Bár egy 2022-es strasbourgi ítélet szerint nemzetközi emberi jogi egyezményeket sért a Kínának történő kiadatás, a magyar kormány mégis kiadatási egyezményt kötött Kínával. Az elmúlt 5 év 7 kínai kiadatási kérelméből ötben a magyar bíróság jogszerűtlennek ítélte a kiadatást, ami nem is történt meg.
Miután Hszi Csin-ping kínai elnök 2024. májusi magyarországi látogatásán a két vezető megállapodott, majd novemberben Orbán Viktor kijelölte igazságügyi miniszterét a szerződés előkészítésére, 2025 július közepén – a kínai delegációval folytatott háromnapos tárgyalás után – Tuzson Bence miniszter alá is írta a Magyarország és Kína közötti kiadatási egyezményt. (A felek egyelőre csak parafálták, tehát jóváhagyólag aláírták, az még parlamenti ratifikációra vár.)
Ellentétben mondjuk Thaifölddel, mellyel 2021-ben kötöttünk ilyen megállapodást, kevés magyarországi bűnelkövető menekül Kínába, úgyhogy ez a megállapodás inkább Kína érdeke volt. Megkérdezettjeink szerint beleillik a politikai gesztusok sorába, melyeket az Orbán-kormány tesz az ázsiai világhatalom (egyben diktatúra) felé. Arról megoszlanak a vélemények, hogy ezek a gesztusok kellettek/kellenek-e ahhoz, hogy tavaly már Kína volt a legnagyobb befektető Magyarországon, vagy Orbán – választói körében nem csak a történelmi „magyar különlegesség-tudatot” triggerelő, hanem az uniós források elvesztése dacára sikeresnek is tartott – unortodox, a mainstreammel, így Magyarország szövetségi rendszerével sokszor szembemenő külpolitikai manőverezésének egyik fontos gesztusa.
Ugyanakkor – a magyar nélkül - tíz uniós országgal van már Kínának kiadatási egyezménye, az Ausztriával kötött nem ratifikált.
A kiadatások jogi háttere
Az egyezmény megkötésére Tompos Márton momentumos parlamenti képviselő hívta fel a figyelmet egy Facebook-bejegyzésében. Ebben felvetette a Kínában sűrűn alkalmazott halálbüntetést és a politikai, vallási és etnikai okokból üldözöttek kiadásának kérdését is.
A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről 1996. évi XXXVIII. törvény alapján egy Magyarországon tartózkodó személy külföldi állam megkeresésére büntetőeljárás lefolytatása, illetve a már jogerősen kiszabott szabadságvesztés végrehajtása céljából kiadható.
A megkeresés akkor teljesíthető, ha a jogsegély nem politikai, vagy azzal szorosan összefüggő egyéb bűncselekményre és nem katonai bűncselekményre vonatkozik (5. §). Politikai üldözötteket államuk gyakran köztörvényes bűncselekménnyel is vádolja őket. A magyar törvény szerint ez csak akkor fogadható el a jogsegély teljesítésekor, ha a bűncselekmény elkövetésénél, „figyelemmel az összes körülményre…a bűncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikaihoz képest.”
Meg kell tagadni a kiadatást, ha annak végrehajtása nemzetközi egyezménybe ütközik: “ha feltételezhető, hogy a külföldön folyó eljárás, a várható büntetés vagy annak végrehajtása nincs összhangban az Alaptörvénynek, továbbá a nemzetközi jognak az emberi jogok védelmére vonatkozó rendelkezéseivel és alapelveivel.” Például, ha a megkereső államban a határozathozatalt megelőző eljárásban nem biztosították a védelemhez fűződő jogokat.
A kiadatás teljesítése feltételekhez köthető: például, hogy halálbüntetést nem hajthatnak végre a kiadott személyen, vagy bizonyos standardoknak megfelelő körülmények között tarthatják csak fogva. Kérhető, hogy a fentieket a kiadatást teljesítő állam diplomatái a helyszínen ellenőrizhessék. Bár a megkereső államnak kellő biztosítékot kell adnia arra, hogy ha ki is szabják a halálbüntetést, azt nem hajtják végre, többször előfordult, hogy a (nem Magyarországról) kiadott személyt Kínában mégis kivégezték.
Bizonyított tény, hogy a Kínai Népköztársaságban más vallási közösségek mellett a Fálun Gong vallás híveit vagy az ujgur kisebbséget is államilag üldözik. Ezért kérdésekkel fordultunk az Igazságügyi Minisztériumhoz, köztük azzal, hogy az egyezményben milyen garanciák vannak a kivégzéssel, illetve az etnikai/politikai/vallási okokból folytatott kínai eljárásokkal kapcsolatban. Kértük az egyezmény szövegének elküldését is. Nem kaptunk választ.
