Az együttérzés nyomát sem lehet felfedezni azoknak a romániai orvosoknak a viselkedésében, akikről a betegek panaszkodtak a Szabad Európának. Bukaresti szerkesztőségünk megrázó történeteket hallott a koronavírus-járvány miatt átalakított szakorvosi ellátásban uralkodó állapotokról és attitűdökről.
„Úgy viselkedtek vele, mint egy kutyával” – mondja az egyik beteg hozzátartozója Romániában. A 60 éves nő a diagnózist a betegszállítótól tudta meg. Az orvosoknak szerinte nincs lelkük, tisztelet a kivételnek. Nem tudja, mennyi pénzt adott csak azért, hogy vessenek rá egy pillantást.
Augusztusi nyaralásuk alatt az asszony rosszul lett, a pár alig talált kórházat, mindegyik átállt a koronavírusos betegek kezelésére. Ahol végül fogadták őket, oda naponta kell bevinni valamit az orvosoknak, nővéreknek, gondozóknak. Azoknak, akiktől néha az utolsó napjaikban függenek a betegek. De ez sem segít. A kutyák az udvaron nagyobb együttérzést mutatnak, mint az orvosok, mondja a pár. Abban keresik a magyarázatot, hogy mindenki csak a Covidra figyel, és mindenki stresszes.
A kommunikáció tanulható, az empátia nem
A temesvári Victor Babeș Orvostudományi Egyetem bioetika professzora szerint az empátia nagyon visszafejlődött, a járványban különösen, hisz a kórházi személyzet is ki van téve a fertőzésveszélynek. Alexandra Enache azt vallja, hogy az együttérzést az iskolában nem tanítják. Az egészségügyi személyzetnek nemcsak szakképzettnek kellene lennie, hanem önzetlennek és szenvedélyesnek is. Akiben ez nincs meg, és csak a státuszra vágyik, az szerinte inkább ne akarjon orvos lenni.
Az orvosi etika, az orvos-beteg kapcsolat szerepel az egyetemi programban. Így nem mondható el, hogy az orvosok legalább elméletben ne tudnák, mit kell és mit nem szabad mondani a súlyos esetekben, hogyan lehet törődést mutatni. A professzor szerint azonban a dolgok rosszul állnak.
„Több százezer panasz érkezett hozzánk a betegek kezelésével kapcsolatban – nemcsak a kórházakból, hanem járóbeteg-rendelőkből is.” Erről már Vasile Barbu, az Országos Betegvédelmi Egyesület elnöke beszél. Szerinte rengeteg olyan pillanat van, amikor a román beteg elfeledettnek és elhanyagoltnak érzi magát. Kapcsolatok és pénzzel bélelt boríték nélkül az ajtókat nehéz kinyitni, de még ezek sem garantálják a törődést. És a járvány csak nehezített ezen.
Istennek hiszi magát, a szava meg törvény
A betegekben az a benyomás alakul ki, hogy vizsgálat közben gyakran mással vannak elfoglalva az orvosok. A gyógyítók alig várják, hogy megszabaduljanak a kezelt emberektől. Lekezelik, kioktatják őket. „Az orvos azt hiszi, hogy ő Isten, és imádni kell, nem szabad megszegni a szavát” – fogalmaz az egyik beteg.
Egy másik beteg is panaszkodik: egy kisvárosból jött Bukarestbe, a 40 éves férfinél néhány éve agydaganatot diagnosztizáltak. „Az orvos átnézett rajtam. Közömbösen beszélt, és megmutatott nekem valamit egy felvételen. Szörnyen magabiztos volt, tényleg, mint egy isten. Öt perc alatt végzett velem és az életemet meghatározó diagnózissal. Még ma is rosszul vagyok, ha eszembe jut.”
Szerinte azért nem mer senki ez ellen szólni, mert betegként kiszolgáltatott. De a gyávaság, a civil kurázsi hiánya is ludas a betegek hallgatásában.
