Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Napfényes Albion

John Terry (balra) egykori Chelsea-sztár, az Aston Villa futballklub segédedzője, és Dean Smith edző féltérdre ereszkedve támogatja a Black Lives Matter mozgalmat a Villa és a Chelsea mérkőzése előtt
John Terry (balra) egykori Chelsea-sztár, az Aston Villa futballklub segédedzője, és Dean Smith edző féltérdre ereszkedve támogatja a Black Lives Matter mozgalmat a Villa és a Chelsea mérkőzése előtt

Nagy-Britanniában is komoly vitákat szül a „taking the knee”. A rasszizmus ellen féltérdre ereszkedő focistákra már az angol válogatott két meccsén is huhogtak a hazai drukkerek. Igaz, csak egy kisebbség, mert a többiek tapsolással nyomták el a hangjukat.

Térdelni vagy nem térdelni, ez itt a kérdés – a brit és más labdarúgók számára is. A rasszizmusellenesnek szánt gesztus miatt parázs kommentháború folyik a szigetországban.

Az ügyben most megszólalt Boris Johnson brit miniszterelnök szóvivője is, aki tojáshéjon járva reagált a kényes témára, és azt mondta: a kormányfő „teljes mértékben tiszteli” a játékosok jogát, „hogy értésre adják érzelmeiket”.

„Szeretném, ha az összes angol szurkoló minden meccsen megadná a tiszteletet és tiszteletben tartaná azoknak a jogát, akik így akarnak békésen tiltakozni” – idézte a szóvivő Boris Johnson szavait.

Viszont beszédes volt, hogy a szóvivő nem volt hajlandó nyíltan elítélni a fütyülő-huhogó drukkereket.

A Premier League-ben nem térdel mindenki

A féltérdre ereszkedés eredetileg az amerikai futball-ligából, az NFL-ből indult el a Donald Trump volt amerikai elnöknek tulajdonított rasszista megjegyzések miatt. Külföldön viszont azután terjedt el, hogy tavaly egy minnesotai rendőr a letartóztatás során a nyakára térdelve megölte a színesbőrű George Floydot.

A féltérd ennek nyomán lett a rasszista megkülönböztetés és a rendőri brutalitás elleni állásfoglalás – vitatott – jelképe, és az angol Premier League-ben a meccsek előtt rendre féltérdre ereszkednek a játékosok; de nem mindenki.

Először a Crystal Palace futballklub szélsője – az egyébként színesbőrű – Wilfried Zaha lázadt fel. „Degradálónak” nevezte a gesztust, és februárban fel is hagyott vele.

Az elefántcsontparti Zaha nyilatkozataiban arra utalt, hogy „mindegy, hogy térdel vagy áll az ember, néhányunkat attól függetlenül sértegetnek”, és hogy a sporton kívül nem tesznek eleget – különösen a közösségi médiában – a tetten érhető rasszista megnyilvánulások ellen.

„Társadalmunknak bátorítania kellene a jobb felvilágosítást az iskolákban, a közösségimédia-cégeknek pedig keményebben kellene fellépniük a másokat – nem csak focistákat – zaklatókkal szemben”mondta.

A kérdés a következő szezonban még inkább megoszthatja a Premier League-et, mivel az angol első osztályba feljutott londoni Brentford csapata még februárban közölte: felhagy a térdeléssel, mert már nincs meg a szükséges hatása.

A csapat sietett hangsúlyozni, hogy teljességgel elutasítja a rasszizmust és hogy „szükség van mindenféle diszkrimináció megszüntetésére (…) Úgy érezzük, időnket és energiánkat másképp fordíthatjuk a faji egyenlőség népszerűsítésére.

A szintén nyugat-londoni Queens Park Rangers és az észak-angliai Middlesbrough is felhagyott a gyakorlattal.

