Európa azzal van elfoglalva, hogy megtalálja a módját annak, hogy ne fizessen többé napi 850 millió dollárt az orosz államkasszába az energiaszállításért. A blokk ezzel a szankcióval is hatni akar Moszkvára az ukrajnai invázió leállítása érdekében. A 27 tagú EU vezetői viszont tudják, hogy az orosz olajtól és földgáztól való több évtizedes függés feladása nem egyszerű.
Az EU most az orosz olajjal szembeni szankciókról, köztük egy esetleges bojkottról tárgyal. Az alábbiakban áttekintjük, mit jelenthet egy ilyen lépés az európai és a világ többi részén élő emberek számára.
Mennyit fizet Európa Oroszországnak az energiáért?
A gáz és az olaj annak dacára is áramlik Európába, hogy a kormányok elítélik a háborút. A brüsszeli Bruegel agytröszt elemzőinek számításai szerint az EU naponta 450 millió dollárt fizet Oroszországnak olajért és négyszázmillió dollárt földgázért.
Ez azt jelenti, hogy az energiából származó bevételek a Kreml költségvetését erősítik és növelik a devizatartalékokat, még akkor is, amikor az Oroszország elleni nyugati szankciók épp az ilyen tartalékokhoz való hozzáférést akarják ellehetleníteni. Az orosz kormány 2011 és 2020 között bevételeinek átlagosan 43 százalékát szerezte olajból és gázból.
Mennyi orosz olaj megy Európába?
Európa az orosz kőolaj legnagyobb vásárlója, 2020-ban 138 millió tonna jutott rá a 260 millió tonnás orosz exportból, ami a BP Statistical Review of World Energy (Globális energiastatisztikai áttekintés) szerint 53 százalékot tett ki. Európa, amely szinte az összes nyersolajat importálja, szükségletének negyedét kapja Oroszországból.
A kőolajat fűtésre és autózásra használt üzemanyaggá finomítják, valamint ipari nyersanyagként is használják.
Miért a kőolajon van a hangsúly a földgáz helyett?
Alternatív földgázforrásokat nehezebb találni, mert a földgáz főként csővezetéken érkezik. A tankhajókon szállított és globális piacokon eladott kőolaj esetében könnyebb más forrásokkal helyettesíteni az oroszt.
A földgázimportstop egyelőre nem kerül szóba az EU-ban (annak ellenére hogy politikai nyilatkozatok szintjén megjelenik, és Ukrajna is igyekszik megszégyeníteni az ötlettől vonakodó országokat). Az olyan nagy felhasználók, mint Németország, azt mondják, hogy az azonnali leállítás munkahelyekbe kerülhet, az ipari szövetségek pedig az üveg- és fémipari vállalkozások leállására figyelmeztetnek. Kiemelten függ az orosz gáztól az ukrán vezetők és diplomaták által időről időre bírált Magyarország. Az Eurostat szerint 76 százalékban orosz forrás fedezi az éves szükségletet. Magyar szakértők szerint az orosz gáz feladása akár tíz évbe telne az országnak.
Közgazdászok szerint a földgáz és a kőolaj leállítása valószínűleg recessziót okozna Európában. Az európai kormányok megállapodtak abban, hogy augusztustól leállítják az orosz szénimportot, de ez viszonylag kis része az Oroszországba irányuló energiafizetéseknek.
Mi történne, ha leállnának az orosz olajszállítások?
Európa a háború előtt napi 3,8 millió hordót importált Oroszországból. Elméletileg az európai vásárlók ezt a mennyiséget a közel-keleti szállítóktól tudnák pótolni, akiknek exportja most főként Ázsiába megy. Emellett az Egyesült Államok, Latin-Amerika és Afrika lehet Európának alternatív forrás. Eközben az olcsóbb orosz olaj átvehetné az Ázsiába küldött közel-keleti olaj helyét.
A globális piacoknak azonban időbe telne, amíg véghez vinnék az átállást. Európában a benzint és más termékeket előállító finomítók kifejezetten az orosz, Ural típusú olajra vannak kalibrálva. Több nagy finomító függ az Oroszországból érkező csővezetéktől.
A Bruegel agytröszt elemzői szerint az európai országoknak készen kell állniuk az üzemanyag-felhasználás csökkentését célzó intézkedésekre, például a tömegközlekedés ingyenessé tételére és az autómegosztás ösztönzésére. Ha ezek az intézkedések nem működnek, akkor szigorúbbakra lehet szükség, például a rendszámok alapján történő páros-páratlan számok vezetési tilalmára. Hasonló intézkedések voltak érvényben az OPEC 1973-as olajembargója idején, amikor Németországban autómentes vasárnapokat rendeltek el.