Másrészt viszont az orvosok is emberek, és elvárják, hogy a betegek együttműködjenek velük, ne higgyék, hogy többet és jobban tudnak az internetről. Különösen most, amikor mindenki vírusszakértő. Sokan oltásellenesek is, az orvosok pedig elvárnák a szakmájuk iránti tiszteletet.
Alexandra Enache professzor a temesvári Victor Babeș Orvostudományi Egyetemről azt mondja, sokan visszasírják azt az időt, amikor az egészségügyben dolgozók szava törvény volt. De úgy tűnik, ez végleg elmúlt.
Angliában az orvos szakmai értékelésébe is beleszólnak a betegek
A kommunikációban tehát a romániai orvosok nem jeleskednek. Az Egyesült Királyságban azonban teljesen más a helyzet – magyarázza Tudor Toma, aki a legjelentősebb londoni Covid-kórház tüdőgyógyásza. A kommunikáció ott professzionális, világos orvosi protokollok alapján folyik, és nem személyfüggő. Az egyetemen tanítják, később pedig a kórházi értékelésbe is beszámít. Az angliai orvosokat évente értékelik, és ebben részt vesznek a betegek is. Ott az összes orvosi döntést a pácienssel együttműködésben hozzák meg, nem úgy, mint Romániában. Ha a beteg például nem akar műtéti kezelést, akkor más alternatívát kínálnak fel neki.
A pandémia minden lelki támogatástól megfosztotta őket
Most a járvány idején Romániában tovább romlott a kommunikáció, miközben a beteget megfosztották a legfontosabb támogatástól, a családtól. Így lelki mankó nélkül maradtak. „Szegények úgy tűnnek el, mintha fekete lyukba kerültek volna, miután beléptek a kórházba. Már senki sem tud semmit róluk” – mondja Silvia Coman, az Egészségügyi Minisztérium tiszteletbeli tanácsadója, aki maga is rákbeteg.
Betegböngésző
A mai romániai helyzetben a betegnek szüksége lenne valakire, aki segít abban, hogy hozzáférjen a kezeléshez, útmutatást adjon neki és megfejtse a kapott orvosi magyarázatok titkát, románról románra fordítsa az orvosok szavait. Elmagyarázza a betegjogokat, beleértve egy másik orvosi véleményhez való jogot is.
Ezt a valakit „betegnavigátornak” hívják, ami viszonylag új szakma Romániában, 2016 óta létezik. Ám kevesen vannak, és nem nagyon látják őket szívesen a kórházakban, magyarázza Monica Althamer, a Varázsszövetség betegnavigátora, az Egészségügyi Minisztérium betegkapcsolatokkal foglalkozó államtitkára.
„Orvosként több száz beteged van, és mindegyiket kezelned kell. Az erőd pedig véges, és abból engedsz, amit kevésbé tartasz fontosnak, vagyis legtöbbször a kommunikációból és az interperszonális kapcsolatból” ‒ mondja Monica Althamer.
A járvány közepén csak végső esetben fogadnak a kórházak
Rodica férje 63 éves korában halt meg rákban, a Covid-járvány közepén. Három lépésenként le kellett ülnie, és szédült, amikor felállt. Az első vizsgálatok után az orvos azt mondta Rodicának, hogy rosszul táplálja, ezért olyan gyenge. A CT-eredményre hetekig vártak.
Amikor megjött, azt mondták, nincs semmi, minden rendben van, éljenek nyugodtan. Újabb kórház következett, újabb CT-vizsgálat, újabb diagnózis: tüdőtályog. A Covid miatt hazaküldték. És hiába romlott az állapota, nem volt hely sehol. Végül újabb két hét után kapcsolatok révén sikerült kórházba vinni. Még aznap meghalt. Mint kiderült, a tályog óriási daganat volt.
Az özvegy nem akar panaszt tenni. Nem indít pert az orvosi tévedésért. A férjét már úgysem tudná visszahozni. De sorsukat és hányattatásukat vállalja arcával és nevével. Ezzel szeretne javítani a rendszeren.
