Szerbiában a fiatalok vezette tüntetések megrendítették a politikai berendezkedést, a kormányfő lemondását és előrehozott választások lehetőségének ígéretét hozták. A digitális innováció segítségével a diákok megkerülték az állami médiát, és eljuttatták az üzenetüket mindenhová.
Miközben az új évet köszöntő tűzijáték világította meg az éjszakai eget, Szerbia fővárosában emberek ezrei álltak teljes csendben, sokan az égnek emelték a mobiltelefonjukat. Nem ünnepeltek, hanem gyászoltak, tizenöt percig virrasztottak, egy-egy percig az újvidéki vasútállomáson novemberben történt tragédia minden egyes áldozatáért. A tüntetők ezt mindennap megismételték 11 óra 52 perckor, pontosan akkor, amikor az állomáson beomlott a betontető.
Ilyen drámai, jelképes mozzanatok határozzák meg Szerbia legnagyobb tiltakozását a néhai jugoszláv és szerb vezető, Slobodan Milošević 2000-es bukása óta. Miután január 28-án megszerezték a miniszterelnök skalpját – és talán új választásokat is kikényszerítettek –, a diákok vezette tiltakozások semmi jelét nem mutatják a kifulladásnak. A tüntetők átlagéletkora húsz év körül van: ez a generáció Aleksandar Vučić elnök egyre tekintélyelvűbb uralma alatt nőtt fel.
A több tízezer, utcára vonuló diák számára az újvidéki tragédia a jelképe mindannak, amit Szerbiában rossznak tartanak: a kiterjedt intézményi korrupciónak, az elszámoltathatóság hiányának és az olyan technokraták megjelenésének, akikről úgy gondolják, hogy felemelkedésüket egyedül Vučić kormányzó Szerb Haladó Pártjához fűződő kapcsolataiknak köszönhetik. „Nem értem, miért nem nyilvánvaló, hogy egyszerűen nem szabad tizenöt embernek meghalnia egy lezuhanó tető alatt, amikor nincs semmilyen természeti katasztrófa – mondta az egyik tüntető diák, Darija, a Szabad Európa balkáni szolgálatának. – Ennek nem szabad megtörténnie. Meg kell találni a felelősöket, és meg kell állapítani, miért történt.”
A diákok azonban nemcsak Vučić idején nőttek fel, hanem az internetén is. Érzékük a digitális innovációhoz és a közösségi médiához lehetővé tette, hogy megkerüljék az államilag ellenőrzött médiát, és mindenhol elterjesszék az üzeneteiket. A mozgalom jelképe a vérvörös kéznyom lett, amely a kormány állítólagos bűnösségét jelzi az újvidéki tragédiában. A szimbólumok egész Szerbiában megjelentek a kormányépületeken olyan feliratokkal, mint „Vér tapad a kezetekhez” vagy „Korrupció – kezeket fel”.
Ehhez kapcsolódóan: A kormány ellen tiltakozó szerb diákok utat foglaltak; lemondott a miniszterelnök
Nincsenek vezetők, nincs ideológia
A szerb ellenzéki pártok megpróbáltak rácsatlakozni a demonstrációkra, de a tüntetők visszautasították a nyomulásukat. Sok tiltakozó úgy látja, hogy Szerbia ellenzéke kompromittálódott, alig több, mint az állam kegyence. „A fiatalok egyértelműen elégedetlenek a szerbiai politikai színtérrel, nem ismernek magukra a felkínált politikai lehetőségek egyikében sem” – vélekedett Ivan Đorđević antropológus a Szabad Európának.
A tiltakozók azt mondják, hogy nem politikai hatalmat akarnak, hanem elszámoltathatóságot és igazságosságot a korrupt rendszerben. Elsődleges céljuk az újvidéki pályaudvar felújításával kapcsolatos összes dokumentáció közzétételének kikényszerítése, de követelik a felsőoktatás finanszírozásának húszszázalékos emelését, a diáktüntetők ellen emelt vádak ejtését és mindazok felelősségre vonását és eltávolítását a közhivatalokból, akik diákokra és oktatókra támadtak.
