Összesen 3200 milliárd forintból virágoztatná fel a Homokhátságot a kormányzat. Ennek egy részét – 1700 milliárdnyi uniós pénzt – már a következő években különféle nagyberuházásokon keresztül csatornázná be a magyar félsivatagba. Ennek csupán két bökkenője van. Egy: uniós pénz egyelőre nincs. Kettő: nem tudni, mikor lesz. Így sem nagyberuházás, sem pedig víz nincs. Mindemellett a jelenleg Lázár János vezette Építési Minisztérium nemrég társadalmi egyeztetésre bocsátotta a következő tíz évre szóló rendelettervezetét. A Szabad Európa csaknem 1500 milliárd forintnyi olyan projektet talált, amely a Homokhátság vízpótlásáról szól. Az általunk megkérdezett gazdálkodó, földtani kutató-független politikus, valamint agármérnök is azt mondta: sokkal gyorsabban, sokkal olcsóbban is lehetne vizet vinni a haldokló tájba, de a kormány érdeke az építkezés, mert abban van pénz.
Vízmozgalom
Kulcsár László a napokban a dabasi Turjánosba segédkezett vizet vinni a hatóságokkal együtt. A férfi a Zöld Gerilla Mozgalom vezetőjeként évek óta legálisan harcol azért, hogy a magyar félsivatag vízpótlását végre megoldják. Ehhez pedig szemléletváltásra van szükség – csak, mint Kulcsár László mondja: nehezen ment át a vízügyesek agyán, hogy a vizet nem kivezetni kell az országból, hanem megtartani. Mégpedig a tájban, mert ott a helye. Szerinte már kicsit haladtak, mert a kormány legalább már a szlogenjüket ellopta.
„Csinálnak hülyeségeket, de legalább már a szöveget ellopták tőlünk: Vizet a tájba. Ez így kezdődik, bekerültünk a köztudatba, lenyúlják a szlogenünket, de ez sem érdekel, mert szépen lassan rákényszerítjük őket arra, hogy azt csinálják, amit végre kell. Ez a haditervem”
– mondta a Szabad Európának Kulcsár László, aki még múlt hétfőn arról értesítette lapunkat, hogy a fokozottan védett Turjánvidék négy négyzetkilométeres részét árasztják el a vízügyesekkel és civilekkel karöltve. Az intézkedés késett ugyan néhány évtizedet, de jobb későn, mint soha.
A Turjánvidék a Duna–Tisza közti Homokhátság és a Duna-völgy találkozási vonalánál lévő láp- és mocsárrendszer, amit sem a klímaváltozás, sem pedig Magyarország vízgazdálkodása nem kímélt. Kulcsár László azt mondta: éppen a vízelvezető csatornát kotorják, de most nem tiltakoznak, mint ahogy korábban a Gerje és a Perje pataknál tették.
„Egy 700 méteres szakaszt kitakarítanak azért, hogy a Turjánba tudjanak vizet pumpálni. Ez indokolható. Viszont amit tegnap leállítottunk – a Perjének a kotrását – annak az égvilágon semmi értelme nem volt. A kotrás 95 százalékban kártékony és védhetetlen. És van, amikor 5 százalékot megengedünk, amikor belefér. Itt mondjuk ez a néhány száz méter belefér, mert itt azt látjuk, hogy ha tudunk vizet pumpálni a Turjánba, akkor 400 hektár kap vízpótlást, de cserébe tönkreteszünk egy csatorna néhány százméteres szakaszát, hozzáteszem ennek a csatornának nem is szabadna léteznie”
– magyarázta a Zöld Gerilla Mozgalom vezetője, aki szerint mindezt nem nyáron kellene csinálni, hanem tavasszal vagy ősszel, amikor van ideje a tájnak magába szívnia a vizet. Nyáron hiába árasztják el földterületeket. A melegben a víz nagy része elpárolog. De Kulcsár László szerint már az is siker, hogy egyáltalán fejben eljutott odáig a kormányzat, hogy vizet pumpálnak a kiszikkasztott tájba. Az irány jó, már csak az időzítést kell gyakorolni.
Csinnadratta
Arról, hogy a Homokhátságot 60-70 év alatt a 6400 kilométernyi belvízelvezető csatornarendszerekkel, hogy aszalták félsivataggá, már évekkel ezelőtt cikkeztünk. Elsőként tártuk fel azt is, hogy a Homokhátságon uniós pénzből hogyan építettek olyan víztározókat, amelyeknek semmi értelmük nincs. Bemutattuk azt a félmillió euróból épített mórahalmi 14 hektáros víztározót is, ami vizet sosem látott.
A szakemberek, gazdálkodók, egyetemi docensek évek óta hangsúlyozzák, hogy Magyarország vízgazdálkodása rossz: csak kifolyatják az országból a vizet, évről évre egyre nagyobb területeken van aszály; van, ahol a talajvíz 14 méter mélyen van, amit már a fák gyökerei sem érnek el. És ha mindez még nem lenne elég, az aszálykár évente súlyos százmilliárdos veszteségeket okoz a magyar gazdáknak, ami a GDP-adatokban is megmutatkozik.
