Megtévesztő azt ismételgetni, hogy Magyarország víznagyhatalom, ha a nemzetközi felmérések szerint nem az. Ebben a helyzetben pedig különösen vigyázni kellene a hazai vízkészletre, mert várhatóan csak tovább fog szűkülni. Tekintse át a hazai lakossági vízhasználás jellemzőit, kezdjen el takarékoskodni akkor is, ha jelenleg még nem közvetlenül fizeti ki a víz valódi árát!
Magyarországon is sokan ismerik azt a népmesét, amelyben a legkisebb királylány azt mondja, hogy annyira szereti az apját, mint az emberek a sót. Az öreg király túl olcsónak tartja a sót egy ilyen hasonlathoz, megharagszik, és elzavarja a lányt. De aztán egy sóhiányos helyzetben azonnal rájön, hogy valójában milyen kiemelten fontos az életében a nátrium-klorid.
A királylány még
frappánsabb lett volna, ha só helyett az ivóvízzel érvel,
ez ugyanis sokkal inkább alulbecsült termék, noha sokkal fontosabb. A víz az életünk alapja, egyetemes emberi jog az ivóvízhez való hozzáférés, nehéz stratégiaibb erőforrást találni.
„Istenem, ne hagyj el minket” – Történelmi aszály Európában
Magyarország megújuló vízkészlete épp hogy alacsony
Magyarországot sokan víznagyhatalomként írták le belföldön, holott az általánosan elfogadott mutatónak számító belső megújuló vízkészlet alapján vízben szegény országnak számít.
A határon túlról érkező folyók nem részei a belső megújuló vízkészletnek, úgy nehezen is lehetnének összehasonlíthatók az országok megújuló vízkészletei. A módszertant itt találja, ahol van nemzetközi megállapodás arról, hogy mennyi vizet kötelessége átengednie egy adott folyón az adott országnak, azt a teljes vízkészleten belül egy másik mutatóban jelenítik meg.
A jól előrejelezhetően csökkenő régiós vízkészletek mellett biztosak lehetünk benne, hogy a tiszta víz még az eddigieknél is fontosabbá fog válni. Az, hogy ön vagy a szomszédja ebből évek óta semmit nem érzékel, nem a valóság, hanem a rezsicsökkentés nevű politikai termék következménye; erről alább olvashat bővebben.
Röviden összefoglalva nem azért kerül egy Túró Rudi árába ezer liter tiszta víz, mert ennyire pazarolhatóan olcsó nálunk, hanem mert részben más adókban fizeti ki a lakosság a költségeket, részben a következő generációra hárítja a kormány a vízrendszer karbantartását.
Tízévnyi rezsicsökkentés arra biztosan elég volt, hogy a vízszolgáltatókat a csőd szélére sodorja, arra viszont biztosan nem mindenhol volt elég, hogy leszoktassa a magyar lakosságot a vízzel való takarékoskodásról. A nyilvános adatok alapján is nagy vonalakban át lehet tekinteni, hogy áll mostanában az ország.
Mennyit fogyasztunk most?
Miután kevés szó van róla, sokan nem is sejtik, mennyi vizet fogyasztanak naponta. Próbálja megtippelni kezdésképp:
Ez persze egy átlagos napi lakossági fogyasztás, ezen belül komoly eltérések lehetnek.
Ha valaki eső híján ivóvízzel kívánja zölden tartani az óriási kertjét az Alföld közepén, vagy gyakran tölti fel a medencéjét a csapból, az nyilván sokkal több vizet használ, mint egy alacsonyabb jövedelmű háztartás. Európai összevetésben a magyar lakosság inkább a kisebb felhasználók közé tartozik, Belgium vagy Lengyelország szintjén van.
A világban általában a mezőgazdaság viszi el messze a legtöbb vizet évente. Európában a rengeteg erőmű miatt a mezőgazdaságéhoz hasonló szintű az ipari felhasználás mértéke, míg a lakosság csak a teljes fogyasztás mintegy 15 százalékáért felel.
Magyarországon a teljes mezőgazdaság nagyjából a GDP 3,3 százalékát adja, itt is jelentős részben alacsony hatékonyságú mikrovállalkozások részvételével. A mezőgazdasági vízfelhasználás emellett nagyon erősen függ az adott évi csapadék mennyiségétől és eloszlásától is.