A bírálók a BLM-mel hozzák összefüggésbe

Közben az Eb-t megelőző kiabálás miatt kirobbant vitában a térdelés ellenzői közül sokan azzal érvelnek, hogy ők is elutasítják a rasszizmust, de a féltérd „politikai” gesztus, mert valójában a George Floyd halála után utcai kampányba kezdő Black Lives Matter mozgalom (BLM) ideológiáját támogatja. Ezek a drukkerek és kommentelők azzal érvelnek, hogy a térdelés valójában erősíti a rasszizmust, mert már sokaknak elegük van belőle.

Azt, hogy ez az érv benne van a köztudatban, még maga Gareth Southgate angol szövetségi kapitány is elismerte, amikor bírálta a fütyülő és huhogó szurkolókat. Az egykori válogatott focista azt mondta: „Oda jutottunk, hogy egyes emberek azt gondolják, hogy a féltérd egy politikai állásfoglalás, amivel ők nem értenek egyet. A játékosaink nem ezért csinálják. Mi egymást támogatjuk.

Tény azonban, hogy a BLM-hez való hozzáállás lövészárkokat hozott létre Nagy-Britanniában.

A mozgalom támogatói azzal a gyakori válasszal söpörhetik le a térdelésellenesek „nem vagyunk rasszisták, de a BLM politikai mozgalom” érveit, hogy „a rasszisták mondataiban mindig ott a DE szó” vagy hogy „nem elég nem rasszistának lenni, anti-rasszistának kell lenni”. És az is felmerül: hogyan lehet megmondani, hogy valaki nem rasszista.

Az ellenzők viszont a határokat nem ismerő közösségi média jóvoltából azokat az Amerikában gyakran hallott érveket hozzák fel, hogy a tengerentúlon feltűnt, de Nagy-Britanniában is aktív BLM valójában politikai mozgalom.

Az amerikai konzervatív szellemi műhely, a The Heritage Foundation például felhívta a figyelmet arra, hogy Honoree Patrisse Cullors most lemondott és „bevallottan marxista” BLM-vezető négy drága ingatlant is vásárolt, összesen 3,2 millió dollár értékben.

Továbbá arra is, hogy „a rendőrség, a börtönök és a bíróságok felszámolását” javasolta. Sheri Dickerson, az oklahomai BLM vezetője pedig arra panaszkodott, hogy a mozgalom által összegyűjtött kilenvenmillió dollárból nem jutott a fekete családoknak.

Nagy-Britanniában a BLM és az Extinction Rebellion (XR) radikális környezetvédő csoport vitte az utcára a tüntetőket, akik a rendőrség számára szélesebb jogköröket biztosító törvény ellen tiltakoztak.

(A törvényt megsértők pénz- és akár börtönbüntetést is kaphatnak még akkor is, ha békésen tüntetnek, de a hatóságok szerint másokat zavarnak vagy megakasztják az életüket. Az XR például újságok nyomdáit vonta blokád alá és akadályozta meg a példányok kiszállítását.)

„Sajnálom a fehér játékosokat”


Visszatérve a futballhoz, Lyle Taylor, a Nottingham Forest – szintén színesbőrű – játékosa is „marxistának” nevezte a BLM-et, amely „meg akarja vonni a rendőrség finanszírozását, és a társadalmi elégedetlenséget kihasználva akarja népszerűsíteni saját politikai céljait. A fekete emberek nem erről szólnak, nem vagyunk alibigesztusok vagy olyan dolog, amire ráakaszthatjátok a mozgalmatokat, csak mert ennek nagy a hatalma.”

Lyle Taylor azt is mondta: sajnálja a fehér játékosokat, „mert még ha egyet is értenének Zahával vagy velem és más fekete játékosokkal, nem tehetik meg, hogy ne térdeljenek le, mert akkor lerasszistáznák őket. Engem is lerasszistáztak és Tamás bátyának neveztek, mert nem értek egyet másokkal.

