják. A német AfD vagy a francia Nemzeti Gyűlés EP-képviselői azonban ennél is messzebb mennek. Ők mindenre nemet mondanak, amit az Európai Parlament többsége támogat. Ebben az utóbbi egy év sem hozott változást, a tavalyi elemzés szinte ugyanezt az eredményt mutatta.
Kívülről bomlasztók
Kína a szélsőbaloldali EP-képviselők Amerika-ellenességének vizén jut előre, az Európai Baloldal Pártjától (PEL) biztosan számíthat az elítélő uniós nyilatkozatok leszavazására. A európai parlamenti küldöttek azonban legalább 85 százalékban támogatják az ilyen dokumentumokat, és ennél rosszabb arányt csak a függetlenek, valamint az Identitás és Demokrácia (ID) tagjai produkálnak.
Az átlagot felhúzó frakcióknak (ECR, Zöldek, S&D, EPP és Renew) köszönhetően Kína kénytelen más módot választani befolyásának érvényesítésére. Inkább a tagállamok kormányait és meghatározó személyiségeit célozzák, kihasználva az óriásállam gazdasági erejét, illetve az onnan érkező pénz korrupciós potenciálját. Az így kiépülő érdekek már hatással lehetnek az EP-s döntéshozatalra, érdemes megemlíteni a fideszes EP-képviselők ellenvoksait az EU–Kína befektetési megállapodás EP-jóváhagyását befagyasztó határozattervezet szavazásakor.
Oroszország világhatalmi szereplőként igyekszik bemutatni magát, és az EU vagy az USA ellenpontjaként ideológiai alapként szolgál mind a szélsőbal (PEL), mind a szélsőjobb (ID) általánosnak tűnő támogatására. De gazdasági ereje is számít, amikor német vagy osztrák politikai erőket tud maga mellé állítani egy-egy ügyben, például az Északi Áramlat 2 projekt életben tartására.
Az Oroszországhoz fűződő viszony azonban több erő esetében képlékeny. A legjobb példa erre az olasz Lega, amely kritikusabb lett a Kreml politikájával kapcsolatban, legalábbis a leadott EP-voksokat elemezve. A francia Republikánus Párt ugyanakkor elnézőbbnek tűnik az orosz túlkapásokat illetően, és ez a képviselői szavazatain is meglátszik.
Az is érdekes trend, hogy az Oroszországgal szomszédos Lengyelország és Románia EP-képviselői sokkal kritikusabbak a Kremllel szemben, míg az osztrák delegáltak elnézőbbek, amit az indokolhat, hogy politikai és gazdasági lehetőséget látnak az orosz együttműködésekben. Feltűnő mozzanat a szlovák hátraarc: amint elvesztette kormányzati pozícióját otthon a párt, és Robert Fico pártelnök már nyíltan felvállalhatta oroszbarát hozzáállását, a SMER EP-képviselői is egyre megengedőbbek az orosz hatalommal szemben, szavazataik alapján. Ez egy újabb bizonyíték, hogy a delegáló ország belpolitikai változásai hatással vannak az európai parlamenti voksolásokra is.
Következmények nélkül
Jobban összezárnak az EP-képviselők, ha nem Moszkvából vagy Pekingből irányított autoriter hatalmat kell elítélni. A képviselők több mint négyötöde támogatja az elítélő uniós határozatokat a magát belarusz elnöknek tekintő Aljakszandr Lukasenka vagy Bassár el-Aszad szíriai vezető esetében. Ha a csádi, a haiti vagy a pakisztáni tekintélyelvű rendszerről kell voksolni, az arány még jobb, 90 százalék fölötti.
Ennél árnyaltabb a szavazatok festette kép a dezinformáció elleni küzdelem kérdésében. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) teljesített a legjobban, míg az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) és a Zöldek (Greens/EFA) az EP-átlagnál kevésbé támogatták az álhírek terjesztésének visszaszorítását. Az ECR-tag lengyel PiS egyik képviselője például odáig ment, hogy a dezinformáció „átpolitizált fogalommá” vált, ezért inkább a médiatudatosságra felkészítést támogatják.
A lengyel kormánypárt azonban nem csak a félrevezető törekvéseket látja másként, a közös európai uniós külpolitikáról is egyedi véleménye van. Mint a Political Capital elemzése rámutat: a PiS többször kritizálta az EU külpolitikájának hatékonyságát hiányolva, de ellenzi az egyhangú döntéshozatali rendszer átalakítását, holott sokszor éppen az a közös erőt mutató fellépés gátja, hogy nem tért át az Európai Bizottság a minőségi többségű döntés rendszerére.
