A távirati iroda volt és jelenlegi dolgozóinak elmondása és birtokunkba került belső levelezések alapján mutatjuk meg, hogyan korlátozzák azt, mi jelenhet meg az MTI hírfolyamában.
- Fokozatosan kezdték korlátozni az újságírói szabadságot 2011-től
- Tiltott téma volt Placido Domingo zaklatási ügye
- Érzékeny téma a papi pedofília és a koronavírus-járvány is
- Sok anyag tűnik el rejtélyes körülmények között, de van, aki letiltotta saját nevét egy anyagról, annyira átírták
- Szájer József orgiájáról sem számolt be a nemzeti hírügynökség
- „Rámegy az egészségem” – mondta munkájáról egy MTI-s
- Az a Bende Balázs ad utasításokat az MTI-ben, aki a köztévé értekezletén kimondta: a megfelelő narratíva szerint kell anyagot gyártani
Az MTI állományának csökkentése már 2010 előtt elkezdődött forrásaink szerint, azonban ez a folyamat a kormányváltás után felgyorsult. Több éven át megszokottak voltak a csoportos leépítések, sokakat nyugdíjaztak, illetve küldtek el az MTI-től spórolásra hivatkozva.
Azt, hogy ennek nem feltétlenül a pénzhiány volt az oka, nem csak az támasztja alá, hogy a közmédia évről évre egyre nagyobb állami támogatásból gazdálkodhat. A létszámcsökkentéssel párhuzamosan ugyanis együtt járt a nagyobb centralizáció és a hírügynökségi anyagok „lebutítása” is.
„Régebben sok jó újságíró dolgozott az MTI-nél, az egyes szakterületeknek megvoltak a gazdái, akiknek exkluzív információi és mélyebb ismeretei voltak az adott területről” – mondta a Szabad Európának a ma is az MTI-nél dolgozó egyik forrásunk, aki a 2010 előtti rendszert is jól ismeri. Ő azt mondta, az utóbbi 10 évben az átszervezésekre hivatkozva a szakértőket lassan levették saját témáikról.
Míg korábban az MTI rendszeresen készített interjúkat politikusokkal, ezek mára szinte teljesen megszűntek, ahogyan a különböző fontos eseményekről készült tudósítások is lebutultak, magyarázta. Annyira, hogy gyakran csak politikusok vagy cégek közleményeit veszi át a hírügynökség.
Egy fontos politikai döntés esetén pedig „ma már csak azt hozzuk le, hogy mit mond róla a kormány. Nem rakunk mögé hátteret, hogy miről szól valójában a döntés, min változtat, hogy esetleg miért rossz” – magyarázta forrásunk hozzátéve, hogy korábban ez, a valódi újságírói munkát igénylő feladat rendszeres volt.
„A szerkesztők nem szeretik a saját anyagokat, mert abban benne maradhat bármi, ami valakinek kellemetlen, és ha nem veszik észre, akkor úgy jelenhet meg. Ennél sokkal biztonságosabb egy közlemény átvétele.”
„Fokozatosan vezették be a cenzúrát”
„Az MTI-ben fokozatosan vezették be a cenzúrát 2011-2012-től kezdve” – fogalmazott egy másik ott dolgozó forrásunk, aki szintén évekkel 2010 előtt került a hírügynökséghez, és még ma is ott dolgozik. Az első intézkedés, amivel szembesült az az volt, hogy utasításba kapták, a külföldi lapok Magyarországról szóló írásait ne nagyon szemlézzék.
„Felesleges, hogy egy ilyen kritikaáradatot átvegyünk”
Korábban ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a mérvadó külföldi újságok vonatkozó cikkeit külön hírben átvette az MTI. Az Orbán-kormány azonban már az első éveiben komoly kritikákat kapott külföldről. Ezért az volt az ukáz, hogy csak úgy vehetik át külföldi lapok magyar vonatkozású cikkeit, ha több cikket foglalnak össze egy hírben úgy, hogy egy cikkre csak egy bekezdés jut. „Felesleges, hogy egy ilyen kritikaáradatot átvegyünk” – hangzott az indoklás informátorunk szerint.
