Az európai országok növelték védelmi költségvetésüket, amióta Oroszország 2022-ben megtámadta Ukrajnát. Sok vezető szerint folytatni kell, hogy meg tudjanak küzdeni Moszkva növekvő katonai fenyegetésével.
Donald Trump amerikai elnök azt várja el, hogy Washington NATO-szövetségesei többet költsenek bombákra és töltényekre. Trump javaslatát, hogy a tagállamok GDP-jük öt százalékát fordítsák védelemre, jórészt elutasították – pedig az igény valós és várhatóan az is marad.
Mark Rutte NATO-főtitkár szerint a kiadásoknak a GDP 3,7 százalékára kell emelkedniük; ma egyedül Lengyelország van efölött a szint fölött. A védelmi kiadások jelenlegi célkitűzése a GDP két százaléka; ezt a legtöbb NATO-tag 2024-ben teljesítette vagy meg is haladta.
Az új célról valószínűleg a júniusi hágai NATO-csúcson állapodnak meg, ehhez mind a 32 tagállam egyetértése kell. Az európai országok növelték védelmi költségvetésüket, amióta Oroszország 2022-ben megtámadta Ukrajnát. Sok vezető szerint folytatni kell a folyamatot, hogy meg tudjanak küzdeni Moszkva növekvő katonai fenyegetésével.
De ezt átültetni a gyakorlatba nagyon nehéz. Sok kormány már most is túlfeszítette az államháztartást, adósságokkal terhelt nyugdíjrendszerrel, akadozó közszolgáltatásokkal és eltérő prioritásokat képviselő, elégedetlen szavazókkal szembesül. Mindehhez politikai instabilitás járul. A három legnagyobb európai katonai hatalomra vetett pillantás rávilágít, mekkora akadályok hátráltatják a jelentős befektetéseket a fegyveres erőkbe.
Németország
A NATO adatai szerint nominálisan Németország költi a legtöbbet védelemre, 2024-ben közel 98 milliárd dollárt. Ez a GDP 2,12 százalékát teszi ki, kevesebbet, mint sok más NATO-tag esetében. Az arány növelésére tett erőfeszítések falakba ütköztek, és decemberben a berlini kormány összeomlásához vezettek.
A szóban forgó fal az adósságfékként ismert alkotmányos szabály. Ez korlátozza Németország teljes adósságának mértékét és az éves hitelfelvétel nagyságát. Javaslat hangzott el az adósságfék felfüggesztésére, miután az ukrajnai háború rendkívüli nyomást gyakorolt a kiadásokra – nem csak a védelmi költségekre –, de a német kormánykoalíció nem jutott konszenzusra. A védelmi minisztérium hatalmas beruházási terveket tett közzé annak érdekében, hogy a német hadsereg „készen álljon egy háborúra”, de Boris Pistorius védelmi miniszter pénzhiány miatt magára maradt.
A németek most fognak szavazni a februári előrehozott parlamenti választásokon, ám a védelem kérdése alig kap szerepet a kampányban. A jelek szerint az ellenzéki kereszténydemokraták a legesélyesebbek a győzelemre. Ígéretük – hogy a kiadásokat a GDP legalább két százalékán tartják – nem dobogtatja majd meg a szíveket Washingtonban. A párt választási programja a választók körében népszerű adósságfék-mechanizmus fenntartását ígéri.
Nicu Popescu a European Council for Foreign Relations agytröszttől úgy véli, hogy a német helyzet egész Európára kiterjedő problémát szemléltet. „A politikusok harminc éve nem beszéltek komolyan a nyilvánossággal a védelmi kiadások szükségességéről – mondta. – Sokan félnek ettől a beszélgetéstől. Létezik egy politikai kényszerzubbony, amely megakadályozza ezt.”
Franciaország
Franciaország az egyik példa erre. A politikai instabilitás kisiklatta a védelmi kiadások rövid távú növelésére irányuló terveket. Emmanuel Macron elnök elvesztette parlamenti többségét a nyári előrehozott választásokon, ami egyelőre lehetetlenné tette a 2025-ös költségvetés jóváhagyását. Ez azt jelenti, hogy Franciaország védelmi kiadásai egyelőre a 2024-es szinten ragadtak, bizonytalan a tervezett hárommilliárd dolláros növekedés. A legnagyobb parlamenti frakcióknak egymástól teljesen eltérők a költségvetési prioritásaik: a baloldal és a szélsőjobb több szociális kiadást akar, míg a jobbközép adócsökkentést, és úgy tűnik, senki sem hajlandó kompromisszumra. A kormány bármikor elveszíthet egy bizalmi szavazást.
„A védelem soha nem kerül szóba – mondja Olivier Costa, a párizsi Sciences Po munkatársa. – Az egész történet a politikai vezetőkről szól, akiknek a célja a következő elnökválasztás megnyerése.”
Közben Franciaország költségvetési helyzete már a töréspontig feszült. Az államadósság a GDP 120 százaléka, kétszerese az Európai Unió adósságplafonjának. „Franciaország minden gazdasági mutatója rosszabb, mint Németországé” – mondta François Bayrou miniszterelnök január 14-én.
Costa szerint „a jelenlegi helyzetben nagyon nehéz lenne elmagyarázni a polgároknak, hogy többet kell költeni a védelemre”.
Nagy-Britannia
Nagy-Britannia rendelkezik Európa egyik legnagyobb védelmi költségvetésével; a mintegy 82 milliárd dollár a GDP 2,33 százalékát teszi ki. Az ország politikai színtere stabilabb lett, hiszen az új kormánynak nagy a többsége a parlamentben, de Keir Starmer miniszterelnök azzal nyert a tavalyi választáson, hogy megígérte: nem emel adót és csökkenti a hitelfelvételt. Azt is vállalta, hogy fenntartja a kiadásokat bizonyos kiemelt területeken. Idetartozik a védelem, ám az egészségügy, az oktatás és a közlekedési infrastruktúra is. Nagy-Britannia államadóssága jelenleg a hatvanas évek óta a legmagasabb.
Mindez azt jelenti, hogy nagyon korlátozottak a lehetőségek a védelmi kiadások növelésére.
Starmer novemberben azt mondta Rutte NATO-főtitkárnak, hogy tavasszal a kormány utat nyit a kiadások növeléséhez a GDP 2,5 százalékáig.
Sokan kritizálták a kötelezettségvállalás ütemtervének hiányát, csakúgy, mint a célkitűzést, amely jóval alatta marad a Rutte által említett számoknak.
