A közoktatás mellett a felsőoktatásban is béremelést ígér, visszaállítaná a tankötelezettség korhatárát 18 évre és kisöpörné a pártpolitikát az egyetemek irányításából. Csak néhány terv azok közül, amelyeket az ellenzéki összefogás oktatási stratégiája tartalmaz. A tervezet egyik készítőjével, kommunikációs felelősével, a Momentum oktatási szakpolitikusával, Tóth Endrével beszélgettünk.
Pontosan mire szól és milyen formában érkezett a felkérés, amelyet, ha jól gondolom, Márki-Zay Pétertől kapott?
Igen, személyesen Márki-Zay Péter kért fel egy találkozón. Az ellenzéki összefogás stábjában vannak szakszóvivők, akik egy-egy szakterület kommunikációjáért felelnek. Az oktatási terület kommunikációjára kért fel a miniszterelnök-jelölt, hogy ebben vigyek vezető szerepet. Egy kis gondolkodás után elvállaltam. Nem kell miniszterjelöltségre gondolni, Márki-Zay Péter hivatalosan többször is kijelentette, hogy nem osztogat pozíciókat előre.
Tehát ha jól értem, az ön felkérése arra szól, hogy azt az oktatási programot, amelyet a szakértői csapat készít, megismertesse a választókkal.
Részben igen, de a programírásban részt veszek magam is. Ötleteket, javaslatokat én is megfogalmaztam, de nyilván ez közös munka. A civil oktatási szakértők tudása is benne van, illetve a pártok oktatáspolitikusai is mindig átrágják ezeket az anyagokat, és konszenzussal hozunk döntéseket. Csak olyan program tud hivatalossá válni, amiben minden egyes párt egyetért. Hiszen ha megtörténik a kormányváltás, ezeket a reformjavaslatokat meg kell szavazni a parlamentben.
Bevonják a szakszervezeteket is a munkába?
Ez már korábban elkezdődött, amikor Márki-Zay Péter még kevésbé volt az ellenzéki mainstream középpontja. Ő hívta életre az ELEGY elnevezésű civil fórumot, amelynek Oktatáspolitikai Szakbizottsága 2020 novemberében alakult meg, munkacsoportjában pedig szakszervezeti delegáltak is vannak. Az érdekképviseletek ott el tudják mondani az elképzeléseiket a pedagógiai szemléletváltásról, a fenntartásról, a felsőoktatás helyzetéről. Ezenkívül is egyeztetünk szakszervezeti vezetőkkel, akik az ellenzék számára is kinyilvánítják követeléseiket.
Hogyan mérhető egy ország közoktatásának színvonala, teljesítménye? Milyen állapotban van most a magyar közoktatás? Azt mondják a szakértők, hogy 1945 óta nem tapasztalt átalakítást vittek véghez az Orbán-kormányok az elmúlt tizenkét évben. Ők azt kommunikálják, hogy ez pozitív irányba hatott, de különböző adatok ennek az ellenkezőjét mutatják. Hogy látják ezt önök?
Valóban hoztak komoly változásokat, de voltak azért reformtörekvések 2010 előtt is. Az Orbán-kormányok átalakításai viszont szakmailag nem voltak kellően megalapozottak. Sokszor felismertek egy problémát, de nem adtak rá jó választ, a megoldással a másik végletbe csaptak át. Gondolok itt például a fenntartói szerkezetre. Korábban volt egy széttagolt önkormányzati fenntartás, aminek voltak problémái, elsősorban a kistelepülések tekintetében. Orbánék válasza erre a teljes centralizálás, totális államosítás volt, ami a másik véglet.
Tényleg sok változást hoztak, de ezek alapvetően nem javították az oktatás színvonalát. A legtöbb helyen csökkenés, romlás, stagnálás tapasztalható. Ha megnézzük nemzetközi összevetésben akár a PISA-tesztek eredményét, akár a felsőfokú végzettséget szerzők arányát, azt látjuk, hogy Magyarország lemarad. Azokban az országokban, amelyekben az oktatás folyamatosan javuló eredményeket produkál, a reformokba bevonták az ágazat szakértőit, az oktatáskutatókat.
Kvíz: Milyen helyzetben van a közoktatás?
Indítsa el a kvízt, ha többet akar megtudni
Még nem múlt el a koronavírus-járvány, de már látni, hogy egész életre szóló hatása lesz arra a korosztályra, amelyet az iskolapadban kapott el ez a két év. Magyarországon a távoktatásnak nagyon súlyos következményei voltak. Azok a gyerekek, akiknek megfelelő eszközei voltak az otthoni tanuláshoz, talán könnyebben átvészelték ezt az időszakot, de valójában felmérni sem tudják még a szakemberek, hány gyermek nem tudta ezt a két évet rendesen abszolválni, mert nem voltak hozzá eszközei, és a család nem engedhette meg magának, hogy beszerezze az online oktatás kellékeit. Ha kormányra kerülnek, hogy próbálják majd ennek a két évnek a negatív hatásait mérsékelni? Hogy készülnek fel hasonló helyzetekre?