Sok évnyi könyörgés és rimánkodás után a magyar kormány év elején végre meghallotta a több ezer gazda szavát és meghirdette a Vizet a tájba programot.
„A magyar vízügy történetében lezárult egy időszak, és el kell indítani egy újat. A védművek mintegy 450 milliárd forintos fejlesztése lezárult, ezután már a felelős vízgazdálkodás, a vízkészletek védelme a legfőbb feladat. Eddig évszázadokon át év elején a víz leeresztése volt a feladat, most már a megtartása. Az új mottó: vizet a tájba!”
– mondta még a V. Németh Zsolt az Energiaügyi Minisztérium államtitkára januárban a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság első ülésén. A programhoz a kormány 4,7 milliárd forintot rendelt hozzá. A lényege pedig az, hogy a földtulajdonosok önként jelentkezhetnek, ha szeretnék a saját földjeiket vízzel elárasztani. A gazdák kérelmét megvizsgálja az Országos Vízügyi Főigazgatóság és ha minden klappol, akkor mehet a víz a tájba.
Halász Noémi – aki még nyáron mondott le a Momentum szegedi elnöki tisztségéről – jövőre függetlenként indul. A politikus-földtudományi kutatónak szívügye a Homokhátság. Azt mondta: erős hiányosságai vannak a kormány programjának, rengeteg gazdával beszélt, akik végül nem egyeztek bele abba, hogy elárasszák a földjüket vízzel, nem véletlenül.
„Nagyon sok ember volt, aki azért nem adott földet, mert egyszerűen nem bízott abban, hogy a kormány megfelelően fogja őket kárpótolni. Nem volt egy olyan kidolgozott keretrendszer, ami neki garantálta volna azt, hogy nem megy tönkre egy ilyenbe. Mert ha mondjuk az ő földjét teljesen elárasztják, akkor nem tudja a kukoricáját termelni, arra nem kapott normális támogatást, hogy átálljon legeltetésre, vagy bármi másra, vagy nyilván csak egy kaszálót csináljon, gyümölcsöst, vagy bármi ilyesmit. És úgy volt valahogy, hogy akkor inkább nem. Ráadásul ugye a legtöbb felajánlás a Homokhátságról vagy a nagyon-nagyon száraz területekről jött, mert ott már érzik az emberek, hogy muszáj valamit csinálni, de az ő földjük nem is alkalmas az elárasztásra. Szóval ennek nem volt sok értelme. Nyilván a Kis-Sárréten például jó eredmények születtek, de hát könyörgöm, van még egy csomó másik holtág, ahol ezt meg lehetne csinálni”
– magyarázta Halász Noémi.
A Kis-Sárréten – amely a Homokhátságtól keletre, Békés és Hajdú-Bihar vármegyék területén van – egy hónappal ezelőtt a szeghalmi Koplaló holtágat töltötték fel újra vízzel. Ami az általunk megkérdezettek szerint pozitív és szép lépés ugyan, de alapvetően nem old meg sok mindent. Kulcsár László azt mondta: a programra szánt 4,7 milliárd annyi, mint halottnak a csók.
„Operatív intézkedések, azok akkor kellenek, amikor már van stratégiád. A nagy probléma az, hogy az nincsen. De legalább ebből a 4,7 milliárdból vettek néhány új gépet és csinálnak a semmiről jó kis marketingvideókat”
– fejtette ki véleményét Kulcsár László, a Zöld Gerilla Mozgalom vezetője.
Erdőtűznek a vizipisztoly
Még januárban röppent fel a hír, hogy a kormány 1700 milliárdból megoldja a Homokhátság vízpótlását. A nagy bejelentés után nem sokkal két rossz hír is napvilágot látott. Az egyik: uniós pénzből. A másik: uniós pénz nincs és senki nem tudja, mikor lesz. Már áprilisban tudni lehetett, hogy egyhamar nem lesz a gigaberuházásból semmi, ami a Homokhátságot látná el a Duna vizével. De tervek már vannak. A zsombói Kármán Balázs agrármérnök még februárban közérdekű adatként kérte ki az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól, hogy az 1700 milliárdos beruházás mekkora területre mennyi vizet visz.
„Tájékoztatom, hogy a szóban forgó beruházás tervei alapján végzett számítással évi 180 napos üzemeléssel és napi 12 órás üzemrenddel számolva évente 203 millió m3 víz lenne kijuttatható a Homokhátság területére. A számításaink alapján a vízpótlás hatásterületének nagysága 829.000 ha. A tervezett éves energiára vonatkozóan megújuló energiaforrás kerülhet alkalmazásra”
– állt az Országos Vízügyi Főigazgatóság válaszában.
