Saját természetén, filozófiáján kellene változtatnia a kormánynak, ha engedne a tanárok tartalmi követeléseinek – mondták a Szabad Európának nyilatkozó oktatáskutatók, akik szerint a centralizációval egy sikertelen, negatív reform zajlott le az elmúlt évtizedben a magyar közoktatásban. Abban eltérő a véleményük, hogy pénzzel kihúzható-e a tiltakozások méregfoga.
A Kölcsey gimnázium öt pedagógusának elbocsátása és a figyelmeztető levelek kiküldése politikailag annyira érzékeny kérdések voltak, hogy ebben nem a tankerületi központok döntöttek. Ez abból is látszik, hogy országszerte ugyanolyan szövegű figyelmeztetőleveleket kaptak a polgári engedetlenségben részt vevő pedagógusok – mondta Nahalka István oktatáskutató.
„Szerintem itt miniszteri szintű döntés született, amit a tankerületi központok végrehajtottak, hiszen azok egyszerű kormányhivatalok, amelyek abszolút függő helyzetben vannak a központtól, nyilván nincs semmilyen autonómiájuk” – fogalmazott.
Mint mondta, egyes számítások szerint jelenleg 12 ezer pedagógus hiányzik a közoktatási rendszerből, ez lehet, hogy már van 15 ezer is, ehhez képest ha kirúgnak százat, százötvenet, az nem olyan sok egy hivatalnoki szemlélet szerint.
Rettenetesen sok azonban, ha arra gondolunk, hogy milyen helyzetbe kerülnek azok az iskolák és gyerekek; ahol ez történik, ott egy is sok, de a hivatalnoki szemlélet szerint a hiány ezzel százalékosan nem nő jelentősen – tette hozzá a szakember.
„Majd megoldják az iskolák. A példastatuálás fontosabb volt. Előre lehetett látni, hogy az érintett gimnáziumban gyakorlati problémákat okoz az öt tanár elküldése, ezt ki lehetett számolni. Ezt vállalta a politika, hogy meglépi. Fontos a következetesség is. Azt gondolom, hogy sajnos következetesek lesznek, és elküldik a figyelmeztetés ellenére továbbra is polgári engedetlenséggel tiltakozó tanárokat, mert különben az ország fele rajtuk fog röhögni. Nem tehetik meg, hogy ne legyenek következetesek, ez alól nem tudnak kibújni” – véli az oktatáskutató.
Egy esetben tudnának mégis szerinte, ha egy huszárvágással megszüntetnék a döntést a felmondásokról, és visszaengednék az elbocsátott öt pedagógust az iskolájukba. Akkor kevesebbet veszítenének, mintha mindenkit elzavarnak, aki részt vesz a további tiltakozásokban, bár erre a lépésre reálisan nem sok esély van.
A mostani tiltakozások méregfogát viszont ki tudják húzni a béremeléssel, bár a követelések között vannak tartalmi kérdések is, például a sztrájkjog, a túlterhelés, vannak néhányan, akik kritizálják a NAT-ot, a központosítást, de valójában a bérek emelése a döntő, és ez érthető is – mondta Nahalka István.
Szerinte a tartalmi kérdések még nem kerülnek elő tömegesen, akik ma sztrájkolnak és részt vesznek a polgári engedetlenségben, azok szerinte főleg a béremelést és a terhek enyhítését követelik, a pedagógustársdalom még nem vette a vállára az egész oktatási rendszer modernizációjának kérdését.
Amennyiben igaz, hogy a kormány 2026-ra a diplomásátlagbér nyolcvan százalékára emeli a tanárok fizetését, vagyis lépcsőzetesen, négy év alatt lényegében megduplázza a keresetüket, azon már a pedagógusok is elgondolkozhatnak – mondta a szakember.
Szerinte ennél jelentősebb változásokhoz, egy modernizációs folyamathoz a kormánynak gyökeresen át kellene alakítania az oktatáspolitikáját, ez a kormány viszont ezt nem fogja megtenni, ahhoz az általános politikai filozófiájukon kéne változtatni, ez pedig nem várható. Mindenhol centralizáció van, a közoktatással sem tesznek kivételt – mondta Nahalka István.
A szülők ugrani fognak
A szülők szempontjából a kölcseys kirúgások úgy néznek ki, hogy a hatalom durván megsérti gyermekük biztonságos közegét azzal, hogy elveszi a tanáraikat, ezt nem lehet retorikával elfedni – erről már Ercse Kriszta oktatáskutató, a Civil Közoktatási Platform szóvivője beszélt a Szabad Európának. Úgy véli, azok a szülők, akik képesek rá, ugrani fognak, ha a gyereküket bántják, márpedig ez szerinte egyértelmű rendszerabúzus a kormány részéről.
Nahalka Istvánnal ellentétben Ercse Kriszta álláspontja az, hogy a tiltakozás nem állítható meg önmagában egy béremeléssel, ugyanakkor azt ő is hasonlóan gondolja, hogy a követelésekben olyan tartalmi kérdésekről van szó, amelyeket a kormány a saját természetéből adódóan nem akarhat teljesíteni.