Első forrásunk pedig azzal szembesült ebben az időszakban, hogy kollégái exkluzív értesüléseinek közlését utasították el a szerkesztők, különösebb indoklás nélkül. „2010 első feléig működött az a rendszer, hogy ha az újságírók vetettek fel témát, esetleg saját értesülésük volt egy érdekes témában, akkor annak örültek a szerkesztők. A kormányváltás után hamar kiderült, hogy ilyen kezdeményezéseknek nincs többé terepe. Akkor kell egy téma, ha a szerkesztő kér arról anyagot” – mondta a Szabad Európának.
„Témaletiltásra nem emlékszem. Mert az elég nyilvánvaló volt, hogy ha például Magyarországgal szemben indult egy kötelezettségszegési eljárás az Európai Unióban, arról nem lehet hallgatni. Sokáig azt éreztem, hogy tulajdonképp igénylik a tükröt, hogy külföldön miket mondanak a kormányról. Nem volt kozmetikázási igény” – ezt már Kárpáti János mondta lapunknak. Ő 1981-től dolgozott a távirati irodánál, 2007-ben lett brüsszeli tudósító.
„Fideszes megszólalóra ritkán mondtak nemet, az ellenzékiek sokkal gyakrabban akadtak fent a szűrőn.”
„Egy idő után bevezették, hogy ha magyar EP-képviselők akartak nyilatkozni, akkor előbb Budapesttől kell megkérdezni, érdekes-e a nyilatkozat. A tapasztalatom az volt, hogy fideszes megszólalóra ritkán mondtak nemet, az ellenzékiek sokkal gyakrabban akadtak fent a szűrőn.” Kárpáti János munkájába ritkán szóltak bele. Felidézte azt, amikor Viviane Reding, a jogérvényesülésért felelős uniós biztos hangos kritikusa volt a magyar kormány intézkedéseinek. 2013-ban kiderült, hogy a biztos részt vett a Bilderberg csoport találkozóján. Ekkor „ki volt adva a közmédia egészének, hogy kérdőre kel vonni Redinget”, azaz minden lehetséges fórumon kérdőre kell vonni, hogy miért volt ott a tanácskozáson.
Kárpáti János MTI-s pályafutása 2015-ben ért véget, miután egy brüsszeli eseményen egy előre nem egyeztetett kérdést tett fel Orbán Viktornak. A miniszterelnök ekkor beszélt arról, hogy napirenden kell tartani a halálbüntetés kérdését, emiatt pedig kritikákat kapott saját pártcsaládjától, az Európai Néppárttól is. Kárpáti János ezekre a kritikákra kérdezett rá a miniszterelnöknél.
Az esemény után hamarosan hazahívták Brüsszelből, majd nem sokkal később elbocsájtották. „Az apparátus nem tudta elviselni, hogy ezt kérdeztem. Pedig soha nem mondták ki, hogy a kérdéseket előre egyeztetni kellene” – mondta a Szabad Európának.
Valahol „fent” kell egyeztetni
Ezzel párhuzamosan megváltozott az anyagok megjelenésének módja is, számoltak be forrásaink. A 2010 előtti gyakorlat szerint az újságíró beküldött egy anyagot, azt átnézte a témagazda, és a napi hírfolyamot ellenőrző turnusvezető jelentette meg. Kisebb anyagoknál kétlépcsős volt folyamat, ami azt is jelentette, hogy sokaknak volt kiadási joga.
Az ezzel rendelkezők számát azonban 2011-12 körül radikálisan lecsökkentették, és azokat a szerkesztők, akiknek megmaradt a kiadási joga, az MTI helyett a Duna Médiaszolgáltató alkalmazottai lettek.
Ahogy csökkent azok száma, akik megjelentethetnek anyagokat az MTI hírfolyamában, úgy nőtt az „egyeztetésköteles” témák listája. Ezek azok az érzékeny témák, amiket egyenesen a főszerkesztő-helyettesek egyikének kell tovább küldeni.
A korábbiakhoz képest már ez is komoly kontrollt jelent tehát, de beszélgetőpartnereik szerint nem ők mondják ki a végső szót. Minden forrásunk egyhangúan arról számolt be, hogy a leadott anyagok nagyon sokáig nem jelennek meg. Ennek oka pedig az, hogy nem a főszerkesztő-helyettesek olvassák át azokat, és döntenek a megjelenésükről: ők is tovább küldik valahova.