A labdarúgó azt mondta, fekete barátai is megosztottak, de a legtöbb ember szerint fel kell lépni a rasszizmussal szemben.

Mostanában már online folyik a sértegetés

Nagy-Britanniában valójában 1993 óta létezik a „Rúgjuk ki a rasszizmust a futballból” kampány, de sok fekete játékos bírálta, mert szerintük nem tudta teljesen elejét venni a más focisták szájából elhangzó dehonesztáló beszólásoknak.

Miközben a lelátókon sértő megjegyzéseket vagy gesztusokat tévő drukkereket kitilthatják a stadionokból, addig az utóbbi hónapokban hangsúlyos téma volt a közösségi médiában a színesbőrű játékosokat érő online abúzus.

Májusban nyolc embert tartóztattak le egy meg nem nevezett Tottenham-játékos elleni online támadások miatt. A sértegetés a Spurs és a Manchester United április 11-i találkozója idején történt. A United később hat szurkolóját tiltotta el, mert állítólag sértegették a Tottenham dél-koreai sztárját, Szon Heung-mint.

Brit sportszervezetek odáig mentek, hogy április végén több napra bojkottálták a közösségi médiát. Thierry Henry egykori Arsenal-legenda pedig ez előtt törölte is közösségimédia-fiókjait.

A korábban a Premier League-ben, most az olasz Serie A-ban játszó Romelu Lukaku szerint „soha nem volt olyan súlyos a rasszizmus a futballban, mint most”.

A Manchester United és az Everton volt sztárja szerint „bezzeg a drukkerek gyorsan leállították a közösségi médián keresztül az európai Szuperligát. Miért ne fektethetnének ennyi energiát” a rasszizmus elleni fellépésbe is? – tette fel a kérdést.

Közben Gareth Southgate angol szövetségi kapitány jelezte: korábban konzultált a csapattal, és megkérdezte, akarják-e folytatni féltérdre ereszkedést. Válasza arra utalt, hogy a válogatott játékosok szerint van még mit tenni a faji alapú előítéletek és a sértő viselkedés felszámolásáért.

„Sajnos várható volt, hogy ez megtörténik” – utalt az Ausztria és Románia elleni barátságos meccseken hallott füttyögésre és huhogásra. Elfogadtuk. Nem fogjuk abbahagyni [a térdelést], azt fogjuk tenni, amiben hiszünk.

A kép illusztráció
A kép illusztráció

Sokkolók a brit magániskolákat érintő nemi erőszakról és szexuális zaklatásról szóló állítások – mondta a brit oktatási miniszter. Gavin Williamson azután reagált, hogy egy anomim vallomásokat gyűjtő weboldal keddre több, mint 10 600 panaszt publikált. Szvetnik Endre írása.

Az Everyone’s Invited nevű brit oldalnak már több, mint 38 ezer követője van. Ezen a honlapon mostani és egykori diáklányok számolnak be fiúk és férfiak által az iskolákban, egyetemeken, de az utcán és diákmunka során is elszenvedett zaklatásról.

Egy bárban dolgoztam, nadrágot és hosszúujjú pólót viseltem. Nem volt rajtam smink. Kivittem az italt egy asztaltársasághoz. Az egyik fiú a fenekemet fogta meg, egy másik a mellemet... aztán a vaginámat. Ez csak az egyik eset volt. Napokig sírtam. Ilyen minden lány élete. A férfiaknak meg kell változniuk” – szól az egyik vallomás.

Egy másik bejelentő szerint az iskolája „szexista környezet volt”, mert nem engedte a lányoknak a túl rövid szoknyát, hogy az ne terelje el a fiúk és a férfi dolgozók figyelmét.

Ha mentem fel a lépcsőn, ott volt mögöttem egy csapat fiú és teljesen bevett dolog volt, hogy fogdosni kezdtek. Azt mondták: vegyem bóknak. Amikor jelenteni akartuk a tanároknak, azok azt mondták: járjatok hosszabb szoknyában. Egészségtelen normarendszerem alakult ki. Nem tudtam felismerni, hogy az egyetemen zaklattak, sőt azt is csak később fogtam fel, hogy barátaim megerőszakoltak” – írta egy southamptoni nő.

