Bár 2015-ben a rigai EU-csúcson hazánk vezetőjének is lekevert egy „barátságos” taslit az Európai Bizottság akkori elnöke, Jean-Claude Juncker, attól még nem mondható el, hogy gyakori eset a nyilvánosság előtt államfőket pofozgatni. E hónap elején azonban a francia elnök is kapott egy nyaklevest egy középkori-harcművészeteket gyakorló férfitől. A támadót két napon belül négy hónap letöltendő börtönbüntetésre ítéltek. Az eset nagy felháborodást keltett a közösségi médiában, de nem azért, amiért gondolnánk.
A bizarr ügyről a görög származású ausztrál író, Christos Tsiolkas 2008-ban megjelent ’A Pofon’ című könyve jutott eszembe, amelyben egy kerti sütögetés során egy felbőszült üzletember pofon vágja egy másik vendégpáros kisfiát, mert az ő gyermekével kötözködik. A pofon aztán kihat a buli minden részvevőjére. A vélemények is megoszlanak: valaki elítéli a gyermekverést, más úgy látja, hogy a rosszalkodó gyereket valakinek igenis meg kell nevelnie, ha a saját szülei nem figyelnek oda rá. Egyesek egyenesen a rendőrség bevonását sürgetik.
Egy pofon utóélete
Macron délkelet-franciaországi hivatalos látogatásán történt esete is hasonló reakciókat váltott ki a közösségi médiában. A vita igazából nem is a pofon, hanem az ítélet körül alakult ki. Voltak, akik kevesellték, mások sokallták a négy hónap börtönbüntetést (pontosabban: 18 hónap börtönbüntetést, amelyből 14 felfüggesztett). A legtöbb francia nő azonban inkább azért ragadott billentyűzetet, mert egyszerűen nem hitték el, hogy az igazságügy ilyen gyorsan képes volt ítéletet hozni az ügyben.
Charlotte nevű francia barátnőm, miután megtudta, hogy a Valence városában az elnök fogadására összegyűlt tömegben Macron kéznyújtására pofonnal válaszoló férfit 2 napon belül bíróság elé állították, a következőt írta ki a Facebookra:
„Tehát a következő barom (és ez még egy rettenetesen gyenge szó), aki megpofozza a feleségét, szintén azonnal, 48 órán belül bíróság elé fog kerülni? #Feminicide: 3 naponta 1 nő, 4 naponta pedig 1 gyermek hal meg családon belüli erőszakban Franciaországban”.
Így igaz, a 2019-es hivatalos adatok szerint Franciaországban minden harmadik nap meghalt egy nő, mert partnere vagy volt házas- vagy élettársa végzett vele.
Igazságtalan a rendszer?
Charlotte nincs egyedül a véleményével. Sokan úgy érzik, hogy az eset rávilágított a rendszer igazságtalanságára. Az elnökpofozót ugyanis szinte pillanatok alatt elítélték; azokat a férfiakat, akik a családjukon belül erőszakoskodnak pedig évekig „hazaküldözgetik”, ügyüket csak több erőszakos cselekmény elkövetése után viszik bíróság elé.
Az Európai Unióban Németország után, 2017-ben Franciaországban követték el a legtöbb családon belüli gyilkosságot.
A francia hatóságok 15 évvel ezelőtt kezdték nyomon követni a családon belüli bűncselekményekkel kapcsolatos adatokat, azóta a 2019-es év volt az egyik legborzalmasabb. Két éve ugyanis 173 bűnesetet regisztráltak, amelyek során 146 nő vesztette el az életét. A gyilkosságok számát tekintve, a 2018-as adatokhoz képest ez több mint 20%-os növekedést jelentett, amely sokkolta a társadalmat és országos tüntetéssorozatot váltott ki.
A tüntetők kifejezetten aggasztónak találták, hogy a hatóságok gyakran elküldik azokat a nőket, akik megpróbálják feljelenteni az őket bántalmazó partnereiket.
A megmozdulásokra válaszul a kormány több millió eurót szánt a helyzet javítására és konzultációba kezdett mind az áldozatokkal, mind a civil szervezettekkel. Ennek eredményeként többek között bevezette a támadókra helyezett elektronikus bokakötő használatát, amely figyelmezteti az áldozatot, ha az illető a közelben jár. Az áldozatoknak pedig olyan telefonokat adtak, amelyekkel egyszerűbben, egy gomb megnyomásával kérhetnek segítséget, akár vészhelyzetben is. A kormány egyes patikákban és szupermarketekben is kialakított ideiglenes segélypontokat.
Az igazságügyi minisztérium legfrissebb adatai szerint az országban 2020-ban 106 családon belüli bűncselekményt jelentettek be a hatóságoknál. Tavaly 90 nővel végeztek partnereik vagy volt partnereik. Ezek a számok javulást mutatnak a 2019-es adatokhoz képest.
„Az eredmények még mindig túl szerények, de reményt sugároznak"- mondta Éric Dupond-Moretti francia igazságügyi miniszter az év elején egy Facebookon közzétett videóüzenetben.
A lezárások alatt nőtt vagy csökkent a családon belüli erőszak?