Első állomásként valószínűleg a korábbi cikkeinkben is felbukkant Németh „Pitbull” Zsoltnak és Bende Balázsnak (külpolitikai anyagok esetében). De forrásaink egybehangzóan állították: a végállomás még feljebb lehet, a végső szót forrásaink sejtése szerint a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetirodában mondhatják ki.
„Ez egy fekete doboz, találgatjuk, mi történt bent” - jellemezte egyik forrásunk az átláthatatlan szerkesztési folyamatot, sokszor ugyanis nem tudni, miért tűnt el a süllyesztőben egy-egy anyag. „Ilyen titkolózás sose volt. A korábbi kormányok is próbáltak beleszólni a munkába, de messze nem annyira, mint most” – tette hozzá.
Míg Kárpáti János azt mondta, ő nem tapasztalt olyat, hogy átírták volna az anyagait, az utóbbi években ez megváltozott. Egyes anyagok lerövidülnek, másokba új bekezdések kerülnek, de hallottunk megírt, leadott és aztán soha meg nem jelent cikkekről is.
Nézzünk néhány konkrét példát forrásaink beszámolói és a Szabad Európa birtokába került emailek alapján! Ezeket az emaileket az MTI főszerkesztő-helyettesei (hivatalosan vezető szerkesztők), Pintér Tamás, Ráthy Sándor és Végh Sándor, valamint Veres Béla kiemelt szerkesztő küldték körbe a szerkesztőségben. Ők mind a Duna Médiaszolgáltató alkalmazottai.
Zaklatás, migráció, Brüsszel
A magyar belpolitikai anyagok mindenképp egyeztetéskötelesek, ahogy a magyar vonatkozású külföldi hírek is. Amikor tavaly nyár végén több nő is zaklatással vádolta meg Placido Domingo operaénekest, Ráthy egy olyan emailt küldött körbe, amiben azt írta, hogy a zaklatással kapcsolatos anyagokat „egyelőre nem kérünk”.
Ennek okáról nem érkezett tájékoztatás, de valószínűleg az lehetett a háttérben, hogy a botrány kirobbanása után két héttel Placido Domingo koncertjével avatták fel az új szegedi stadiont.
(A Szent Gellért Fórum névre keresztelt, UEFA-előírásoknak megfelelő létesítmény az egyetlen teljesen egyházi kezelésben lévő sportkomplexum. 13,4 milliárd forintból épült fel, az állami pénzből zajló beruházás kivitelezője a Market Zrt. volt.)
Az Egyesült Államokkal kapcsolatos hírek – csakúgy, mint a Híradóban – Donald Trump megválasztásakor lettek egyeztetéskötelesek. Érzékeny kategóriában van a migráció, az „európai terror”, Brüsszel, Oroszország, és minden uniós és szomszédos országban zajló választásokkal kapcsolatos hír.
Külön érdekesség, hogy eleinte csak azokat a választásokat kezelték érzékenyként, ahol Orbán-barát politikusok is kormányon vagy kormányközelben voltak (pl. Ausztria, Lengyelország, Izrael), ám a listát tavaly október végén kibővítették.
Nem jelenhetnek meg központi jóváhagyás nélkül a koronavírussal és az egyházzal kapcsolatos hírek sem – ez utóbbiak a pedofilbotrányok miatt szorulnak egyeztetésre. A Törökországról szóló híreket Recep Tayyip Erdoğan elnök narratívájának megfelelően kell közölni. A kurd harcosok említésekor például kötelező megemlíteni, hogy Törökország terroristának tartja őket.
Tiltott témák
Egyik forrásunk arról számolt be, hogy az Európai Parlamenti viták „leghúzósabb részeit, amik rámutatnak az Orbán-rendszer lényegére”, rendre kihúzzák. Csak azoknak a hozzászólásait veszi át az MTI, akik „nincsenek képben és butaságokat mondanak” vagy támogatják a magyar kormány politikáját.
Amikor tavaly márciusban az Európai Néppártban (EPP) a Fidesz kizárásáról szavaztak, akkor az MTI brüsszeli tudósítói megírták az erről szóló hírt, az azonban nem jelent meg, magyarázta forrásunk. „Aztán jött az utasítás, hogy az Origótól kell átvenni, hogy a Fidesz saját maga függesztette fel néppárti tagságát” - számolt be az általa legabszurdabbnak tartott esetről.
