Az ukrajnai háborúhoz kapcsolódóan egy vértelen, de mindkét fél számára fájdalmas összecsapás is kialakulóban van, amely az Európai Unió orosz gázfüggőségének mielőbbi felszámolásáról szól.
A világ legnagyobb gázexportőrének számító Oroszország áll szemben a világ harmadik (más számítások szerint második) legnagyobb gazdaságaként számontartott közösséggel, amely kinyilvánította, hogy fel kívánja számolni történelmi energiafüggőségét. Sokan kifogásolják, hogy az orosz kőolaj, földgáz és szén vásárlásával a már eddig is több ezer civil halálát és hatalmas pusztítást okozó háborút finanszírozzák Ukrajnában, a magas fokú kitettség ráadásul komoly zsarolási potenciált is jelent Vlagyimir Putyin orosz elnök számára.
Az EU augusztustól betiltja az orosz szénbehozatalt, a héten pedig hasonló intézkedést jelenthetnek be az olajra vonatkozóan is a jövő év elejétől. A gáz esetében azonban nem ilyen egyszerű a helyzet, ugyanis a blokk számos tagállama nem tudja rövid távon kiváltani, anélkül hogy súlyos gazdasági károkat ne szenvedne.
Putyin láthatólag nem akarja hagyni, hogy az orosz energiahordozók messze legnagyobb eddigi vásárlója a saját menetrendje szerint szüntesse be az importot, és megpróbálja kiaknázni a még nagyon is fennálló sérülékenységet.
Oroszország előző héten beszüntette a gázszállítást Bulgáriának és Lengyelországnak, mivel a két ország nem volt hajlandó rubelben fizetni az ellátásért. Elemzők úgy vélik, hogy a Kreml az EU megosztására törekszik, a lépés pedig egyúttal figyelmeztetés is a többi tagállam számára.
„Putyin meg akarja győzni Európát a következményekről, meg akarja mutatni, hogy nagy árat fognak fizetni az Ukrajnának nyújtott támogatás miatt” – jelentette ki Will Pomeranz, a Wilson Center nevű washingtoni kutatóintézet ügyvezető igazgatója.
„Ha a gazdaság szenved és az emberek is szenvednek, akkor egyes európai országok – Németország, Franciaország vagy egyéb nemzetek – azt mondhatják, hogy nem éri meg” – tette hozzá.
Vannak, akik máris ezen az állásponton vannak. Christian Lindner német pénzügyminiszter például tiltakozását fejezte ki a gázembargó gyors bevezetése ellen, mondván, hogy az jobban fájna az EU-nak, mint Oroszországnak.
Több százan várják továbbra is víz és élelem nélkül, hogy kimenekítsék őket az Azovstalból
Az EU a gázszükséglete kilencven százalékát importból fedezi, ennek mintegy negyven százaléka orosz eredetű, ami tavaly 155 milliárd köbmétert tett ki. A legnagyobb vásárló Németország.
Az ukrajnai agresszió, az Európában már elképzelhetetlennek tartott, bizonyítékokkal alátámasztható háborús bűncselekmények miatt rendkívül megnőtt a nyomás a közösségen, hogy minél hamarabb szüntesse meg egyre kockázatosabbnak látszó orosz energiafüggőségét.
Az Európai Bizottság márciusban arról számolt be, hogy az idei év végéig kétharmadával – nagyjából százmilliárd köbméterrel – csökkenthetik az orosz gázimportot, és még jóval 2030 előtt teljesen le is állíthatják a behozatalt.
De lehetséges ez?
A brüsszeli testület számításai alapján évente ötvenmilliárd köbméterrel növelhetnék a cseppfolyósított gáz (LNG) importját, további tízmilliárd köbmétert pedig vezetéken keresztül szereznének be Oroszországon kívüli forrásokból. Emellett újabb nap- és szélerőművek révén, energiahatékonysági fejlesztésekkel több mint harmincmilliárd köbméterrel visszavágnák a fogyasztást.
Carlos Diaz, az oslói székhelyű Rystad Energy kutatócég szakértője hangsúlyozta, hogy az idei célkitűzés teljesítése kihívást jelent a meglévő nukleáris és vízerőművek áramtermelésének esetleges visszaesése miatt is. „Talán sikerül megközelíteniük, de az energetikai szektor csak korlátozottan képes a gáz kiváltására” – mondta.
Rámutatott továbbá, hogy az EU évi ötvenmilliárd köbméternél többel is fokozhatja LNG-vásárlását, a probléma elsősorban a magasabb árral van.