Azt nonszensznek tartja, hogy a kormány az uniós pénzekhez köti a tanárok béremelését. Szerinte nem lehet komolyan gondolni, hogy egy kormánynak egy közszolgáltatás finanszírozását, a saját feladatát uniós pénzből kellene megoldania, mert saját költségvetéséből nem áldoz eleget rá. Az uniós pénzekből szerinte nem fenntartható a béremelés, a fő gond pedig az, hogy a 2014-es minimálbérhez van kötve a vetítési alap, ami havonta száz-kétszázezer forintot vesz ki a pedagógusok zsebéből – mondta Ercse Kriszta.
Az oktatáskutató szerint a tankerületi központok élére is olyan szereplők kerültek, akik pontosan tudják, hogy politikai akaratot kell végrehajtaniuk. Nahalka Istvánhoz hasonlóan ő is úgy gondolja, hogy nem a Belső-Pesti Tankerületi Központ vezetője döntötte el, hogy a sok tanár közül, aki részt vett a polgári engedetlenségben, véletlenül pont a tiltakozások egyik ismert szereplője, Törley Katalin környezetében kezdik a tisztogatást. Az sem tankerületi szinten dől el szerinte, hogy ki lehet-e még rúgni tanárokat, akik a figyelmeztetés ellenére tovább tiltakoznak polgári engedetlenséggel. Ez kormányzati mérlegelés eredménye lesz, de vékony a palló, az indulatok fel vannak korbácsolva – fogalmazott az oktatáskutató.
Ercse Kriszta szerint szakmaiatlan döntések sorozata vezetett el addig, hogy az oktatási rendszer helyzete idáig fajult. Pontosan ki lehet mutatni, hogy azok a tünetek, amelyek most fájnak a tanároknak és a diákoknak, az Orbán-kormány mely, 2010-es években hozott intézkedései következtében alakultak ki. Ezt a helyzetet a szó legszorosabb értelmében a kormányzó politikai erő alakította ki – mondta a szakember.
Kvíz: „Álljunk bele, ha kell!” – Mennyit keres ma egy tanár Magyarországon?
Indítsa el a kvízt, ha többet akar megtudni
Végig a teljes centralizáció volt a cél
Nahalka István szerint a 2010-es kormányváltás előtt uniós támogatásokból elindult egy modernizáció a magyar közoktatásban 2005 és 2010 között. Ez nem volt túl gyors és nem volt következetes, és a pénzek egy része akkor is eltűnt, de az irány az oktatáskutató szerint jó volt: horizontális struktúrák alakultak ki, színvonalas dolgok születtek, például oktatási programcsomagok, integrációs hálózat, vagyis volt fellendülés. A kormányváltással sok szempontból törés következett, megváltozott az alapvető trend: nagyon erős koncentráció jött létre az irányítás, a fenntartás, a tankönyvek, a szabályozás és minden más területén.
„Ez a legfőbb jellemzője az azóta is zajló folyamatoknak. Ez nem változott meg, csak erősödött, kimutatható a különböző lépésekben. Például a 2012-es Nemzeti Alaptanterv (NAT) nagyon erőset lépett a tartalmi szabályozás centralizálása felé. Azt hittük, hogy ennél jobban már nem lehet centralizálni, és 2020-ra kiderült, hogy lehet; ekkor jelent meg az új NAT, ami már a tantárgyakat és az óraszámokat is tartalmazta, nem csak a műveltségi területeket” – fogalmazott, hozzátéve, hogy egy csomó példa azt támasztja alá, hogy a tartalmi szabályozásban tovább fokozódott a központosítás.
„A tanárság visszatérhet ahhoz a pedagógiai kultúrához, amelyen nevelkedett, amiben a magyarországi pedagógiai kar túlnyomó többsége hisz, amely a tanárokat szakmailag szuverén embernek tekinti" – ígérte 2011-ben Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár az eduline.hu cikke szerint.
„Az állam korábban lemondott arról, hogy a legfontosabb vezetési-irányítási funkciót, vagyis az ellenőrzést gyakorolja. (…) Az állam szerepét növelni kell, mert az állam akkor tudja garantálni az oktatás színvonalának növelését, ha eszközök vannak a kezében” – jelentette ki Hoffmann Rózsa, aki szerint ilyen eszköz például a tanterv, a kerettanterv és a tankönyv.
Ercse Kriszta szerint ez borzasztó nagy szakmai tévedés volt, egy elavult paradigma, amely valamikor igaz lehetett. Az oktatásnak vannak funkciói, például kulturális misszió, az egyéni sikeresség szolgálata, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, és ilyen lehet az aktuális politikai erő legitimációja – magyarázta. Úgy tűnik, hogy a kormány szerint ez utóbbi a közoktatás legfőbb funkciója, és ennek alárendeltek mindent – tette hozzá. Ebből a perspektívából szerinte tökéletesen érthető az a törekvés, hogy az államnak legyen irányítói szerepe.
