Öt fontos gondolat a beszélgetésből:
(1) Smiló Dávid építész szerint abban, hogy Rákosrendező esetében jogi csűrés-csavarás következhet, lelepleződik, hogy a projekt sem építészetileg, sem jogilag, sem politikailag nem volt előkészítve, különben a főváros elővásárlási joga nem érhette volna meglepetésként sem a hatóságokat, sem a minisztériumot. Komoly aggodalomra ad okot, hogy bár egy éve zajlik az egyeztetés a beruházóval, sem ő, sem az állam nem jutott el addig a pontig, hogy bármilyen konkrét tervet tárjon a lakosság elé. Smiló Dávid szerint az állami szervként működő Országos Építészeti Tervtanács sem látott semmilyen tervet, erre utal, hogy eddig nem szólaltak meg, és még csak nem is hivatkoznak rájuk a folyamatban.
(2) Bár a területtel karbantartási szinten tényleg nem igazán foglalkozott senki, ez nem jelenti azt, hogy ne indult volna el több tervezési folyamat az elmúlt tizenöt évben. Még Tarlós István idejében is készült egy építési javaslat Rákosrendező fejlesztésére. Ebben amúgy nem szerepelt olyan, hogy a munkálatokat kiszervezzék. Most viszont nem csak hogy fordítva ülünk a lovon, még mi mentünk le négykézlábra, a ló ült ránk, és próbál irányítani minket, miközben egy ilyen nagyságrendű fejlesztés mindig jó alap arra, hogy a kormány, a főváros és a pártok egymásra mutogassanak.
(3) Szakmai felkészületlenség és butaság beleugrani egy olyan városfejlesztésbe, amely infrastrukturálisan nincs megalapozva – márpedig Rákosrendező ilyen. Arról nem is beszélve, hogy egy felhőkarcoló vagy magas épület mindenkinek borzolja a kedélyét. Nagy kérdés, mégis kinek lenne szüksége egy ötszáz méteres felhőkarcolóra Budapesten. A szakember úgy véli: nem lehet, hogy megépüljön. Igaz, korábban is sok mindenre mondták, hogy nem jöhet létre, aztán mégis megvalósult. Ezért amikor Lánczi Regő országos főépítész vagy Lázár János építési miniszter arról beszél, hogy nem lesz ötszáz méteres felhőkarcoló, az csak a saját véleményük. Ma ugyanis nem létezik olyan dokumentum, amely meggátolná a beruházót a megépítésében, jelenleg az ő igényei alapján még az építésügyi törvény is felülbírálható.
(4) Bár súlyos és szikár szakmai kérdés, hogy a város szövetébe és sziluettjébe beleférhet-e egy ötszáz méteres felhőkarcoló, vagy sem, ilyen ügyekről jelenleg csak a politika vagy államközi szerződések összefüggésében lehet beszélni, ami sokat árt az építészetnek. A város karaktere amúgy kétszáz méteres magasságot akár még el is bírna, de a Karmelita ablakából nézve is nagyon belelógna a látványba. Az infrastrukturális fejlesztések esetében a szerződés részének kellene lennie egy legalább százoldalas városfejlesztési dokumentumnak, minimumként akár az, amelyik Tarlós István ideje alatt készült. De most semmilyen elvárást nem fogalmaztak meg az ingatlanfejlesztővel szemben, teljesen szabad kezet kapott.
(5) Ha a Rákosrendezőre vonatkozó fejlesztést hatvan év távlatában nézzük, akkor az elején igazán rá lehetne szánni két-három évet az egyeztetésre, hogy ne hozzunk rossz döntéseket. Smiló Dávid szerint most van kormányzati szándék arra, hogy újra kell indítani az építőipart. Sokáig ennek az eszközei voltak a stadionok, amelyeket a lakóingatlanokkal szemben sokkal egyszerűbben és gyorsabban meg lehet építeni. A hazai kivitelezőipar minősége is inkább az egyszerűbben felhúzható stadionoknak kedvez. Ha négyéves kormányzati ciklusokban gondolkodunk, akkor sokat számít, hogy épp a választásokhoz érve felpörög-e annyira a vasbeton kiöntésének művészete, hogy az hatással legyen a gazdasági növekedésre, és megjelenjen a GDP-adatokban és a százalékokban.