Azt, hogy kik döntik el, mi számít érzékeny témának, nem tudni. Egyik forrásunk azt mondta, hogy az ezt firtató kérdésekre rendre a „nem fontos” választ kapják feletteseiktől.
Az egyik, birtokunkba került email, amiben azt írják, hogy a Human Rights Watch és az Amnesty International emberi jogi szervezetekről nem adhatnak hírt (erről részben a Politico tavasszal beszámolt) – azt állítja, hogy Bende Balázstól érkezett a tájékoztatás a tiltásról.
Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert Bende Balázs az MTVA alkalmazottja, amitől a munkát a Duna Médiaszolgáltató (ide tartozik az MTI is) rendeli meg – nem pedig fordítva. Bende Balázs volt az is, aki a köztévé egyik értekezletén kimondta: a megfelelő narratíva mentén kell anyagot gyártani.
(A Közszolgálati Kuratórium épp azért nem foglalkozott az MTVA-tól kiszivárgott hangfelvételek ügyével, melyeken ő beszélt, mert a testület fideszes többsége úgy érvelt: Bende Balázs nem a Duna Médiaszolgáltató alkalmazottja, a Kuratórium azonban csak a Duna Msz. működését ellenőrizheti. Pedig több, a birtokunkban lévő email is bizonyítja, hogy a Duna Msz. alkalmazottjainak Bende Balázzsal kell egyeztetniük. Forrásaink szerint a külpolitikai szerkesztőségben akkor szaporodtak meg az engedélyeztetésköteles anyagok, miután Bende Balázst nevezték ki a külpolitikai kabinet élére.)
„Nevemet töröljék a hírből”
De nem csak eltűnnek bekezdések vagy egész cikkek, néha olyan részek és anyagok is megjelennek a hírfolyamban, amikről nem tudni, ki írta őket. Egy birtokunkba került emailben az MTI egyik külföldi tudósítója azt írja feletteseinek:
„Nem járulok hozzá, hogy a nevem alatt olyan hírek jelenjenek meg, melyek bizonyos részeit nem én írtam”
„nem járulok hozzá, hogy a nevem alatt olyan hírek jelenjenek meg, melyek bizonyos részeit nem én írtam, amelyek az általam megjelölt forrásokban nem szereplő szövegrészeket is tartalmaznak. Ha az MTI ragaszkodik ahhoz, hogy általam nem ismert források alapján további részeket toldjon a híreimbe, akkor kérem, a nevemet töröljék a hírből”. Egyik forrásunk pedig azt mondta, van, akinek az a benyomása, hogy egyes híreket a Miniszterelnöki Kabinetirodában írnak, és azokhoz nem szabad hozzányúlni.
„Rámegy az egészségem”
Ahogy a köztévés dolgozók, úgy az MTI-sek is arról számoltak be, hogy hiába nem értenek egyet azzal, amit csinálniuk kell, féltik az állásukat és az egzisztenciájukat. A jelenleg is ott dolgozó forrásaink azért nyilatkoztak csak név nélkül, mert attól félnek, hogy utánuk nyúlnak és ha elküldik őket az MTI-től, még sokáig nem kapnak munkát máshol se.
„Lehet, hogy ez alaptalan félelem, de általánosságban igaz ez az egész országban. Mindenki fél.” (Hasonlóan éreznek a köztévé munkatársai is) Forrásunk arról számolt be, hogy neki már az egészsége is kezd rámenni a munka okozta stresszre. Ezért munkaideje leteltével nem is foglalkozik politikával, pedig korábban hivatásának tekintette az újságírást.
Másik forrásunk pedig úgy fogalmazott, hogy „jobb sorsa érdemes újságírók” maradtak az MTI-nél, akik régen valódi újságírói munkát végeztek. „Mostanra mikrofonállvány és közleménytovábbító funkcióra” butították a távirati irodát megfogalmazása szerint.
„Az MTI-ben kevésbé dominál a propaganda, inkább az a szörnyű, ami hiányzik” – mondta utalva arra, hogy az igazán fontos híreket nem közli le az állami hírügynökség.
A közmédia botrányaival kapcsolatos összes cikkünket itt találja.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!
