Óriási lemaradásban van az EU számos, kritikus fontosságú nyersanyag kitermelése terén. Vannak olyan nyersanyagok, amelyekből tulajdonképpen semennyi sem áll az unió rendelkezésére, és a helyzetet tovább nehezíti, hogy egyes termékek beszerzését csak egyetlen államból tudja megoldani. Ugyanakkor a zöld- és a digitális átállás éppen ezeket a nyersanyagokat használná, ami csak növeli a kiszolgáltatottságot. Az ígéretek szerint hét éven belül megváltozik a helyzet.
Bevezetőül álljon itt néhány adat annak érzékeltetésére, hogy az EU milyen mértékben van kiszolgáltatva harmadik országoknak, ha az úgynevezett kritikus fontosságú nyersanyagokról van szó: világszinten az akkumulátorokban használatos kobalt 63 százalékát a Kongói Demokratikus Köztársaságban bányásszák; az EU a számára szükséges magnézium 97 százalékát Kínából szerzi be; az állandó mágnesekben világszerte használt ritkaföldfémek száz százalékát Kínában finomítják; az EU borátszükségletének 98 százaléka Törökországból érkezik.
A lítiumot, a kobaltot és a nikkelt az akkumulátorgyártásban, a galliumot a szolárpanelekben, a nyers bórt a szélenergia-technológiában, a titánt és a volfrámot pedig a védelmi és az űriparban hasznosítják.
Elektromos autók, napelemek, okostelefonok – mindegyik kritikus nyersanyagot tartalmaz. E nyersanyagok kulcsfontosságúak az EU zöld- és digitális átállása szempontjából is, ellátásuk biztosítása döntő az Európai Unió gazdasági ellenálló képessége, technológiai vezető szerepe és stratégiai autonómiája miatt. Ráadásul az Ukrajna elleni orosz háború és az egyre agresszívabb kínai kereskedelmi és iparpolitika óta a kobalt, a lítium és más anyagok is geopolitikai tényezővé váltak.
Ebben a feszítő környezetben zajlik az a jogalkotási folyamat, amelynek célja, hogy csökkentse az EU kiszolgáltatottságát. A munka fontos állomáshoz érkezett.
Ehhez kapcsolódóan: Az európai tájkép részévé válhatnak a lítiumvölgyek
Célok 2030-ig
Nagy többséggel, 53 igen, egy nem szavazattal és öt tartózkodás mellett az Európai Parlament Ipari Bizottsága elfogadta a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló törvénnyel kapcsolatos álláspontját. Ez azt jelenti, hogy miután szeptemberi plenáris ülésén a parlament egésze is jóváhagyását adja a szövegre, megkezdődhetnek az egyeztetések a tagállamokkal. Cél, hogy még ebben a jogalkotási ciklusban kihirdessék a jogszabályt, ami igen gyors tempónak számítana, tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság kevesebb mint egy évvel ezelőtt állt elő a javaslatával.
A kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló törvény célja, hogy Európa felgyorsítsa lépéseit az európai szuverenitás és versenyképesség felé egy ambiciózus irányváltással. A dokumentum kiemeli az EU és a harmadik országok közötti stratégiai partnerségek biztosításának fontosságát a kritikus nyersanyagok terén az EU ellátásának diverzifikálása érdekében – egyenlő alapon, minden fél számára előnyös módon.
A jogszabály listába foglalja azokat a kritikus, illetve stratégiai jelentőségű nyersanyagokat, amelyek létfontosságúak a zöld- és a digitális átálláshoz szükséges technológiák, valamint a védelmi és az űripar szempontjából. Ezenfelül a jogszabály referenciaértékeket határoz meg azt illetően, milyen uniós kapacitásokat kell kiépíteni a stratégiai nyersanyagellátási lánc mentén 2030-ig. A bányászat esetében ez a célérték az éves uniós felhasználás tíz százaléka, a feldolgozásra vonatkozóan az éves uniós felhasználás negyven százaléka, az újrafeldolgozás tekintetében pedig az éves uniós felhasználás 15 százaléka. Ami az egyes stratégiai fontosságú nyersanyagokat illeti: a feldolgozás bármely releváns szakaszában az éves uniós szükségletnek legfeljebb 65 százaléka származhat egyetlen nem uniós országból.
Feladatként szabja meg a törvény az európai kapacitásépítést. Ehhez fejleszteni kell a tagállami lelőhelykutatást, észszerűbb és kiszámíthatóbb megközelítést kell alkalmazni az engedélyezési eljárások tekintetében, és javítani kell a forráshoz jutást. Az EU ellenálló képességének javítása érdekében „stressztesztek elvégzése révén javítani kell a nyomon követést, összehangolt erőfeszítéseket kell tenni stratégiai készletek létrehozása érdekében, és ösztönözni kell a fenntartható beruházásokat és kereskedelmet”. A javaslat harmadik pillére a kutatásba, az innovációba és a készségfejlesztésbe történő beruházásokról szól.
Még több pénzt a kutatásra!
Az EP-képviselők az intézményközi tárgyaláson szorgalmazzák majd, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a kutatásra és az innovációra a helyettesítő anyagokkal és a gyártási folyamatokkal kapcsolatban, amelyek kiválthatják a stratégiai technológiák nyersanyagait. A politikusok célokat tűznének ki a stratégiaibb nyersanyagok hulladékból történő kinyerésének elősegítésére. A képviselők ragaszkodnak ahhoz is, hogy csökkentsék a bürokráciát a vállalatok, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára.
A téma előadója, a német liberális Nicola Beer rögtön a szavazás után a következőket mondta: „Erős többséggel az ipari bizottság határozott jelzést küld a háromoldalú egyeztetés előtt. Az elfogadott jelentés egyértelmű vázlatot ad az európai ellátásbiztonságra vonatkozóan, a kutatás és az innováció lendületét a teljes értéklánc mentén.”
Beer hozzátette: „A túl sok ideológiavezérelt támogatás helyett a gyors és egyszerű jóváhagyási folyamatokra, valamint a bürokrácia csökkentésére támaszkodnak a parlamenti javaslatok.” Mindezzel az EU válaszol a geopolitikai megrázkódtatásokra, és lerakja az alapokat „Európa nyitott, gazdasági és geopolitikai szuverenitása felé vezető útjához” – fűzte hozzá.