„Ez elég időt adna a piacoknak az orosz olajról való rendszerszintű leválásra” – mondták az elemzők.
A tilalom fokozatos bevezetése az év hátralévő részében az egyik módja lenne a hiány megelőzésének. Németország már közölte, hogy az év végéig be kívánja szüntetni az orosz olajimportot.
Az olajárak valószínűleg emelkednének nemcsak Európa, hanem mindenki számára, mivel az olaj globális árucikk, és az oroszországi szállítások nettó csökkenése valószínűsíthető. Ez magasabb költségeket jelentene az autók üzemanyaga és a fűtőolaj esetében, valamint tovább növelné az inflációt.
Oroszország az európai teherautók és mezőgazdasági gépek dízelüzemanyagának egyik fő beszállítója, ami azt jelenti, hogy a dízel ára az élelmiszerek és áruk széles körének árát befolyásolja.
Mi történne a globális olajpiaccal?
Az összes orosz olajat nem lehetne Európából Ázsiába irányítani a szállítási és logisztikai korlátok miatt. Nem világos, hogy az olyan országok, mint India és Kína vásárlói milyen mértékben vennének orosz olajat, ha ez esetleges szankciókat eredményezne a Nyugat részéről.
A Szaúd-Arábia által vezetett OPEC olajkartell – amely a termelés szintjét olyan, a szervezeten kívüli, de „szövetséges” tagokkal együtt határozza meg, mint Oroszország – világossá tette, hogy nem fogja növelni a kitermelést, hogy pótolja a bojkott miatti, orosz forrásból fellépő veszteséget.
„Ez a kőolajszállítások masszív, masszív átalakítását jelentené – mondta Claudio Galimberti, a Rystad Energy vezető elemző alelnöke. – Elméleti szempontból lehetséges. Működési szempontból bonyolultabb, mert nem lehet mindent átirányítani.”
Az olaj iránti globális kereslet amúgy is magas volt, mivel a gazdaságok a Covid–19-világjárvány után talpra álltak, és a háborúval kapcsolatos bizonytalanságok súlyosbították a piaci helyzetet és fenntartották a magas árakat. Joe Biden amerikai elnök elrendelte a stratégiai kőolajtartalék felszabadítását, hogy az amerikaiak ne szembesüljenek jelentős benzindrágulással, miközben harminc másik ország is beleegyezett, hogy több olajat pumpáljon a világpiacra.
A legsúlyosabb forgatókönyv szerint ha Oroszország 3,8 millió hordónyi olajra kötött szerződést veszítene el Európából és más, az olaját elutasító országoktól, akkor hatalmas, hordónkénti 180 dollárra emelkedő árrobbanás következhet be. Ezt egy hirtelen zuhanás követné a csökkenő kereslet és gazdasági visszaesés miatt. Azonban „nem tűnik úgy, hogy ez fog bekövetkezni” – mondta Galimberti.
A Rystad napi 1,5-2 millió hordónyi veszteséggel számol. Az olajár az év végére elérheti a hordónkénti 120-130 dolláros szintet.
Egy mérsékeltebb forgatókönyv alapján, amely szerint az Európa által visszautasított orosz olaj nagy részét más, energiaéhes országok olcsóbban felvásárolnák, a veszteség csak napi egymillió hordó lenne. Az olajárak júniusra száz dollár alá esnének, és az év végére hatvan dollárig zuhannának. Ez nem áll túl messze a mai helyzettől, amikor egyes kereskedők és bankok még szankciók nélkül is kerülik az orosz olajat.
„Ez egy óriási ársáv, de tükrözi az orosz veszteséggel kapcsolatos hatalmas bizonytalanságot” – mondta Galimberti.
Mennyibe kerülne Oroszországnak a bojkott?
Oroszország Európába irányuló fő exportja, az Ural nyersolaj ára 35 dollárral olcsóbb a nemzetközi referenciaolajhoz, a Brenthez képest. Az általánosan magasabb olajárak miatt azonban Oroszország bevételkiesése eddig korlátozott volt. Ezek a devizabevételek a szankciók közepette segítik az orosz államkasszát.
„Amíg az orosz olajnak van piaca, addig Oroszország jól jár – mondta Galimberti. – Amikor már nem találnak piacot, eljön a pillanat, hogy az olajárak felszöknek, és Oroszországnak komoly gazdasági problémái lesznek.”