Több lány is arról írt, hogy a fiúk házibulikon vagy leitatták vagy részegségüket kihasználva molesztálták őket.

Két elitiskolában pattant ki a botrány

Az ügy azután kapott nyilvánosságot, hogy az elitnek számító londoni Highgate School és Dulwich College esetében merültek fel a vádak. Utóbbi intézménybe járt PG Wodehouse, Raymond Chandler és Nigel Farage, a brexitnek a Brit Függetlenségi Párt élén megágyazó populista politikus.

A két érintett intézmény közölte: azonnal fellép az ügyben – különösen, hogy a brit oktatási minisztérium értésre adta: lehúzhatják a rolót a „nemierőszak kultúrában” érintett intézmények.

Ha az iskolák nem tartják be a szigorú biztonsági követelményeket, akkor fellépünk” – közölte a minisztérium, kilátásba helyezve, hogy az intézményekbe küldhetik a brit tanfelügyelő szervezet, az Ofsted és a Független Iskolafelügyelet embereit. Ha az ő meglepetésszerű vizsgálataik úgy találják, hogy nem javítottak a helyzeten, akkor bezárathatják a kérdéses iskolát – jelezte a hatóság.

A diákok biztonságáról szóló ajánlásokat rendszeresen frissítik, hogy a tanárok és az iskolavezetés tudatában legyenek: mik a kötelességeik és hogyan kell lehetővé tenni a zaklatás jelentését – tették hozzá a minisztériumban.

Mozgásba lendül a rendőrség

Az oldalon több, mint 100 iskolát neveztek meg az állítólagos áldozatok. Az Oktatási Minisztérium és a Rendőrfőnökök Országos Tanácsa kapcsolatba lépett az oldal alapítóival. A londoni rendőrség pedig megkezdte a vallomások összegyűjtését, hogy esetleg feljelentésre ösztönözze az áldozatokat, és így nyomozásokat tudjon indítani.

Első lépésben a kormány és a rendőrség forró drótot hoz létre, hogy ezen az anomim vonalon tudják az áldozatok bejelenteni a zaklatást.

Gavin Williamson oktatási miniszter „gyomorforgatónak” nevezte a felmerült vádakat és azt mondta: a diákoknak – az állami és magániskolákban egyaránt – joguk van ahhoz, hogy biztonságos környezetben tanuljanak. „A kormány a megfelelő módon fel fog lépni” - mondta.

„Ha elfogadott a zaklatás, az teret nyit a súlyosabb bűncselekmények előtt”

Soma Sara, az everyonesinvited.co.uk oldal 22 éves alapítója közben úgy fogalmazott „a nemierőszak-kultúra” az összes iskola számára gond.

Mint a BBC-nek elmondta, az oldalon említett állítások között „karácsonyi partikon történt fogdosás, fényképekkel történő zaklatás, bosszú-pornó – intim felvételek nyilvánosságra hozatala - és általánosságban vett szexista megnyilvánulások és nőgyűlölet” szerepelnek.

Normálisnak állítják be az abnormális viselkedést. Amikor a társadalomban jelenlévő gondolatok és hozzáállás elfogadottnak és jelentéktelennek állítja be a szexuális erőszakot, - például, amikor a szoknya alá betolt telefonnal készítenek fotókat vagy az intim képeket beleegyezés nélküli osztanak meg -, akkor az megnyithatja a kaput a szélsőségesebb bűncselekmények, mint például a nemi erőszak és szexuális támadások előtt” – tette hozzá.

