Március 12-én Oleh Baturin ukrán újságírót felhívta egy ismerőse, és találkozót kért tőle. Amikor odaért a megbeszélt helyre, az ismerőse nem volt ott, „de ott volt egy autó orosz katonákkal” – mesélte később a Szabad Európa ukrán szolgálatának. Kedden van a sajtószabadság világnapja.
„Kiugrottak a kocsiból, és elkezdtek verni. Megbilincseltek, berángattak a kocsiba, és elvittek Nova Kahovkába.”
Az elrablás nyolcnapos fogság kezdetét jelentette. Baturin a Novij Den médium tudósítója volt Ukrajna déli, Herszon régiójában, amelyet az ukrajnai invázió kezdete óta nagyrészt orosz erők tartanak megszállva.
A háború február 24-i kezdete óta legkevesebb hét újságírót öltek meg, és többen megsebesültek a Riporterek Határok Nélkül és a Újságírók Védelmi Bizottsága szerint. Az Ukrán Újságírók Országos Szövetsége a múlt hónapban közölte, hogy legalább húsz médiamunkást öltek meg.
Baturinhoz hasonlóan sokakat a megszálló orosz erők és megbízottjaik őrizetbe vettek, megkínoztak és kihallgattak Kelet- és Dél-Ukrajnában.
„Azt mondták nekem: Tudod, ez hadiállapot. Háború folyik, és ugyanúgy bíróság elé állíthatunk, mint egy háborúban. Egyszerűen összehívunk egy törvényszéket, és kivégzésre ítélünk” – mondta Baturin.
„Elkezdtek fenyegetni, részletesen leírták, hogyan fognak késsel megnyúzni, hogy lassan, kínok között haljak meg, hogyan fogják kitépni a szememet, levágni a fülemet és a végtagjaimat.”
Kiakadt a kollaboráns a náci egyenruhás fotó miatt
Baturin elmondta, hogy a Nova Kahovka-i önkormányzat épületébe vitték, ahol Volodimir Leontyev, egy oroszbarát ukrán kihallgatta, akit a megszállt város adminisztrátorává neveztek ki.
„Oroszul beszélt velem – emlékezett vissza Baturin. – »Felismer? Ön merészelt náci egyenruhában fényképeket közzétenni rólam?« Rendkívül durván beszélt. Csak úgy ömlött belőle a káromkodás.”
Baturin korábban cikkeket írt Leontyevnek a megszálló erőkkel folytatott együttműködéséről és arról, hogy valószínűleg őt nevezik ki a város irányítójának.
A cikkeket olyan fényképekkel illusztrálták, amelyeken Leontyev náci egyenruhát visel, miközben részt vesz egy történelmi rekonstrukciós eseményen.
(Egy másik ukrán kiadvány nem tőle származó cikke Nova Kahovka „új gauleiterének” nevezi Leontyevet. Ebben a cikkben is láthatók olyan fotók, amelyeken Wermacht-egyenruhát visel.
„Ekkor jöttem rá, hogy ki rendelte el az elrablásomat – mondta Baturin, hozzátéve, hogy a szobában nagyszámú fegyveres orosz katona is volt. – Az összes fenyegetést, amit hallottam, komolyan kellett venni. Teljesen ki voltam szolgáltatva nekik.”
Baturin a Szabad Európának már áprilisban, Odesszából nyilatkozva elmondta, hogy fogságának első óráiban keményen összeverték.
„Megvertek, amikor Nova Kakhovkába vittek. Megvertek, amikor a Nova Kakhovka-i rendőrőrsön voltam. Míg a polgármesteri hivatalban kihallgattak, ott is megvertek.”
Az orvosi vizsgálat később kimutatta, hogy Baturin négy bordatörést szenvedett.
„Világosan tudatták velem, hogy nem írhatok többet – mondta. – Tudatták velem, hogy bosszút állnak a cikkeimért. Különösen Leontyev, a fotók miatt (…) Nagyon dühös volt, hogy azok az egy évtizeddel ezelőtti fotók, amelyeken náci egyenruhát visel, most felbukkantak.”
Miután több mint egy napot töltött a megszálló közigazgatás őrizetében Nova Kakhovkában, Baturint átadták az orosz erőknek, és a régió fővárosába, Herszonba vitték, ahol szörnyű körülmények között tartották fogva.
„A cellában nem volt semmi más, csak egy pad, amelyen elég kényelmetlen volt aludni – mondta. – Az első napokban nagyon hideg volt, mert fagyos volt az idő (…) Volt egy vízcsap, ami jó volt, mert annyit ihattunk, amennyit akartunk.”
„Volt egy lyuk a padlóban, az volt a vécé – folytatta. – De nem volt vécépapír (…) nem volt szappan, amivel kezet lehetett volna mosni.”
Csak hideg ételt szolgáltak fel, naponta egyszer vagy kétszer. A kabátja takaróként és párnaként szolgált.
„Nagyon örültem, hogy kabátot viseltem, amikor elraboltak – mondta. – Ezért nem fáztam meg és nem lettem beteg.”
Az orosz őrizetben Baturinnak általánosabb kérdéseket tettek fel, például azt, hogy adja meg „ukrán fasiszták„ vagy „belarusz újságírók és aktivisták nevét, akik esetleg Herszon területén tartózkodnak”.
„Például azt kérdezték, hogy ki áll a különböző Telegram-csatornák mögött Herszon járásban, és hogy adjam meg az aktív, ukránbarát újságírók nevét (…) vagy a Herszonban tüntetéseket szervező aktivisták nevét” – mondta.
A helyi lakosok tiltakozása Herszon megszállása ellen, úgy tűnik, felzaklatta az oroszokat, akik nem tudták megérteni, hogy az emberek spontán módon az utcára vonulhatnak – mondta Baturin.
Idézte az egyik orosz kihallgatót: „Nem számít. Elfoglaljuk Mikolajivot, aztán eljutunk Odesszáig, és akkor egyszer s mindenkorra elintézzük ezeket az embereket. Nem fognak több tüntetést tartani.”
„Megpróbálják létrehozni a saját rendjüket – mondta Baturin. – Teljesen el akarják nyomni a nyilvános aktivitás minden megnyilvánulását. Az első kihallgatáson nyíltan megmondták nekem, hogy teljesen el akarják nyomni az újságírást, és egyszerűen megakadályozzák, hogy az újságírók teljesítsék a szakmai kötelezettségeiket (…) Tetteikkel azt mutatják, hogy ezt a területet sajátjuknak tekintik. Úgy gondolják, hogy örökké ott lesznek.”
Nyolc nap fogság után Baturint szabadon engedték. Azt mondták neki, hogy további öt napig maradjon otthon.
„Egyértelmű, hogy viszonylag kíméletesek voltak velem, különösen azokhoz képest, akik harcoltak ellenük és fogságba estek” – mondta Baturin. Ezeket a foglyokat „folyamatosan kínozták”.
„Ez a bánásmód és az a tény, hogy elengedtek, azt jelzi, hogy az elrablás figyelmeztetés volt, hogy vigyázzak” – mondta.
Nem sokkal később Baturin elhagyta a régiót, és fáradságos és veszélyes utazás után, a frontvonalakon keresztül eljutott a kormány ellenőrzése alatt álló területre, mivel attól tartott, hogy ha az oroszok ismét eljönnek érte, „teljesen mások lesznek a következmények”.
„Még mindig emlékszem az első éjszakára, a fogolyként eltöltött első 24 órára – emlékezett vissza. – Nem akarok még egyszer rá gondolni, de állandóan ez jár a fejemben.”
