A jelenlegi autokráciák világszerte egyre inkább erősítik egymást a demokratikus társadalmakkal szemben folytatott versenyben – mondta Anne Applebaum Pulitzer-díjas amerikai újságíró és történész a Current Time-nak, a Szabad Európa orosz szolgálatának adott interjúban.
„Oroszországnak, Kínának, Iránnak, Észak-Koreának, Venezuelának, valamint Zimbabwénak, Azerbajdzsánnak és Angolának nincs közös ideológiája, de vannak olyan területek, ahol együttműködnek, és vannak közös érdekeik. Ezek közül néhány anyagi jellegű” – fogalmazott Anne Applebaum.
„A kínaiak a világ minden táján autokratikus rezsimekbe fektetnek be, és segítenek nekik fenntartani a rendszert. Az oroszok ugyanezt teszik. (…) Zsoldosokat ajánlanak a bajba jutott afrikai diktátoroknak. Olyan területeket keresnek, ahol van valami közös bennük, és ahol segíthetnek egymásnak” – folytatta.
Ehhez nincs szükségük közös ideológiára – magyarázta.
Új munkájában, az Autokrácia Zrt: A diktátorok, akik világuralomra törnek (Autocracy, Inc.: The Dictators Who Want to Run the World) című könyvében Anne Applebaum azt írja a honlapja szerint, hogy az ilyen kormányok mögött „kifinomult hálózatok állnak, amelyek kleptokrata pénzügyi struktúrákból, megfigyelési technológiákból és hivatásos propagandistákból tevődnek össze, és amelyek egyre több rezsimmel működnek együtt”.
Anne Applebaum a Current Time-nak azt mondta, hogy ez alapvető különbség a XX. századi geopolitikai helyzethez képest, „amikor volt egy kommunista blokk, és mind ugyanazt a nyelvet használták (…) és még a politikai és társadalmi rendszereik is nagyon hasonlók voltak”.
Központosító ideológia tehát nincs, de ennek ellenére van egy közös ellenség – mondta.
„A közös ellenség (…) bárki, aki a demokratikus világban él, bárki, aki a demokrácia nyelvén beszél (…) az emberi jogok, az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a jogállamiság, az igazságosság nyelvén” – fogalmazott.
„Ez a nyelv fenyegető számukra; természetesen akkor a legfenyegetőbb, ha a saját ellenzéki mozgalmaiktól, a saját belső kritikusaiktól és (…) disszidenseiktől származik” – tette hozzá.
Szerinte az ideológiáktól megszabadulva a modern autoriter rezsimeknek sokkal több lehetőségük van arra, hogy befolyásolják a politikai és társadalmi fejleményeket a nyitott társadalmakban.
„A tekintélyuralmi rendszerek propagandája ma már olyan módon érheti el az embereket az Egyesült Államokban, ahogy a kommunista propaganda korábban nem tudta” – mondta Anne Applebaum.
„A pénz, amellyel az autokrata rezsimek rendelkeznek, olyan hatalmat biztosít számukra, amellyel – ismétlem – a Szovjetunió soha nem rendelkezett. Megjelenhetnek befektetőként, vagy befolyást vásárolhatnak politikusok és üzletemberek köreiben, még akár politikai kampányokat is finanszírozhatnak szürkepénzzel” – fogalmazott.
„Mindezek a lehetőségek a korábbiakhoz képest sokkal több eszközt biztosítanak nekik arra, hogy befolyásolják a demokráciák belső vitáit, politikai témáit és a gazdaságukat is” – tette hozzá.
Anne Applebaum szerint kiderült, hogy az olyan médiumok, mint a Kreml RT-hálózata, nagyon jók abban, hogy egy olyan autoriter narratívát alkossanak, amely az autokráciákat biztonságosnak és stabilnak, a demokráciákat pedig megosztottnak, kaotikusnak és betegesnek írja le.
„Ennek a narratívának van milliónyi változata, ami elérhető az interneten. Ez összecseng az amerikai politikai spektrum egy olyan részével, amely elégedetlen, amelynek nem tetszettek a társadalmi, demográfiai, gazdasági és politikai változások az elmúlt néhány évtizedben, és igyekeznek visszafordítani” – magyarázta.
A történész-újságíró szerint nem az autoriter rezsimek okozzák a demokráciába vetett hit visszaesését az Egyesült Államokban és más demokratikus országokban, „de segítenek kétségeket ébreszteni, mélyítik a meglévő megosztottságot”.
Mint mondta, ezek a rezsimek megértették, hogy továbbra is igény van a demokratikus értékekre és nyelvezetre. Venezuelában például az emberek az utcára vonultak a diktatúra ellen, hogy átláthatóságot, igazságosságot és jogállamiságot követeljenek.
„Az emberek olyan társadalomban akarnak élni, ahol jogállamiság van, ahol a bírák valódi bírák. (…) Azt hiszem, ezt sok helyen tapasztalhatjuk. Az emberek ösztönös vágya, hogy egy még tisztességesebb társadalomban éljenek, ahol a polgároknak van némi beleszólásuk a dolgokba” – tette hozzá.
„Azt hiszem, ez az egyik oka annak, hogy az autokratikus világ, ha úgy tetszik, sokkal drámaibb módon fegyverkezett fel vagy szerelte fel magát a demokratikus világgal szemben, mint két évtizeddel ezelőtt” – fogalmazott Anne Applebaum.