„A legkorszerűbb tudásunk szerint a minőségi oktatást akkor tudja egy rendszer biztosítani, ha alkalmazkodóképes, mert ezerféle tanuló van, ezerféle tanulási igény van. Ennek a feltételrendszerét kell kialakítani, mikro-, közép- és makroszinten. Az intézményrendszernek is alkalmazkodókésznek és alkalmazkodóképesnek kell lennie. Ez teljesen más megközelítés, mint amit Hoffman Rózsa vezetésével meghatároztak” – fogalmazott.
A forráshiányos állapotból sok konfliktus keletkezett, emlékezetes, hogy a 2013-as központosítás után nem volt kréta vagy vécépapír az iskolákban, Később, 2015 körül pedig előfordult, hogy késve fizették ki a tanárok bérét, vagy közüzemi tartozások miatt iskolákat kellett bezárni – emlékeztetett Ercse Kriszta.
Mint mondta, 2016-ra nagyjából 17 milliárdos tartozást halmozott fel a Klik, ekkor vált világossá a kormány számára is, hogy változtatásra van szükség. A 2012-es NAT, a megnövelt óraszámok elképesztő terhelést jelentettek a tanároknak és diákoknak. Ekkor voltak jelentősebb tiltakozó akciók a tanárok és a diákok részéről a leterheltség és az egyentankönyvek miatt.
A kormány rákényszerült, hogy lépjen valamit, ezért a NAT átdolgozását és a teljes központosítás átalakítását ígérték – mondta az oktatáskutató. 2017-re a Klikből Klebelsberg Központ lett, a kétszáz járási és megyei tankerületből pedig hatvan körüli tankerületi központ, amelyek fenntartói és üzemeltetői jogokat kaptak. Ettől azt várták, hogy hatékonyabb és működőképesebb lesz a rendszer, de ez nem igazán következett be – tette hozzá Ercse Kriszta.
Nahalka István szerint az irányítást nézve csak látszólagos decentralizáció történt, mert az oktatáspolitika meghatározása és lényegi kérdések továbbra is egy központon múlnak, a tankerületi központok végrehajtói szerepet játszanak.
Végig a centralizáció volt a középpontban, és közben sok területen nagyon súlyos tartalmi problémák merültek fel a magyar oktatással kapcsolatban – mondta az oktatáskutató. 2009-ben viszonylag jó eredmények születtek a Pisa-felmérésen, főleg szövegértésből, majd ezek az eredmények jelentősen romlottak a következő években, visszacsúsztunk az OECD-országok átlaga alá – tette hozzá.
„Ez a fajta centralizáció, tantervi szisztéma, irányítás és fenntartás, ami most van, ezt ismerjük: ez a szocializmus idejében volt nagyon hasonló. Közben növekedett az esélyegyenlőtlenség a magyar oktatási rendszerben 2010 óta, növekedett a szelekció és a cigány gyerekek szegregációja” – fogalmazott.
Ahol az általános iskolában a tanulók legalább fele roma, azokat gettóiskoláknak hívják. Ezek aránya a 2008-as tíz százalékról mára 14-15 százalékra növekedett. 2008-ban a 16 éves fiatalok gyakorlatilag száz százaléka iskolába járt, ma kilencven százalékuk, közben Európában jelentősen csökkent a korai iskolaelhagyók aránya – ismertette.
Megkérdeztük a közoktatásért felelős Belügyminisztériumot és a Klebersberg Központot az oktatáskutatók kijelentéseiről. Egyebek mellett azt kérdeztük
- igaz-e, hogy a tanárok elbocsátásáról vagy az egységes figyelmeztető levelek kiküldéséről miniszteri szinten döntöttek?
- Következetesek maradnak-e és azokat a tanárokat is elbocsátják, akik a figyelmeztetés ellenére újabb polgári engedetlenségben vesznek részt?
- Valóban vállalta a kormány, hogy 2026-ig a diplomás átlagbér 80 százalékára emeli a tanárok fizetését? Ha igen, milyen ütemezéssel?
- A béremelésen túl várható-e, hogy a tanárok tartalmi követelései közül bármi is teljesülhet, például a leterheltség, kötelező tankönyvek, NAT-átdolgozás, sztrájkjogok visszaadása, nagyobb autonómia?
Amint válaszolnak, frissítjük cikkünket.
Szerinte számokkal lehet alátámasztani, hogy sikertelen, negatív reform zajlott le a közoktatásban, mert sok tekintetben visszafordulás történt a korábbi eredményekhez képest. Eltűntek a rendszerből a kompetenciafejlesztő programcsomagok, újból kötelezők lettek a kerettantervek, eltűnt az oktatási integrációs hálózat, és még számos példát lehetne mondani – mondta.
Jöttek helyettük olyanok, amelyekről nem lehet elmondani, hogy bármire is jók lennének – mondta Nahalka István, aki szerint az uniós támogatások felhasználása is érdekes kérdés.
„Központi programokra lett elköltve, semmi alulról jövő kezdeményezés, ami helyileg megújította volna az oktatást, nem érvényesülhetett. Csak a minisztériumból és az irányító szerveknél kitalált folyamatokra fordítottak nagyon sok pénzt. Mindent összevetve százmilliárdokról van szó, soha nem látott a magyar oktatás ennyi pénzt, és azt lehet mondani, hogy szinte kidobták az ablakon” – fogalmazott.