Visszatérve az eljárásra: a kiadatás iránti megkereséseket a miniszter elküldi az ilyen ügyekben kizárólagosan eljáró Fővárosi Törvényszéknek. (A bírói döntés utáni esetleges fellebbezést a Fővárosi Ítélőtábla bírálja el.) Ha a bíróság szerint a kiadatásnak jogi akadálya van, akkor a miniszter köteles megtagadni azt, viszont, ha nincs, akkor is dönthet annak megtagadásáról. A kiadatás tehát alapvetően politikai döntés. Emiatt ellene fellebbezésnek nincs helye, és indokolt határozat sem születik.
A kiadatáshoz végeredményben a két állam közötti viszonosság vagy nemzetközi szerződés megléte szükséges, de – ahogy láttuk - ekkor sem biztos, hogy megtörténik a kiadatás. És olyan országokból is hoztak már haza magyar bűnözőket, ahol a két ország között nem volt viszonosság, illetve nemzetközi szerződés. Például Thaiföld már a kiadatási egyezmény megkötése előtt is adott ki oda menekült magyar bűnözőket, még ha idegenrendészeti alapon is.
Európai – EU-s és még néhány országból érkező - elfogatóparancs esetén a politikai, tehát miniszteriális szintet kiiktatják, tisztán jogi szempontok döntenek.
„Kínai jellegzetességekkel rendelkező emberi jogok”
A SafeGuard Defenders jogvédő csoport idézi Hszi Csin-pinget 2018-ból: „A Kínai Kommunista Párt politikai és jogi rendszerek feletti abszolút vezető szerepét fenn kell tartani.”
A szervezet szerint Kínában a tisztességes eljáráshoz való jog nem létezik. „Nincs olyan, hogy független és pártatlan bíróság, mivel mind az ügyészeket, mind a bíróságokat a Kínai Kommunista Párt egyik szerve (a Politikai és Jogi Ügyek Bizottsága) ellenőrzi.”
A magyar sajtóban a Magyar Hang hívta fel arra a figyelmet, hogy a Kínának történő kiadatás nemzetközi jogot sérthet a strasbourgi emberi jogi bíróság egy 2022-es ítélete alapján. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) egy Lengyelországban elfogott tajvani állampolgár esetében kimondta: Kínának nem lehet kiadni körözött személyeket, mivel ez sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének kínzásra vonatkozó tilalmát.
Hung Tao Liu, a határokon átnyúló távközlési csalás miatt Európában letartóztatott számos tajvani gyanúsított egyikének esete áttörést jelentett az autokráciák kiadatási programjaiban, állapítja meg az (EJEB) ítéletét összegző tanulmányában két szakértő.
A 2022. október 6-án kiadott Liu kontra Lengyelország (37610/18. sz.) ítéletben az EJEB– első alkalommal – általános mércét határozott meg a nemzeti bíróságok számára a Kínai Népköztársaság jövőbeli kiadatási kérelmeinek értékelésére. A visszaküldés tilalmának elvét alkalmazták, azaz, hogy van-e alapos ok azt feltételezni, hogy a visszaküldött személy(ek) „valós veszélynek” vannak kitéve az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEB) 3. cikke által tiltott bántalmazás szempontjából. A Bíróság szerint Liu Kínába történő kiadatása ennek megsértését jelentené.
Ez azon országok kiadatási kérelmeinek esetében is potenciális precedens, amelyek nem hajlandók hiteles belföldi emberi jogi információkat bemutatni, írja az elemzés.
Nemzetközi fórumokon Kína hagyományosan a szuverenitás és a „belügyekbe való be nem avatkozás” elvére hivatkozik, amikor az emberi jogok megsértésével vádolják. 2012 óta Hszi Csin-ping „Új Korszaka” egy párhuzamos, proaktívabb megközelítést alkalmaz, amely a „kínai jellegzetességekkel rendelkező emberi jogokat” népszerűsíti a nemzetközi színtéren. Ez a megközelítés a kormányközi párbeszédet és együttműködést helyezi előtérbe az erőteljes nemzetközi megfigyelés helyett.
Magyarország hétből ötször nem teljesítette a kínai kiadatási kérést
Mivel a kínai-magyar szerződésről beszámoló Global Times a találkozó résztvevőjeként említette a Fővárosi Törvényszéket is, kérésekkel fordultunk a bírósági szervezethez, melynek sajtóosztálya gyorsan és részletesen válaszolt, bár több kérdésre illetékesség hiányára hivatkozva nem.
Megtudtuk, hogy az Igazságügyi Minisztérium által koordinált egyeztetésre az Országos Bírósági Hivatal (OBH) kapott meghívást, nem a Fővárosi Törvényszék (így ők nem is voltak hivatalos résztvevők, ezért sem feleltek minden kérdésünkre). Az OBH 3 európai jogi szaktanácsadó bírót delegált, akik valamennyien egyben fővárosi törvényszéki bírák is. Mivel a Fővárosi Törvényszék jár el elsőfokon, „ezért ők rendelkeznek azzal a szakértelemmel és tapasztalati tudással, amelyek megléte az e témában szervezett bármely viszonylatú (!) nemzetközi egyeztetés(ek) elengedhetetlen feltétele”, írta a bíróság.