„Azt akarom, hogy mindenki kapjon teret az önkifejezéshez mindaddig, amíg ragaszkodunk az olyan alapvető értékekhez, mint a jogállamiság, az emberi és kisebbségi jogok tisztelete, a szolidaritás és az empátia” – mondta az egyik tiltakozó, a Belgrádban politikai tudományokat hallgató Emilija Milenković a Szabad Európának.
Az értékekre összpontosítás azt is jelenti, hogy a mozgalomnak nincsenek vezetői és nincs hivatalos ideológiája. A tüntetéseken és az egyetemi karokon plénumokon, nyílt gyűléseken hozzák meg a döntéseket, ahol minden résztvevőnek egyenlő joga van felszólalni és szavazni a határozatokról. Szakértők szerint ez megnehezíti a támadást a mozgalom ellen, mivel nincsenek olyan vezető alakok, akiket bírálni lehetne, vagy börtönbe csukni. A nyílt szervezet könnyebben elérhető a különböző politikai beállítottságú emberek számára. „Minden karon több vélemény, attitűd, politikai és ideológiai nézet létezik, soha nem láttam ennyi ideológiai különbséget egyetlen blokádnál sem” – tette hozzá Milenković.
Széles elérés
De ezzel az ideológiai sokféleséggel nincs könnyű dolga a mozgalomnak. Egy januári tüntetésen néhány tiltakozó olyan transzparenseket tartott, amelyeken Koszovó térképe volt látható szerb zászlóval kitöltve, és a következő felirattal: „Nem adjuk fel”. A diákmozgalom elhatárolódott ettől, és kiadott egy nyilatkozatot, amely szerint az ilyen rajzok és feliratok „nem állnak összhangban az értékeinkkel és a céljainkkal”. Más jelképeket egyes tüntetők ellentmondásosnak tartanak – egy virálissá vált videón férfiak az uniós zászlót szedik le valahonnan.
Ugyanakkor rengeteg a szerb zászló. „Ezek a gyerekek otthonuknak tekintik Szerbiát – mondta Đorđević. – Számukra a hazaszeretet (…) sokkal kevésbé megkérdőjelezhető, mint az őket megelőző generációk számára volt, így az enyém számára is, különösen a nacionalizmus megerősödése miatt a kilencvenes években, és amiatt, amit ennek az országnak a nevében elkövettek.”
A szerb fiatalok számára a hazaszeretet ellenére sem könnyű a szülőföldjükön maradni. Magas a munkanélküliség, sok fiatal úgy érzi, nincs más lehetősége, mint külföldön munkát találni. Az UNDP 2019-es jelentése szerint „Szerbia a világ tíz leggyorsabban zsugorodó népessége közé tartozik az alacsony születési arány, a kivándorlók magas és a bevándorlók alacsony száma miatt”.
„A szerb zászló hazánk szimbóluma, és azé is, amiért harcolunk – mondta Milenković. – Azt üzeni, hogy nem akarjuk elhagyni az országot, és hogy végső soron ez a harc a patriotizmusunkból fakad.”
Szerbiában jelentős történelmük van a diákmozgalmaknak. A kilencvenes években a diákok álltak a Milošević tekintélyelvű uralma ellen induló tiltakozások élére. A modern szerb történelem egyik legnagyobb diáktüntetésére 1996–1997-ben került sor választási csalás miatt; ez készítette elő az utat Milošević 2000-es megbuktatásához.
A legújabb mozgalom gyorsan terjed nem csak Belgrádon belül, a második és a harmadik legnagyobb városban, Újvidéken és Nišben is, négy állami egyetemen és több tucat középiskolában. Sztrájkoló tanárok és gazdák is szolidaritásukról biztosították a diákokat. Anica, a belgrádi filológiai kar harmadéves hallgatója azt mondja: örül, hogy a hallgatók üzenete egyre több emberhez jut el. „Miközben felvonultunk (…) láttam egy nagymamát transzparenssel a kezében: Diákok, köszönöm. Ezt magammal viszem. Nagyon sokan vannak velünk. Ez a tizenöt perc teljes némaság megmutatta, hogy meg tudjuk csinálni békésen, bármilyen incidens nélkül” – mondta.
Ehhez kapcsolódóan: Szerbiában új kormány létrehozását fontolgatja Vučić, de előrehozott választások is lehetnek
