Január 26-án Belaruszban elnökválasztást tartanak, amely szinte minden bizonnyal hetedik elnöki ciklusához juttatja a tekintélyelvű államfőt, Aljakszandr Lukasenkát. A belarusz ellenzéket megtizedelték, a polgárok pedig újabb brutális leszámolástól félnek.
Az ellenzéki gondolkodású belaruszok szerint a január 26-i elnökválasztás nem igazi választás. A független médiát felszámolták vagy külföldre kényszerítették, nincsenek hiteles ellenzéki jelöltek, a voksolás csupán egy kötelező gyakorlat Aljakszandr Lukasenka elnök hatalmának megszilárdítására. Bármi lesz, csak szabad vagy tisztességes nem.
Miután két politikustól megtagadták a regisztrációt, mindössze öt jelölt indul, beleértve Lukasenkát, aki 1994 óta van hatalmon. A többiek közül hárman a kormányt támogató pártokat képviselnek, míg a negyedik, Hanna Kanapackaja formálisan független ugyan, de sok ellenzéki azzal vádolja, hogy a rezsim beépített embere.
Mi a helyzet a belarusz ellenzékkel?
A legutóbbi, 2020-as elnökválasztáson olyasmi történt, amire régóta nem volt példa. Miután a választási kampány előtt több ellenzéki vezetőt bebörtönöztek, új vezető tűnt fel: Szvjatlana Cihanouszkaja. Sokan úgy gondolták, hogy tisztességes feltételek mellett jó esélye van a győzelemre. Végül a nemzetközi közösség által csalással vádolt választásokon Cihanouszkaja veszített, kampánya azonban figyelemre méltó lendületet mutatott, életet lehelt a gyengélkedő belarusz ellenzékbe, és több tízezer embert vitt ki az utcára tiltakozásul a választási eredmény ellen.
A tüntetéseket brutálisan felszámolták. Emberek ezreit tartóztatták le a biztonsági erők, sokan azt állították, hogy rossz bánásmódban részesültek vagy kínozták őket az őrizetben. Cihanouszkaja menekülni kényszerült, Litvániából folytatta a munkát.
Most, amikor bizonyosan letartóztatnák, ha visszatérne Belaruszba, Cihanouszkaja keze meg van kötve. Arra kérte a polgárokat, hogy tartózkodjanak a tiltakozástól, tartva attól, hogy megismétlődik a megtorlás. Arra szólította fel a belaruszokat, hogy voksoljanak „mindenki ellenében” a szavazólapjukon, vagy teljes mértékben tartózkodjanak a szavazástól.
A brutális leszámolás még mindig árnyékot vet az országra
A leszámolás elrettentő hatással volt a belarusz ellenzékre, és kioltotta az ország liberalizációjának leghalványabb reményét is. Sok ellenzéki tüntető elmenekült az országból, vagy börtönbe került. A független médiát, köztük a Szabad Európát bezárták, blokkolták vagy külföldre kényszerítették. A Belaruszban működő Law Trend szervezet szerint 2020 óta 1161 civil szervezet kényszerült felhagyni a működéssel.
Belaruszban jelenleg körülbelül 1300 politikai fogoly van, köztük Alesz Bjaljacki Nobel-békedíjas aktivista és három újságíró, akik a Szabad Európa belarusz szolgálatánál dolgoztak. Nyomorúságos körülmények között tartják őket fogva, megtagadják tőlük az orvosi ellátást és a kapcsolattartást a rokonokkal.
A választás előtt nőtt a nyomás az ellenzéken. A hatóságok 2024 novemberében több mint száz razziát hajtottak végre, amelyek az ellenzéki Koordinációs Tanácshoz kötődtek. Húsz akadémikust, újságírót és aktivistát találtak bűnösnek amiatt, hogy kapcsolatban álltak Cihanouszkajával, és távollétükben el is ítélték őket.
Ehhez kapcsolódóan: Újabb bebörtönzött szabad európás újságíróról közölt riportot a belarusz állami tévé
A kormány ideges
A kormányt kétségtelenül aggasztja a 2020-as tiltakozások lehetséges megismétlődése. Üzeneteiben azt a narratívát szorgalmazza, hogy a választás inkább fait accompli, befejezett tény, mintsem nagy téttel bíró referendum Lukasenka népszerűségéről.