Európai összehasonlítást csak egy évvel korábbról tudunk mutatni, de az látszik, hogy komoly különbségek vannak az egyes országok közt.
Portugáliában például csaknem vizet használ a lakosság, mint Magyarországon, csakhogy ez a teljes vízfogyasztásuknak még így is a töredéke.
Miután megújuló vízkészletekben nem bővelkedik Magyarország, az is szembetűnő, hogy az ország másoknál jóval közelebb jár a határaihoz a vízfelhasználást tekintve.
Nem a folyókból, tavakból merik
Magyarországon a felhasznált víz töredéke érkezik csak közvetlenül felszíni vizekből. Jellemzően felszín alatti védett rétegekből vagy a folyóparti kavicságy által alaposan megszűrt készletekből látják el vízszolgáltatók a hazai fogyasztókat.
Az országban lényegében mindenki hozzáfér az ivóvízhez, és ehhez nem kell különösen kiterjedt vezetékhálózatot fenntartani.
Ettől még vannak és lehetnek is olyan eldugottabb ingatlanok, ahol még előreláthatóan jó ideig helyi kútból lesz megoldva az ivóvíz, ahogy azt sem jelenti, hogy mindenhol ugyanolyan egyszerű felhozni és tisztítani a vizet vagy a különböző talaj- és időjárási viszonyok mellett jól karbantartani a vezetékhálózatot.
Az országban a vízszolgáltatás díja két fő elemből, a vízdíjból és a csatornadíjból áll össze. Több ezer különböző ár van érvényben Magyarországon, ahogy 2011 után befagyasztották őket, úgy maradtak fenn. Ezért sokszor két-háromszoros különbségeket is tapasztalhatnak a fogyasztók.
Az európai országoknál nem teljesen egységes, hogy az ilyen típusú díjak milyen szolgáltatásokat foglalnak magukban, de az átlagos magyar ár nem számít magasnak.
Írországban például nem is fizetnek közvetlen vízdíjat az emberek, más adókon keresztül fizetik. Ennek kizárólag politikai, népszerűségi okai vannak, viszont olyan károkat okoz, hogy valószínűleg nem fogják már sokáig fenntartani.
Hol tud az ember takarékoskodni?
Aki nem tölti fel minden másnap ivóvízzel az úszómedencéjét, az átlagosan vécéöblítésre és fürdésre, tisztálkodásra használja el a legtöbb vizet otthon. Aki takarékoskodni próbál, annak is itt érdemes elkezdeni a lehetőségei végiggondolását.
Alapjáraton a vécé lehúzására nem lenne szükséges ivóvíz-tisztaságú vizet használni, léteznek is olyan okos megoldások, amelyek ki tudják kerülni.
De a legtöbb lakásban ez várhatóan még jó darabig így fog maradni: észszerűtlenül drága lenne mindenhol külön vezetékrendszert kiépíteni extra épületgépészeti módosításokkal együtt egy eggyel kevésbé tiszta vizű rendszer érdekében. Már csak azért sem egyszerű, mert bármilyen szürkevíznek mikrobiológiai és kémiai kockázatai is felmerülhetnek.
Zuhanyzással általában kevesebb mint feleannyi vizet használ el az ember, mint kádban fürdéssel, jellemzően húsz-hatvan litert a száz liter feletti kádfürdőhöz képest.
Az olyan hétköznapi tippeket sem érdemes lefitymálni, mint hogy ne csöpögjön a csap, hiszen napi 75 liter is elcsöpöghet annál, aki nem figyel erre oda. Ha egy pohár vízzel mos valaki fogat, akkor durván 15 literrel fogyaszt kevesebbet annál, mint aki végig folyatott csappal teszi.
Takarékos modern háztartási eszközökkel is spórolhat a lakosság, de azzal például még többet, ha mindig telepakolják a mosó- vagy mosogatógépet, és kevesebbszer kell elindítani.
Azt a MAVÍZ szerint felmérni is nehéz, hogy öntözésre, autómosásra mennyi vizet használ a lakosság. De itt biztosan nem szükséges ivóvizet használni, az esővíz egyébként sokszor még jobb is a növényeknek.
Külön téma, hogy hiába tűnik olcsó megoldásnak, semmilyen hulladékot, szemetet, de különösen veszélyes hulladékot nem kellene se a talajba, se közvetlenül a hazai vizekbe engedni.