Bár nem volt kiadatási egyezmény, de kérelem (elfogatóparancs) esetén eddig is a Fővárosi Törvényszék (FT) járt el a kínai ügyekben is. Sajtóosztályuktól megtudtuk, hogy 2020. január 1-je és 2024. december 31-e között 7 kínai vonatkozású kiadatási ügyben határozott az FT, ebből 5 esetben állapította meg az eljáró bíró, hogy nem állnak fenn a kiadatás feltételei. Köztük az egyik „a menekültügyi eljárás során oltalmazotti státuszt és Kínára vonatkozó visszaküldési tilalmat kapott, 1 ügyben pedig a bíróság az Nbjt. 14/A.§-a alapján – a befogadotti státusszal együtt – a kiadatás teljesítésének nemzetközi szerződésbe ütköző voltát vizsgálta”. Ebben az 5 ügyben a miniszter (aki lehetett még Varga Judit is) a bíróság döntésére utalva tagadta meg a kiadatási kérelmek teljesítését. A két, a bíróság által jogszerűnek minősített kiadatás még a 2022-es EJEB-ítélet előtt született.
A törvény 14. §-a szerint meg kell tagadni a Magyarország vagy az Európai Unió más tagállama által menekültként elismert (vagy menedékes, befogadott, oltalmazott, valamint az Európai Unió tagállamában kiegészítő vagy ideiglenes védelemben részesített) személy kiadatását annak az államnak, ahonnan elmenekült.
Bár egyik magyarországi esetben sem volt politikai jellegű a kínai vád (hitelezési csalás, sikkasztás, vesztegetés), de mivel ketten is oltalmazotti, illetve befogadotti státuszt kaptak korábban Magyarországon, valamilyen üldöztetés elől (is) menekülhettek, a közbűntényre való hivatkozás akár ezt is elfedhette.
Illetékesség hiánya miatt nem kaptunk választ arra, hogy a most kötött egyezményben hogyan definiálták a politikai fogoly – egypárti diktatúrákban elég tágra szabott - fogalmát, hogyan különítették azt el a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő gyanúsítottétól (elkövetőtől), illetve az egyezmény milyen lehetőséget ad arra, hogy vallási, etnikai alapon megvádolt személyek ne kerüljenek Kínába kiadatásra. Szintén illetékesség hiányára hivatkoztak azon kérdés kapcsán (lévén nem jogalkotók, hanem jogalkalmazók), hogy milyen garanciák vannak a szövegben arra, hogy a kiadott személyt elítélése esetén sem végzik ki.
Elvileg születhet a bíróságot, így a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyó – esetleg azt párhuzamosan kiiktató – jogalkotás, elképzelhető az is, hogy a bírói kontroll nem marad el, csak nem az FT-hez, hanem más bírói szintre – például a Kúriára – kerül.
Bátki Pál kiadatási ügyekre szakosodott ügyvéd nem tudja elképzelni, hogy olyan kiadatási egyezmény köttetik Kínával, amely kihagyja a bírói kontrollt. „Jó néhány kiadatási egyezményt ismerek és nagyon sok ország gyakorlatát. Ezt nem vállalná be még a magyar kormány sem, még úgy is ezt gondolom, hogy nála már sokszor hittük valamire, hogy azt már nem meri meglépni, aztán meglépte.”
Erre semmilyen nemzetközi példa nincs, mondja, olyan lyukat ütne a jogállamiságon, a bírói szintet csak olyan áldozatok árán lehetne kiiktatni, ami egyszerűen nem racionális. „Ha valakit bírói kontroll nélkül akarnának kiadni egy kiadatást kérő országnak, akkor legfeljebb kicsempészik un. állami emberrablás útján. Erre számtalan példa volt már máshol.”
Az ügyvéd szerint Kínának sincs egyetlen olyan partnere, akivel ilyen együttműködése lenne. „Nagyon fontos afrikai partnerei vannak, de ott sem tudok olyan kiadatási relációról, ahol bírói szint nélkül oldották volna meg a kiadatási eljárást.”
Ugyanakkor az ügyvéd szerint a 2022-es EJEB-döntés óta valójában csak az alapvető emberi jogi egyezményeket megsértve lehet Kínával kiadatási egyezményt kötni. „A kormány persze mondhatja erre , hogy az a döntés egyedi ügyben született, de ha szerződést lehet is kötni, egyedi ügyben azóta megakadályozható a kiadatás. A 39-es cikk szerinti azonnali jogvédelmi kérelemmel együtt Strasbourghoz kell fordulni.” De ez a kiadatási egyezmény mindenképp egy fontos szimbolikus lépés, teszi hozzá.
A kínai kiadatási egyezmény kapcsán írt cikksorozatunk következő részében a két ország közti belügyi egyezménnyel foglalkozunk és a felidézzük a gazdasági együttműködés fontosabb elemeit.
