Brüsszeli buborék

Kétmillió eurót kér II. Albert azért a hajóért, amelyet tizenkét évvel ezelőtt több mint kétszer ennyiért vásárolt. Azóta sok minden megváltozott, Albert például már nem a belgák királya. A hírek szerint kevés az éves apanázsa, ezért bocsátja áruba a családi ezüstöt. Arról nem is beszélve, hogy kiderült, van még egy gyereke…

Belgiumban nem létezik az a fajta bulvársajtó, mint például Magyarországon. Ennek nyilván nagyon sok összetevője van, nem is erről szól a bejegyzés, de talán egyet emeljünk ki: a televíziók nem termelnek ki, emelnek fel, majd ejtenek el olyan embereket, akiket egyébként az ember nem szívesen állítana példaként a gyerekei elé. Valóságshow-k, realityk persze vannak, de ezek szereplői tényleg egyszerű, hús-vér emberek, párok, akiket felöltöztetnek, átváltoztatnak vagy ingatlant vásárolnak velük. Aztán pedig nem köszönnek vissza egy főzőműsorból. Egy olyan celebtartomány azonban létezik Belgiumban, amely Magyarországon biztosan nincs: a királyi család.

A király is ember

A mostani szóbeszéd apropója, hogy az öreg király eladja a jachtját. Az öreg király II. Albert, aki hét éve mondott le fia, a jelenleg is uralkodó Fülöp javára. A lemondást nem előzte meg semmiféle óriási botrány, egészségügyi okokra hivatkoztak, pedig… Pedig az elmúlt években Albertől többet lehetett hallani, mint azelőtt.

Kiderült ugyanis, sőt bizonyossá vált, hogy van egy törvénytelen gyermeke, aki már az ötvenes éveiben jár és befutott képzőművész, az Egyesült Királyságban él. Évekig tartott a pereskedés, a lány, Delphine Boël semmit nem kért, csak azt, hogy legyen neki is apja. Végül a bíróság elrendelte a DNS-vizsgálatot, amelyet Albert nem várt meg, hanem beismerte, valóban ő Delphine édesapja. A királyi öröklési rendben ez nem okoz semmiféle változást, a monarchia sem rendült meg, csak éppen kiderült: a király is ember.

Mondjuk eléggé megmosolyogtató volt, amikor Albert a közleményében azt írta, hogy „mindegyik gyermekéről egyformán gondoskodik”. Három plusz egy gyermeke közül az egyiket királyi trónra emelte, egy másikat pedig ötven éven keresztül letagadott – ennyit az egyenlő gondoskodásról.

A belga királyoknak egyébként ma már nincs hatalmuk, személyük az országot testesíti meg, de olyanok is vannak, akik szerint a flamand és a vallon közösséget a királyság intézménye tartja össze. Mindenesetre a belga királyság intézménye tényleg a kiszámíthatóságra épül. Egyszer a fiam azzal jött haza az iskolából, hogy meg kell tanulniuk az összes belga király nevét. Mielőtt elkezdtem volna sajnálni, megkérdeztem, ez hány királyt jelent. A mostanival együtt hetet, felelte. A közel kétszáz év alatt. Felvilágosítottam, hogy közel ezer év alatt nekünk azért több mint ötven király jutott ki, tehát magolja csak be annak a hétnek a nevét, akik közül ráadásul kettőt Albertnek és hármat Lipótnak (Leopold) hívnak.

De térjünk vissza a királyi jachthoz.

Szia, uram, jacht féláron érdekel?

A most 87 éves Albert és felesége, a 83 éves Paula 2009-ben vásárolta a hajót, és Alpa IV-re keresztelték. A jachton négy hálószoba van, amely legfeljebb tizenkét személy elszállásolására alkalmas. A hajót általában nyári kirándulásokon használták a családdal Dél-Franciaországban, ahol most is megtalálható. Lányukat, Asztrid hercegnőt és fiukat, Laurent-t és családjukat gyakran látták a fedélzeten.

A 28 méteres jacht üzemeltetéséhez négyfős legénységre van szükség. A hajó már egy ideje eladó, de csak most szúrta ki a sajtó. A vételár kétmillió euró, ami igazán alkalminak mondható annak fényében, hogy tizenkét éve 4,6 millióért vásárolták. Vannak olyan feltételezések, hogy azért adják el olcsóbban, mert kell a pénz.

Ahogy írtuk, a király is ember, Albert valószínűleg nem tud már elhelyezkedni a munkaerőpiacon, az ő CV-je ugyanis nem sok mindenre jogosítja fel, királyi állások meg nem szoktak csak úgy megüresedni. Az is tény, hogy a királyi pár egyetlen bevétele az államtól kapott apanázs, ami évente kilencszázezer eurót jelent – ebből azért ki lehetne húzni hónap végéig. Igen ám, de a hírek szerint ezzel az összeggel elégedetlen Albert, merthogy 1,4 milliót ígértek neki. Hogy ki, az legyen az ő titka.

