A Szent Hegyek Nemzeti Park pusztulása az intenzív harcok, a megszállás, a taposóaknák és a fel nem robbant lövedékek nyomán mikrokozmoszként mutatja be, hogyan teszi tönkre a környezetet Ukrajnában az orosz invázió.
2022-ben Lidia Prokopenko 34 éves tanári pályafutása alatt először nem láthatta végzősként az elsőseit. Kelet-ukrajnai iskoláját bezárták, és korai nyugdíjba vonulásra kényszerítette a teljes körű orosz katonai invázió. Szülőfalujától, Sztudenoktól alig néhány kilométerre heves harcok folytak a Szent Hegyek Nemzeti Parkban. Az orosz csapatok hamarosan átvették az uralmat az erdőkkel borított sziklaszirtek felett. Mire az ukrán erők 2022 szeptemberében visszafoglalták, a növényzet már jórészt elszenesedett, kráterek éktelenkedtek mindenfelé, és rókalyukak tarkították a területet. Tele volt aknákkal és fel nem robbant töltényekkel is, amelyek két évvel később, a szeptemberi orosz légicsapás után a Szent Hegyek történetének legnagyobb erdőtüzét okozták. A tűzoltók nyolc napig nem tudták megfékezni a lángokat, amelyek hétezer hektárt perzseltek fel a parkból, és végül megsemmisítették Prokopenko otthonát is a falu nagy részével együtt.
„Annyira gyorsan terjedt a tűz. Olyan hatalmas tűzgolyók szálltak a levegőben (…) hogy nem lehetett megmenteni a házunkat” – mondja. A 64 éves egykori tanárnő most a szomszédoknál lakik. Egyre valószínűtlenebb, hogy meg fogja érni a Szent Hegyek park vagy élővilágának újjászületését.
A park igazgatója, Szerhij Prijmacsuk és más ukrán tisztviselők szerint nehéz komolyan fontolóra venni a Szent Hegyek vagy bármely más ökoszisztéma helyreállítását, mielőtt vége lenne az ellenségeskedésnek, de még azután is valószínűleg évtizedekbe telne. A park a Donyecki terület északi részén fekszik, amelyet 2014 óta részben megszállásuk alatt tartanak az orosz támogatású erők, és ahol továbbra is heves harcok folynak. Volodimir Jarockij ukrán ökológus csavar egyet az előre nem látható következményekről szóló pillangóhatáson. Azt mondja: „Ez már nem szárnycsapás, ez tényleg meglehetősen jelentős hatással van a környezetre.”
Az ökocídium vádja
Az Összukrán Ökológiai Liga nevű civil szervezet szerint az orosz invázió kezdete óta harmincszorosára nőtt a tűzben elpusztult ukrán erdők területe. A környezetvédelmi minisztérium közölte, hogy nyolcszázezer hektár erdőt emésztett fel a konfliktus, ebből 2400 hektár jelenleg orosz megszállás alatt áll. Szakértők szerint az utóbbi helyeken a megszálló orosz erők nemcsak lövészárkokat ástak, de fakitermelési forrásként is használták az ukrán erdőket.
„Az összesen 10,4 millió hektárnyi ukrán erdőből csaknem hárommillió hektárt érintett az ellenségeskedés – mondta a közelmúltban Olena Kramarenko környezetvédelmi miniszterhelyettes a Szabad Európa ukrán szolgálatának. – Képzeljék csak el, hogy egy Svájc háromnegyedét kitevő területet felégettek vagy tönkretettek árkokkal.”
Ukrajna azon dolgozik, hogy felelősségre vonja Oroszországot az invázió okozta pusztításért, beleértve azokat a tevékenységeket, amelyek Kijev szerint ökocídiumnak, vagyis az ökoszisztéma kiirtásának minősülnek olyan jogellenes vagy meggondolatlan cselekmények révén, amelyeket annak tudatában követnek el, hogy valószínűleg súlyos, széles körű vagy hosszú távú kárt okoznak a környezetben. Az ukrán főügyészség már tizennégy ügyben nyomoz a büntető törvénykönyv ökocídiumcikkelye alapján, köztük a dél-ukrajnai kahovkai gát 2023. júniusi felrobbantásának ügyében.
Tisztviselők szerint a minap ezredik napjához elérkezett invázió minden napjával súlyosabb lesz az ökológiai válság Ukrajnában.