Úgy érzem, hogy szégyen-kultúrában élünk. Stigmatizálják a szexuális erőszakot. Amikor a túlélők beszélni kezdenek az esetekről, akkor az emberek nem hisznek nekik. Akkor pedig hogy tudnának beszélni róla? Az emberek elrejtik ezeket az eseteket a felnőttek, a társaik elől, mert pusztító lehet egy amúgy is sérülékeny helyzetben lévő túlélő számára, ha valaki még csak apró utalást is tesz arra, hogy nem biztos, hogy hihető, amit mond. Ez egy földrengéssel ér fel a számára.”

Az Everone’s Invited oldalon található nyilatkozat „empátiát” sürget. „A megbékélés azt jelenti, hogy mindkét oldalt meg kell érteni, törekednünk kell felfogni az emberek élményeit, gondolatait, tetteit. A megbékélés megbocsájtást és felejtést, hanem a megbocsájtást és előrelépést jelent.”

Az anomim vallomásokban nem szerepel sem az áldozat, sem az elkövető neve, viszont több iskolát azonosítottak a bejelentők.

Simon Bailey, Norfolki rendőrfőkapitány szerint az egyik gond a fiatalok által fogyasztott pornográf tartalom mennyisége.

A diákok számára erodálódik az, hogy mi minősül normális szexuális kapcsolatnak” -mondta a brit rendőrfőnökök tanácsában gyermekvédelmi kérdésekkel foglalkozó illetékes.

Mi legyen a nemileg szegregált elitiskolákkal?

A brit kormány vizsgálatot tervez az elitiskolák – például a szexuális zaklatás-botrányban megnevezett az Eton College, a St Paul’s Boys School, Westminster School és a két először említett iskola – ügyében.

A zaklatási botrány közben visszavetheti a brit magániskolákban a nemek keveredését célzó modernizációs törekvéseket.

Bár az egyik legpatinásabb iskola vezetői tagadták, hogy döntésüknek köze lenne a zaklatási botrányhoz, a 640-éves fiúiskola, a Winchester College felülvizsgálja, hogy jövőre már lányok is járhassanak az intézménybe.

A Telegraph című konzervatív lap szerint a szülőket zavarja, hogy a botrányban nem érintett és évi 42 ezer font tandíjat (17.8 millió forint) felszámoló iskola „siet” a változások bevezetésével, amelyek nyomán 2022-től már bentlakó diákként tanulhatnának lányok az intézményben.

Őrültnek tűnik az elképzelés annak tudatában, hogy mi folyik a magániskolákban” – mondta a lapnak egy neve elhallgatását kérő forrás. „Érzékenyen kell állni a témához és el kell kerülni, hogy toxikus kultúra alakuljon ki” – tette hozzá.

Az elitintézmény vezetése közölte: „mérlegelik a szülőkkel folytatott Zoom-konferenciákon szerzett tapasztalatokat, ambiciózus modernizációs programjuk megvalósításakor”.

Ha a Winchester School végül lányokat is felvesz, akkor már csak három bentlakásos, tisztán fiú elitiskola marad a szigetországban: Eton, a Radley College és a Harrow School.

A liberális Independent című lap szerint a nemierőszak-kultúra éppenséggel összefügg a fiúiskolák által konzervált „patriarchális hegemóniával”.

Ezekben az intézményekben nevelték az elmúlt évszázadokban az egykori Brit Gyarmatbirodalom vezetőit. Az iskolák olyan fiatalembereket „hoznak létre”, akik „képesek a báj, a meggyőzés és korlátozott empátia eszközeit kombinálva... kegyetlenül kiiktatni az ellenfelet... és ezért a szülők még fizetnek is”.

Nagy-Britanniában és máshol is viták folynak a kizárólag fiú vagy lányiskolák jövőjéről. Ezeket sokan régimódinak tartják. Pártolóik és a statisztika szerint viszont a tisztán lányiskolákba járó lányok jobb tanulmányi eredményeket érnek el a nemek közötti elkülönülés miatt.

Továbbiak betöltése

XS
SM
MD
LG