Akinek felkeltettük az érdeklődését, a királyi jacht hirdetését itt tekintheti meg.

Elizabeth, a trónörökös

Álljon itt még néhány lájkvadász mondat a királyi házzal kapcsolatban. Bár Fülöp még fiatal, 61 éves, a trónutódlás természetesen már eldöntött kérdés. Fülöpnek és feleségének, Matildnak négy gyermeke van, két fiú és két lány – bár a nemeknek az utód szempontjából nincs jelentőségük. Így lehet, hogy az öröklési sorban az első a legidősebb gyermek, a húszéves Erzsébet. Aki az első királynője lesz/lehet a belgáknak.

Erzsébet egy átlagos brüsszeli középiskolába járt, majd apjához hasonlóan a belga királyi katonai akadémia hallgatója lett – a hagyomány szerint az aktuális uralkodónak ugyanis katonai végzettséggel is kell rendelkeznie. Folyékonyan beszél négy nyelven, szeret búvárkodni, szörfözni, zenét hallgatni és olvasni. Már tízéves kora óta részt vesz különböző jótékonysági akciókban, ahogy mi mondanánk, társadalmi munkában.

Elsősorban olyan gyerekeknek segít, akik valamilyen tanulási nehézséggel küzdenek, illetve hasonló munkát lát el az idősek, a fogyatékosok és a hajléktalanok gondozása terén. A koronavírus alatti lezárások során Elizabeth idősotthonok lakóit hívta fel telefonon, és beszélgetett velük. A mottója: „Egységben az erő.” Ahogy látjuk, a „jachtozzunk a nagypapival a Földközi-tengeren” program már nem szerepel az elfoglaltságai között, talán ezért is árulja II. Albert a hajóját.

Játszóterek, szökőkút, focipályák, étterem, múzeumok, sok-sok szobor és még egy mecset is van abban a brüsszeli parkban, amely a belga fővárosban élők egyik kedvenc találkozóhelye. Legyen szó baráti összejövetelről, családi eseményről, haverok közötti focimeccsről, szabadtéri edzésről vagy romantikus randevúról az aktuális nagy Ő-vel. A park hamarosan nagyszabású ráncfelvarráson esik át az ország kétszázadik születésnapjára.

Brüsszelben nagyon sok park van. A várost környező fás-bokros-tisztásos-kastélyos területek a kirándulások kiváló terepe, ahol itt-ott kultúrtörténeti emlékekre lehet bukkanni. Vagy ha azokra nem, akkor túrázókra és lovasokra biztosan. A városi parkok célja inkább a közösségépítés, de ezt mindjárt meg is cáfolom, mert sportolni éppen úgy lehet ezekben a parkokban, mint piknikezni. A sok közül talán a legjellegzetesebb brüsszeli park a Cinquantenaire Park, hollandul Jubelpark, ezek körülbelül annyit tesznek, hogy ötvenedik, illetve jubileumi park. 1880-ban avatták fel, ezzel meg is magyaráztuk az elnevezést. Belgiumnak mint országnak a történelme 1830-tól számolódik, tehát ötven évvel később épp az ország ötvenedik születésnapját ünnepelték. Ez viszont azt jelenti, hogy kilenc év múlva Belgium kétszáz éves lesz – vagyis itt az ideje egy alapos parkrekonstrukciónak. Ezt a napokban jelentették be, mai árakon számolva 200-250 millió eurót fognak költeni erre.

A diadalív árnyékában

A Cinquantenaire valóban nagyon fontos része a brüsszeli mindennapoknak, ezért a felújítását is kiemelt figyelem övezi, amellett hogy – és ez nyilván nem belga tulajdonság – mindenki utálja a felújításokkal kapcsolatos lezárásokat, korlátozásokat, zajt, port, egyebeket. Márpedig hamarosan az idilli állapotoknak vége. De addig vegyük gyorsan sorra, mi minden van a parkban; valószínűleg a teljesség igénye nélkül.

A leglátványosabb része minden bizonnyal a közepén lévő diadalív. Aki francia/római mintázatokat vél rajta felfedezni, jó úton jár a megfejtés felé. Ennek a két szárnyában múzeumok vannak, az egyik oldalon a Belgium történelmét bemutató, inkább katonai jellegű múzeum és a repüléstörténeti múzeum, szemben pedig az Autoworld. Ezek közül szerintem a legjobb a repülőgépekkel kapcsolatos, amely egyrészt ingyenes, másrészt a plafonról egy utasszállítót lógatnak le – szóval elég látványos. A parknak ez a része szolgál különböző rendezvények helyszínéül is, nagy tágas-ligetes terület. Kevéssé ismert tény, hogy itt ettem először és eleddig utoljára sült szöcskét.