A környezetvédelmi minisztérium becslése szerint a Szent Hegyek Nemzeti Parkban okozott károk már több mint 16 milliárd hrivnyára (385 millió dollárra) rúgnak. Tisztább képet csak a háború befejeztével és a robbanóanyagok eltakarításával lehet majd alkotni erről. „A parkot átszelő Sziverszkij-Donyec folyó jobb partjáról az erdő a tűz miatt inkább tűnik feketének, mint zöldnek” – mondja Kramarenko. „A talaj is, a levegő is szennyezett – meséli Prijmacsuk. – Nincs hol élniük a rovaroknak és a madaraknak.”
Jarockij, a közeli Luhanszki területen lévő Kreminna-erdő Nemzeti Park kutatója megjegyzi, hogy a Szent Hegyekben már egyetlen denevér sem maradt. „Fontos feladatot töltöttek be az erdőben: azokat a rovarokat ették meg, amelyek a szaporodás során veszélyesek lehetnek a fákra” – mondta a Szabad Európának.
A nagyobb állatok elpusztultak vagy elmenekültek az intenzív harcok területéről az invázió kezdetekor – teszi hozzá. Ezt bizonyítja a jávorszarvas- és szarvaspopuláció növekedése a nyugatabbra fekvő Dnyeper-Oril Természetvédelmi Területen. Ez egy ördögi kör, mondja: „Eltűnik a növényzet, eltűnnek az egérhez hasonló rágcsálók. Ha nincsenek rágcsálók, nincs táplálékbázis a nagyobb ragadozóknak.”
Amint a növényzet újra megjelenik – teszi hozzá Jarockij –, a rágcsálópopulációk gyorsan elszaporodhatnak, mert nem tartják kordában a számukat a ragadozók, és betegségeket terjeszthetnek; olyanokat is, amelyek veszélyesek lehetnek az emberre.
Generációkba telik a felépülés
Év elején a környezetvédelmi minisztérium tervet jelentett be a Szent Hegyek park tönkretett területeinek helyreállítására. Aztán kitört a hatalmas tűz, és a terveket fel kellett adni vagy módosítani, mert az orosz hadsereg folytatja előrenyomulását a közeli fronton.
Olekszij Prihodko, az állami Liman erdészeti vállalat vezetője szerint ha holnap véget érnének a harcok, akkor is ötven–hetven évbe telne, hogy visszanyerjék a háború előtti állapotukat az erdők. Ám a munka – mondta a Szabad Európának nyilatkozó többi természetvédelmi szakemberrel összhangban – csak akkor kezdődhet el, ha megoldják az ott maradt taposóaknák ennél is sürgetőbb problémáját. A Reuters jelentése szerint legkevesebb tizennégy erdőőr halt meg lövedéktől vagy felrobbant aknától a parkban; a környezetvédelmi minisztérium katonai titoktartásra hivatkozva nem hajlandó friss adatokat közölni.
Az ukrán Állami Sürgősségi Szolgálatnak máig mindössze a kistelepülésekkel tarkított Szent Hegyek Nemzeti Park körülbelül két százalékát sikerült megtisztítania a robbanószerektől. „A környezetvédelmi minisztérium és a védelmi minisztérium nyilatkozatai szerint tíz évig nem fogják elkezdeni sem az erdők aknamentesítését – mondja Szerhij Zibcev, a kelet-európai regionális tűzfigyelő központ igazgatója. – Mondjuk tíz évbe telik a mezők, települések és utak aknamentesítése; tíz év múlva a tűz után ültetéssel helyreállított helyeket olyan mértékben benövi a növényzet, hogy gyakorlatilag sűrű bozótos lesz belőlük.”
Szerinte lehetséges, hogy a Szent Hegyeket soha nem aknamentesítik teljesen. Néhány balkáni ország példáját említi, ahol a Jugoszlávia felbomlását követő háborúk után a veszélyes területekről egyszerűen kitiltották az embereket. „Körbekerítették azokat az erdőket, és ennyi.”
De gyorsan hozzáteszi, hogy bár az aknaveszély még legalább egy évtizedig fennállhat a nemzeti parkban, a természet önmagában is képes helyreállni, ha magára hagyják. „Ha sok embert, vezetőket megkérdezünk arról, hogy helyreáll-e ez az erdő, a legtöbb esetben azt mondják, hogy nem, nem fog helyreállni, növényeket kell telepítenünk – mondja. – Ez nem igaz. Meggyógyul az magától, csak tovább tart.”
