Aggódnunk kell-e tavaink csökkenő vízszintje és a több helyen tiltakozásokat kiváltó mederkotrások miatt? Ezekről a problémákról is kérdeztük Kun Zoltánt, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének elnöke és Réder Ferenc biológusmérnök, fejlesztéspolitikai szaktanácsadót a Szabad Európa podcastjában. A szakemberek kiemelték a hosszú távú tervezés fontosságát és a környezeti ügyek „holisztikus” kezelését.
Ha megnézné a beszélgetést, ide kattintson:
Ha csak hallgatná a műsort, azt itt teheti meg:
Néhány gondolat a beszélgetésből:
- A tavak vízszintjének csökkenésének okai a klímaváltozás miatti kevesebb és egyenetlenül eloszló csapadék, és a tavak környezetének túlzott mértékű beépítése és az öntözés miatti vízkivétel.
- Gravitációs műholddal is látható a felszínalatti vízkészleteink csökkenése, a tavak vízszint csökkenése ennek egyik tünete
- A vízszintek ingadozása bizonyos mértékig természetes, de ennek túl nagy mértéke nem jó a turizmusnak, az ingatlan tulajdonosoknak, köztes megoldásra van szükség.
- A vízpótlások: érdemes lenne tanulni Spanyolország korábbi rossz vízelvezetési stratégiájából, aminek eredményeként a felszínről feltörő vizeket szennyvíz tisztítóba kell „küldeni”, mielőtt a tengerbe engednék
- Vízpótlás előtt a lokális vízgazdálkodást kell rendezni, és az államnak szigorúan szabályoznia kellene a lakossági és céges vízkivételt (kutak, stb.)
- A technokrata megközelítés rövid távon kezelné (vízlépcsőkkel, stb.) a vízhiányt, pedig hosszú távon a "tájban gondolkodás", több tudomány szempontjainak, az ökoszisztémának a figyelembe vételével kellen mérlegelni a beavatkozásokat
- Madridban lakossági nyomásra természetes folyására állították vissza korábban zsilipekkel tagolt folyót, Spanyolországban a környezetvédelmi minisztérium mellett az ökológiai átállásnak is külön tárcája van
- Van olyan terület, ahol hat év alatt három méternyit csökkent a talajvízszint, Magyarország nem „víz nagyhatalom”, nincs vízfeleslegünk
- A vízügyi problémák (beleértve az aszályt is) egymással összefüggenek, nem külön kezelendők
- Változtatni kell a tájkezelésen, hogy ne csak vészhelyzetben megnyíló pénzcsapok megjelenésekor történjenek lépések, hanem előzetes egyeztetéssel készülni kell a problémákra. Ha már aszály van, késő lépni, akkor kell gondolkodni, amikor van még vizünk.
- Van, hogy szükséges a kotrás (akár az ivóvízbázis védelme érdekében), de ezt is körültekintően kellene végezni (nem például madarak fészkelési idejében, stb.)
- A fák „közgazdasági értéke” önmagukban nem nagy, de például villámárvizek elkerülésében, a vízvisszatartás során felbecsülhetetlen az értékük: szükséges szemléletváltás ebben a tekintetben is.
