Csaknem két évvel ezelőtt 2,1 milliárdot ígért a kormány a magyar félsivatag megmentésére, aztán nem maradt rá pénz. Most épp 1700 milliárdból vinnének vizet oda, ahonnan a hatvanas évek óta elvezetik. Ígéretek mindig voltak a Homokhátság vízpótlására, de valahogy sosem lett belőle semmi.
Hiába ígérték meg legutóbb kormányhatározatban, hogy oda csorgatják az uniós pénzt, ahol nincs víz, a vége az lett, hogy elköltötték emlékérmék kibocsátására vagy a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kezelésére. De nem csak az uniós pénzből jut alig a Homokhátságnak; a magyar adóforintokból sem nagyon, annak ellenére, hogy többször – legutóbb 2023 őszén – megígérték Mórahalomnak, hogy kapnak 2,1 milliárdot arra, hogy csöveken keresztül végre elvigyék a Tisza vizét a településre és környékére. Csak hát a pénzt azóta sem látta, akinek kellett volna.
A Szabad Európa két évvel ezelőtt elsőként kezdte feltárni a magyar félsivatagban, vagyis a Homokhátságon az uniós pénzből dúló nagy víztározó-építési lázat. Kiderítettük, hogy a látszatvíztározók többsége egy kaptafára épül, sok hasznuk nincs, csak annyi, hogy elköltsék az uniós pénzeket, ami pedig megvalósult, az sem igazán működik. A mórahalmi halászkai közösségi víztározót például csaknem félmillió euróból ásták ki. A mórahalmi önkormányzat le is igazolta az unió felé, hogy minden rendben, hetven hektárt öntöznek belőle.
A Szabad Európa tavaly nyár végi riportjából kiderült: a víztározóból sosem öntöztek, mert sosem volt víz benne, és ha lett is volna, öntözésre akkor sem lehetett volna használni, mivel riportunk készítésekor engedélye sem volt erre az önkormányzatnak.
A magyar félsivatag
Miután a Szabad Európa riportja nagy nyilvánosságot kapott, az önkormányzat és a térség országgyűlési képviselője, Mihálffy Béla, a Fidesz–KDNP képviselője is azért lobbizott a közösségi oldalán, hogy mielőbb kezdődjön el a Homokhátság vízpótlása.
Kármán Kolos zsombói tájépítész évek óta küzd a kamuvíztározók építése, valamint az elhibázott vízügyi döntések ellen. Azt mondta a Szabad Európának: a Homokhátság vízpótlásáról szóló tervekben több politika van, mint észszerűség és szakmaiság. Mivel ez a program semmit nem kíván kezdeni a vízelvezető csatornákkal, így megoldást sem kínál a problémára. A vízelvezető csatornák állítják be ugyanis azt a kedvezőtlenül alacsony, a Homokhátság félsivatagos jellegét előidéző vízhiányt, amitől mára már csaknem nyolcszázezer ember szenved.
Kármán Kolos szerint a csatornák úgy működnek, mint egy kádon a túlfolyó. A kád maximális vízszintjét a túlfolyó limitálja, a Homokhátság talajvízszintjét pedig a csatornák.
„A hír bejelentéséről és időzítéséről azt gondolom, hogy megint valami hasonló történhetett, mint amikor a Szabad Európa kiderítette, hogy Mórahalmon kamuvíztározót építettek félmillió euróból. Akkor a város polgármestere, Nógrádi Zoltán vizes beruházásai kaptak nagy nyilvánosságot, és egyből jött is a replika, hogy nem úgy van ám az! Mihálffy Béla, a térség országgyűlési képviselője egyből megjelent halandzsázni a mórahalmi víztározónál, és szintén belengetett egy milliárdos programot, amit aztán visszavontak.”
Vótmá!
Bár korábban is voltak kormányhatározatok, amelyekben megígérték, hogy vizet pumpálnak a Kecskeméttől a szerb határig elterülő magyar homoksivatagba, legutóbb egy tavaly március elején megjelent kormányhatározatban úgy rendelkeztek Magyarország elöljárói, hogy a KEHOP-os uniós források felhasználása során az utolsó előtti helyre rakják a magyar félsivatag vízügyi fejlesztését. Az előzetes tervek szerint a homokhátsági tervek csak tervek maradnak, mert inkább másra kell az 1,4 milliárd. Akkoriban inkább vasúti fejlesztésre, emlékérmék kibocsátására vagy a migrációs helyzet kezelésére fordította az uniós pénzt a kormány. Most újra felröppent a hír: 1700 milliárdból vinnék a Duna és a Tisza vizét a Homokhátságra.
Még tavaly ősszel beszélt a Válasz Online-nak a vízpótlási tervezetről Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) főigazgató-helyettese. Azt mondta, hogy a pénz meglesz, a tervek is készen állnak, 2025-ben megkezdődhet az 1673 milliárd forint költségűre becsült gigaberuházás, amely két év alatt meg is valósulhat. Ennek némiképp ellentmond az, hogy Czepek Gábor, az Energiaügyi Minisztérium államtitkára szintén tavaly ősszel a parlamentben azt mondta: a tervezés és az engedélyezés lezárult, az 1673 milliárd forintos beruházás elindítása időszerű, azt azonban nem árulta el, hogy a szerinte tíz-tizenöt év alatt megvalósítható program mikor indulhat el, mikor kezdik el, ahogy azt sem: mennyi pénz lesz rá.
Kármán Kolos szerint a Homokhátságról sem a Duna, sem pedig a Tisza vize nem hiányzik, szerinte a Homokhátság vize hiányzik.
„Az a víz hiányzik innen, amit jelenleg is elvezet 0–24-ben a területileg illetékes vízügyi igazgatóság. A vízhiányt a csatornarendszerek okozzák, amelyek úgy lettek kialakítva, hogy a táj legmélyebb – a vízügy megjelenése előtt vízjárta vagy magas talajnedvességgel jellemezhető pontjait – összekötötték, és bevezették a folyókba. Ezek a csatornák konkrétan jelentős részben – még aszály idején is – a talajvízből táplálkoznak, ezzel szárítják és szárazon tartják a tájat. Ezt a talajvízlopást az ATIVIZIG bíróságon is elismerte egy nekik feltett közérdekű adatigénylésemre, de letudták annyival, hogy ennek nincs jogszabályi akadálya, különben is az a legfontosabb feladatuk – saját bevallásuk szerint –, hogy minél kevesebb víz legyen a Homokhátságon. Hát ez mondjuk sikerül is. Víz már nincs, meg élhető táj se.”