Az európai LNG-árak az elmúlt évben megugrottak, s mára magasabbak, mint az ázsiai piacokon, így a kontinens vonzóvá vált az exportőrök szemében. Diaz szerint a cseppfolyósított gáz piaca az évtized közepéig szűkös lesz, addigra az Egyesült Államok és Katar jelentősen bővíteni fogja kapacitásait.
A tervek újragondolása
Európa az elmúlt évtizedben sokat beruházott alternatív energiaforrásokba, hogy ezáltal mérsékelje a szénhidrogének felhasználását. Ezzel párhuzamosan a hazai gázkitermelése is bezuhant, amit számos szereplő orosz forrásból pótolt, most pedig a friss világpolitikai fejlemények miatt napirenden van e kapacitások visszaépítésének kérdése.
Termelése fokozását tervezi Norvégia is, amely nem tagja az EU-nak, ám a közösség második legnagyobb gázszállítója. A skandináv ország új, évi tízmilliárd köbméter kapacitású, Lengyelországba tartó gázvezetéket épít idén Dánián keresztül.
Hollandia januárban bejelentette, hogy közel megduplázza kitermelését az egykor a kontinens legnagyobb gázmezőjének számító Groningenben, így a korábban becsült 3,9 helyett idén 7,6 milliárd köbméter gázt fog előállítani.
Thierry Bros, a párizsi Sciences Po professzora aláhúzta, hogy amennyiben tovább emelkedik a földgáz ára, a hágai kormány még nagyobb mértékben felpörgetheti a termelést.
Új források bevonása
Hollandia után az EU második legnagyobb gáztermelője Románia, amely ráadásul képes lenne évente további tízmilliárd köbmétert kitermelni új fekete-tengeri gázmezőin. A folyamat különböző jogviták miatt évek óta várat magára, de a jelenlegi válságban Bukarest minden bizonnyal meg fogja próbálni mielőbb elhárítani ezeket az akadályokat.
Európán kívülről, Észak-Afrikából is újabb forrásokhoz szeretne jutni a közösség, például a már most is fontos exportőrként számontartott Algériából, amellyel Olaszország erről áprilisban szerződést írt alá. Ennek értelmében kilencmilliárd köbméterrel növelhetik a jelenleg szállított mennyiséget.
Idén kétmilliárd köbméterrel több azeri földgáz fog érkezni, mint tavaly. Az infrastruktúra fejlesztésével ez tovább lesz növelhető a tervek szerint.
Orosz dilemma
Oroszország gazdaságilag rendkívül nehéz helyzetbe fog kerülni, ha az EU-nak sikerül megvalósítania idei és közeljövőbeli terveit. Kiterjedt vezetékhálózatán keresztül az ország évente mintegy 140 milliárd köbméter gázt szállít Európába a nyugat-szibériai mezőkről, és nincs alternatív exportútvonal. Kína felé terveznek vezetékeket építeni, de iparági elemzők szerint ez hosszú évekig is eltarthat.
Az európai szállítás teljes körű beszüntetése, akármelyik fél is kezdeményezi, így éves szinten több tízmilliárd dollárral rövidítené meg a moszkvai kormány költségvetését.
Muszáj vállalni ezt az árat?
Akármi is lesz, a gázimport beszüntetésének komoly jogi következményei lehetnek. Oroszországnak több mint húsz európai országgal van hosszú távú szerződése, Ausztria esetében például 2040-ig.
Mivel Moszkvának dollármilliárdokat kellett befektetnie gázmezői fejlesztésébe, az infrastruktúra létrehozásába, ezért szilárd garanciákat követelt, így a megállapodások kitérnek arra is, hogy az európai partnereknek akkor is ki kell fizetniük egy minimális gázmennyiséget, ha nincs rá szükségük.
Az Európai Unió meg fogja vizsgálni mindegyik szerződést, hogy milyen következményekkel járhat az egyoldalú felmondás. Az európai országok is beperelhetik Oroszországot, ha a Kreml úgy dönt, hogy beszünteti a szállítást.
„Nagy árat kell majd fizetni” – vélekedett Thierry Bros, aki szerint a követelések értéke több száz milliárd dollárra is rúghat.
A szakértő szerint az EU-nak be kellene jelentenie, hogy év végével beszüntetni az orosz gáz vásárlását, javítania kellene az energiahatékonyságot, fokoznia kellene a beruházásokat az alternatív forrásokba, és nagy erőkkel infrastruktúra-építésbe kellene kezdenie.
Hozzátette: bár ez minden bizonnyal nagy károkat okozna az európai iparnak, ezt az árat meg kell fizetni az orosz agresszió leállításáért. „Ha nehéz is lesz, erről szól a háború, nem csak arról, hogy sétálgatunk és vásárolgatunk. Lépéseket kell tennünk nekünk is” – fogalmazott.