Kármán Balázst megdöbbentették az adatok. Az OVF válasza alapján kiszámolta, hogy az 1700 milliárdos projekt 180 nap alatt összesen 24,5 milliméternyi vizet tudna a területre kijuttatni. Csak szemléltetésképp: a kukorica fejlődésének vízigénye 570–690 mm.
„Ez olyan, mint erdőtűznek a vizipisztoly. Tehát innentől lehet látni, hogy ez egy semmire való projekt, ami a valós vízpótlást nem oldja meg, maximum néhány ezer hektár mezőgazdasági kultúra öntözését jelentené, illetve néhány felszíni pocsolya fenntartására lenne jó. Másra nem. Hiszen, ha a nagy számokat levetítjük négyzetcentiméterre, akkor furcsa dolgok jönnek ki: 1 mm csapadék 1 négyzetméteren egyenlő 1 liter vízzel. Ez pedig azt jelenti, hogy 20 mm csapadék egy négyzetméteren 20 liter vizet jelent, míg 600 mm csapadék nagyjából 3 kádnyi vizet eredményez egyetlen négyzetméternyi területen.”
– magyarázta Kármán Balázs, aki szerint ez a nettó vízmennyiség, ebből a légköri aszály még az egynegyedét elpárologtatja.
Az 1700 milliárdos gigaprojekt tervezői is elismerték, hogy a beruházás valós hatásait 40-50 éves távlatban lehetne csak érzékelni és értékelni. Halász Noémi független politikus és földtani kutató azt mondja: bár a Vizet a tájba program csak 4,7 milliárd forintba kerül és a gondokat nem oldja meg, de ebből a pénzből legalább nem tudnak lopni, szemben a nagyberuházásokkal.
„Hogyha megnézzük azt, hogy a Fidesz, hogy működik, akkor egyértelművé lesz minden. A Vizet a tájba programból nem lehet lopni, mert nem kell építeni hozzá semmit, ami azt jelenti, hogy itt nem jelennek meg az építési oligarchák. Ha nincs építkezés, akkor nem lehet miből lenyúlni. Ennél a programnál minimális a tervezési költség és teljesen szakmai alapon történik minden. A nagyobb projekteknél már a tervezési fázisban rengeteg pénzt el lehet lopni, a kivitelezési munkákról már nem is beszélve. Így talán érhetőbb az mindenki számára, hogy a kormány miért az építkezésekben lát fantáziát”
– mondta Halász Noémi.
A tízéves terv
Nemrég bocsátotta társadalmi egyeztetésre az Építési és Közlekedési Minisztérium az új, 2035-ig szóló keretprogramját. A rendelettervezetben 71 oldalon sorolják fel, hogy tíz év alatt mennyi mindenre, hány milliót vagy éppen milliárdot költenének el. A dokumentum szerint a következő évtizedben csaknem 1500 milliárdot folyatnának csak a Homokhátság vízpótlására:
- Duna –Tisza közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítását, helyreállítását célzó vízkészlet-gazdálkodási projekt - I. Kivitelezési ütem: Keleti regionális vízpótlás és vízvisszatartás (4. célterület) 84 000 000 000 Ft
- Duna –Tisza közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítását, helyreállítását célzó vízkészlet-gazdálkodási projekt előkészítés folytatása 3.500.000.000 Ft
- Duna –Tisza közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítását, helyreállítását célzó vízkészlet-gazdálkodási projekt II. kivitelezési ütem (2.a és b, 5.a, 6. a és 7. célterületek beavatkozásai, a víz hátságra történő feljuttatásának műtárgyai, naperőműtelepek) 381.200.000.000 Ft
- Duna –Tisza közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítását, helyreállítását célzó vízkészlet-gazdálkodási projekt III. kivitelezési ütem: Új dunai fő vízkivételi szivattyútelep és kapcsolódó nyomóvezetékek létesítése a déli területek vízpótlásához 312.900.000.000 Ft
- Energiaügyi Minisztérium 2025. január 1 - 2030. december 31. Duna –Tisza közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítását, helyreállítását célzó vízkészlet-gazdálkodási projekt IV. kivitelezési ütem: - Déli regionális vízpótlás (6. célterület) 5b, 6b 530.600.000.000 Ft
- Energiaügyi Minisztérium 2025. január 1 - 2030. december 31. Duna –Tisza közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítását, helyreállítását célzó vízkészlet-gazdálkodási projekt V. kivitelezési ütem - Északi regionális vízpótlás és vízvisszatartás 3a, 3b célterületek 126.000.000.000 Ft
- Energiaügyi Minisztérium 2025. január 1 - 2030. december 31. Homokháti vízpótlás (Mórahalom) kiegészítő elemeinek beruházása 2.119.729.060 Ft.
Azaz összesen 1440 milliárd 319 millió forintot költenének el.