A kemény politika helyett azt akarják éreztetni az állami médiában és a kormánypárti közösségi médiában, hogy Lukasenka sem más, mint átlagember, gyakran mutatnak olyan képsorokat, amelyeken az elnök jégkorongozik vagy fát aprít.
Úgy tűnik, még Lukasenka sem tartja túl fontosnak az elnökválasztást. Az egyik kormánypárti TikTok-videóban – ilyenek segítségével próbálja a rezsim megszólítani a fiatalokat – megemlíti, de kereken kijelenti: „Nem szükséges részt venni rajta.”
Ennek ellenére a hatóságok óvintézkedéseket hoznak, és az állami tévében bemutatták a biztonsági erők készülődését, hogy megpróbálják otthon tartani a tiltakozó fiatalokat. Tömegtüntetések esetére Lukasenka az internet leállításával is fenyegetőzött, a hatóságok pedig megtiltották, hogy lefotózzák a kitöltött szavazólapokat – ezt ugyanis 2020-ban sokan használták arra, hogy felhívják a figyelmet a csalásokra. Idén külföldön nem is lesznek szavazóhelyiségek, valószínűleg azért, hogy elhallgattassák a nagyrészt Lukasenka-ellenes diaszpórát.
Ehhez kapcsolódóan: Lukasenka a TikTokon próbálja megnyerni a Z generációt a belarusz elnökválasztás előtt
Mit tehet a Nyugat?
Január 17-én Antony Blinken akkori amerikai külügyminiszter azt mondta, hogy Belaruszban „az elnyomó környezet” lehetetlenné teszi a legitim demokratikus elnökválasztást, január 22-én pedig az Európai Parlament határozatban minősítette színjátéknak. E kijelentések valószínűleg nem változtatnak semmin Belaruszban, és aligha járnak bármilyen következménnyel Lukasenkára nézve.
Az elmúlt néhány évtizedben a belarusz vezető alkalmanként nyitott a Nyugat felé, a diplomaták és szakértők pedig időről időre arról beszéltek, hogy Minszk megszakítja kapcsolatait fő szövetségesével, Oroszországgal, és „bejön a hidegről”.
De azok az idők már rég elmúltak. 2020 óta Minszk különösen katonai téren elmélyítette kapcsolatait Moszkvával azzal, hogy átengedte Belarusz területét az Ukrajna elleni orosz támadásokhoz, és közös hadgyakorlatoknak adott otthont.
Jóllehet az EU és az Egyesült Államok szankciókat vezetett be Belarusszal szemben – köztük pénzeszközök befagyasztását, utazási tilalmakat és kereskedelmi korlátozásokat –, a belarusz gazdaság átvészelte a vihart. Ehhez az orosz támogatás is hozzájárult, beleértve az olcsó gázt, az adósságkönnyítést és az elsőbbségi hozzáférést az orosz piachoz.
Lukasenka kifelé tart?
A fekete ló itt maga Lukasenka. Most hetvenéves, folyamatosak a pletykák arról, hogy megromlott az egészsége, az elmúlt hónapokban ő maga beszélt arról, hogy generációváltás kell a belarusz politikában – ami arra enged következtetni, hogy ez lehet utolsó elnöki ciklusa.
A 64 ezer dolláros kérdés az, hogy ki – vagy mi – jön utána. Voltak találgatások arról, hogy az egyik fia veszi át a gyeplőt, nevezetesen a legfiatalabb, a Koljaként ismert Mikalaj, aki mindössze húszéves. Arról is beszéltek, hogy Lukasenka nagyobb hatalmat ad a Biztonsági Tanácsnak vagy az Össz-Belarusz Népgyűlésnek, annak az általa vezetett tanácsadó testületnek, amelyet 2022-ben alkotmányozó testületté léptettek elő.
Bármiképp alakulnak is a dolgok – hacsak nem történik drámai vezetésváltás Oroszországban –, Minszk valószínűleg tovább mélyíti kapcsolatait Moszkvával. Ezek egyoldalúak lehetnek, és egyre inkább az orosz állam vazallusává teszik Belaruszt.