A harminchektáros park a futók kedvelt helye, viszonylag kicsi a lejtése/emelkedése, körben kényelmes futóútvonalat alakítottak ki. Van más sportolási lehetőség is, például egy elég gyatra állapotban lévő nagy, füves focipálya, amelyen a fű csak nyomokban van jelen, leginkább homokos a talaj. Körben viszont egy négyszáz méteres rekortánon lehet róni a köröket. Vannak kis pályák is, focizni és kosárlabdázni lehet rajtuk, de elég nehéz olyan időpontban odamenni, ami nem számít extrémnek, és helyet is talál az ember a baráti meccsekre.

Ami még érdekes, hogy a park alatt fut a városból kivezető út. Az ember az uniós negyed közepén lemegy a föld alá, pár perc múlva pedig vagy az autópályán, vagy a park túloldán találja magát, mert van egy föld alatti elágazás is. Illetve valamilyen okból a park közepén megnyitottak egy részt, ahol a kétszer két sávos út feljön egy kicsit a felszínre. Az embernek az az érzése, hogy csak azért csinálták, hogy az autósok is tudjanak gyönyörködni néhány másodpercig a diadalívben. Mindenesetre a brüsszeliek abban bíznak, hogy a felújítás során ez végérvényesen eltűnik. Az egyik sarokban van egy nagy szabadtéri vendéglátóhely, de elszórva különböző árusoknál is lehet vásárolni.

A mecset esete

Szánjunk egy egész részt a legkülönösebb sorsú épületnek: a brüsszeli nagy mecsetnek. Mert ez is itt van, a park egyik sarkában. A mecset eredetileg a belga gyarmatosításra emlékeztető keleti pavilon volt, amelyet a parkkal együtt építettek, tehát 1880-ban adták át. A belsejében egy hatalmas festmény volt, amely a Kairói panoráma címet viselte.

A XX. században azonban az épület állapota rohamosan romlott, míg végül 1967-ben az akkori belga király 99 évre, bérleti díj kikötése nélkül kölcsönadta a szaúdi királynak. A mecsetet innentől Szaúd-Arábiából finanszírozták, évtizedekig működött ebben a rendszerben mindenféle különösebb gond nélkül. Amikor a világban egyre jobban elterjedt a fundamentalista iszlám, kiderült, hogy a brüsszeli nagy mecset ennek az egyik nyugat-európai szellemi központja. Például kilenc ember, aki kapcsolatban állt a mecsettel, az Iszlám Állam harcosaként utazott Szíriába.

Arra is volt példa, hogy a mecset egyik vezetőjét kiutasították Belgiumból, mert uszító propagandát folytatott. Egy másik, egyiptomi imámnak pedig a tartózkodási engedélyét vonták vissza. Felpörögtek az események, felbontották a bérleti szerződést, és muszlim egyesületi kezelésbe akarták adni a mecsetet. El is kezdett működni ebben a rendszerben, de hamar kiderült, hogy az új egyesület három tagja a marokkói, egy pedig a török hírszerzés tagja.

Ha jól sikerül értelmeznem a jelenlegi helyzetet, most egy újabb egyesületi formával próbálkoznak Iszlám és Kulturális Központ Belgium néven, de nyilván a hatóságok szoros megfigyelése mellett.

Legyen világosság!

A park felújítási terveiről egyelőre annyit lehet tudni, hogy a múzeumokat mindenképpen érinteni fogja. Nemcsak az épületeket korszerűsítik, hanem a gyűjteményeket is bővíteni fogják. A költségeket az állam mellett uniós programok finanszírozzák. Szebb lesz a boltív és a környéke, és „a parkot jobban fogják integrálni a környező közterekhez és a közeli európai negyedhez”. Hogy ez utóbbi mit jelent, arról fogalmam sincs. Nagyon remélem, hogy nem az európai negyedet tekintik az építészet csimborasszójának, merthogy ez a negyed az irodaépületek sokaságát jelenti, amelyek között ugyan nehéz két egyformát találni, de ettől még nem lett szebb az EU központja.

Amit még biztosan tudunk, hogy 1,3 millió eurót fognak költeni az új LED-es világítóberendezésre. Nem tudom, hogy ez sok vagy kevés, mire elég és mire nem, de az biztos, hogy nagyon nagy szükség van rá. Az elmúlt hónapokban ugyanis egy uniós tisztviselő komoly akciót indított el azt követően, hogy blogjában megírta, hogy miközben hazafelé tartott este biciklivel, megtámadták és meg akarták erőszakolni.

Szerencsére el tudott menekülni, viszont az eset kapcsán egyre többen jelezték, hogy ők is voltak már hasonló támadások részesei. Mindegyikük arra panaszkodott, hogy a közvilágítás gyalázatos a park területén este, és – főként nők – szabályosan félnek átkelni rajta, ezért napról napra döntik meg az áthaladási időrekordjukat kerékpárral. Az ügy eljutott a kerületi rendőrkapitányig, aki megígérte, hogy intézkedni fognak, szigorúbb lesz az ellenőrzés.

Sőt az is lehet, hogy a főrendőr egyúttal elintézte az egész park felújítását.