A koronavírus miatt bevezetett lezárások idején a családon belüli erőszakos cselekmények száma jelentősen megnőtt az országban.
A France24 információi szerint ezt az is bizonyítja, hogy a nők megsegítésére kormányzati támogatásból létrehozott segélyhívószámra (3919) érkezett hívások száma tavaly, a tavaszi két hónapos karantén alatt meghaladta a 44 ezret. A 2019-es év során az összes hívás száma 96 ezer körül mozgott.
Paradoxnak tűnik, hogy ennek ellenére a 2020-as évben a családon belüli erőszak következtében bekövetkezett emberölések száma majdnem 40%-kal csökkent az előző évi adatokhoz képest.
A francia igazságügyi miniszter, Éric Dupond-Moretti ezt azzal magyarázza, hogy sikeresek voltak a kormány 2019-ben bevezetett reformjai. Továbbá a gyilkosságok számának csökkenése „kétségtelenül annak a szemléletváltásnak (is) köszönhető, hogy immár a társadalom egésze vállal felelősséget mind a családon belüli erőszakért, mind ezekért a szörnyű bűncselekményekért, továbbá köszönhető még a civil szervezetek munkájának is”.
A civil szervezetek a járvány miatti lezárások idején tényleg kampányokban hívták fel a figyelmet arra, hogy az összezártság miatt veszélybe kerülhetnek az erőszakos partnerrel rendelkezők, kiváltképpen a nők (és sajnos a gyermekek is). Talán ezért is volt több bejelentés a szokásosnál: hiszen tudták az emberek, hogy van hova fordulni.
Valószínű a „Me Too” mozgalom is segített az áldozatoknak, amelynek hatására könnyebben felismerik és beszélnek az őket ért abúzusról.
Mindennek ellenére vannak, akik még több felelősséget várnak el a társadalomtól. Ezek az emberek úgy gondolják, hogy a szomszédoknak, barátoknak igenis szólnia kellene, ha erőszakot sejtenek. Egy cikk alatt egy nő azt írta, hogy ezt sem lehet olyan könnyen elvárni, mert aki erőszakos a családtagjaival, az mással is az lehet. A nő apja is több éven keresztül kínozta őket, majdnem ötvenszer - gyakran törött csontokkal, monoklikkal - tettek bejelentést a rendőrségnél, de a hatóságok addig nem csináltak semmit, amíg az apja tényleg meg nem ölt valakit.
A tavaszi lezárások idején egy helyi női Facebook csoportban kiírta, hogy van a házában egy külön bejáratú szoba fürdőszobával, amelynek az ajtaja mindig nyitva áll azok előtt, akiket otthon bántalmaznak és menekülniük kell. A szobát bárki felhasználhatja, kérdést nem fog feltenni.
Volt férje napközben az utcán felgyújtotta
Az elmúlt hónapokban több ilyen erőszakos eset rázta meg az országot. Májusban Bordeaux-ban a nyílt utcán egy 31 éves nőt többször meglőtt, majd felgyújtott a volt férje. Az eset fényes nappal történt. A háromgyermekes anya belehalt a sérüléseibe.
Júniusban az újságok egymás után cikkeztek annak a 40 éves nőnek az ügyéről, amelyet ebben a hónapban kezdtek el tárgyalni. Valérie Bacot-t 12 éves kora óta rendszeresen erőszakolta meg a nevelőapja. A 17 évesen teherbe esett nőt alkoholista anyja kidobta, és volt nevelőapja feleségül vette, majd erőszakkal (olykor fegyverrel) prostitúcióra kényszerítette. A szintén alkoholista férfi egyszer kalapáccsal is nekirontott. Mikor a 4 gyermekes anya legidősebb gyermekének szexuális fejlődésére is felfigyelt a férfi, a nő megijedt és fejbe lőtte. Akár életfogytiglant is kaphat. Jelenleg több mint fél millióan írták alá azt a petíciót, amellyel arra kérik a bíróságot, hogy a nőt mentsék fel minden vád alól.
„Ezek a nők az erőszak áldozatai, s nincs védelmük. Az igazságszolgáltatás továbbra is túl lassú, nem elég reakcióképes és túl engedékeny az elkövetőkkel szemben, akik így továbbra is gyakorolhatják erőszakos hatalmukat” - mondta a Bacot-t védő ügyvéd, Janine Bonaggiunta az AFP-nek.
Bízhatnak-e a nők az igazságszolgáltatásban?
Macron az eset után úgy döntött, hogy nem tesz jogi lépéseket az őt felpofozó férfi ellen, ő inkább az igazságszolgáltatásra hagyta az ügyet. Bárcsak minden bántalmazott ennyire bízhatna a törvénykezésben, mint a francia elnök tehette. A francia igazságügyi miniszter a családon belüli erőszakról egyelőre így vélekedik:
„Természetesen minden gyilkosság, minden erőszakos cselekmény kudarc, amely olyan tragikus következményekkel jár, amit elképzelni sem tudunk. Az egész társadalmunk kudarca ez, és az igazságügyi minisztérium kudarca is”.
Macron támadója közben „természetesen” fellebbezett.