Alapvető feladat képessé tenni az oktatási rendszert egy újabb világjárvány fogadására. A digitális tanrendre való átállásnak zökkenőmentesnek kell lennie. Megdöbbentőnek tartom, hogy a kormány most kezdi tömegével osztani a laptopokat kilencedikes tanulóknak, pedagógusoknak, amikor már, úgy tűnik, kezd lecsillapodni a pandémia. Nem akkor tette ezt, amikor a digitális tanrendre való átállás miatt égető szükség lett volna erre. Ez jól mutatja, mit jelent az oktatás az Orbán-kormánynak. Nekik csak a választási győzelem a fontos. Most, amikor laptopokat lehet osztogatni, kicsit több mint egy hónappal a választások előtt, akkor megteszik. Amikor a legfontosabb lett volna, hogy eljuttassák ezeket az eszközöket a hátrányos helyzetű régiókba, nem csináltak semmit.
Ez egyébként nem csak a legszegényebbek problémája. Hiszen ha egy családban több iskolás gyermek van, annyi laptop, annyi számítógép kell, ahányan vannak, hogy mindenki egyszerre tudja végezni a feladatait, és a szülők is tudjanak home office-ban dolgozni. Ez sokaknak óriási kihívást jelentett. Ebben nem kaptak támogatást sem a családok, sem a tanárok. Gyakorlatilag egy hétvége alatt kellett minimális vagy semmiféle segítséggel meglépni az átállást. Fel kell készülnünk egy ilyen helyzetre eszközben, módszertanban.
Hogy visszamenőleg hogyan lehet azokat segíteni, akik kiestek a rendszerből vagy lemaradtak, nehezebb kérdés. Azt gondolom, hogy ha általánosan emeljük az oktatás színvonalát és segítjük a pedagógusokat abban, hogy képesek legyenek differenciált oktatásra, az egyedi igényekhez való alkalmazkodásra az osztályközösségben, az segíthet visszakapaszkodni azoknak, akik akár több hónapra, fél évre kiestek az oktatásból.
Elsősorban pénzkérdés, hogy az oktatás színvonala jobb legyen? Egy 2019-es felmérés szerint Lengyelországban átlagosan húsz év kellett ahhoz, hogy egy tanár elérje a fizetési skálán a csúcsot. Magyarországon ez 42 év. A pedagógusok sztrájkolnak, a kormány inkább fenyegeti őket, mintsem meglépne egy jelentős béremelést. Eközben GDP-arányosan is egyre kevesebb jut az oktatásra. Mit gondolnak erről?
A pénz nem elég, szaktudás és szervezőkészség is kell az oktatás reformjához. De ez más területen is így van. Hiába öntik a magyar fociba töméntelenül a közpénzmilliárdokat, húznak fel a legkisebb falvakban is stadiont, a magyar foci továbbra sem tudja felvenni a versenyt a nemzetközi vetélytársakkal. Az oktatásban is így van. Lehet, hogy diákolimpiáról hoznak haza érmeket a magyar diákok, de azért tudjuk, hogy ez nem reprezentálja az egész diáktársadalmat, csak a legfelső szeletét.
Magyarországon óriási probléma, hogy szétszakadt az oktatás, az esélyegyenlőség nem működik. Óriási különbségek vannak az iskolák között. Ugyanakkor az is igaz, hogy pénz nélkül nem megy. A pedagógusok bérrendezését meg kell lépnie a következő kormánynak, különben összeomlik a rendszer. Az ellenzék ötvenszázalékos béremelést ajánl a pedagógusoknak néhány éven belül, és azt, hogy újra a mindenkori minimálbérhez kötjük a tanári bértáblát, hiszen ez biztosítja azt, hogy ne lehessen többé elinflálni a pedagógusok bérét. (Ez utóbbi a Pedagógusok Szakszervezete szerint is szükséges. Az érdekképviselet 2021 októberében ezenkívül arról beszélt, hogy egy kezdő diplomás tanárnak a mindenkori garantált bérminimumnál legalább harminc százalékkal többet kellene keresnie, vagyis hatvanszázalékos béremelésre lenne szükség – a szerk.)
Azt gondolom, hogy béremelés nélkül és a pedagógusok megbecsültségének javítása nélkül nem lehet jobb oktatás csinálni. Hiszen mindennek a kulcsa az, hogy legyen elegendő számú motivált és felkészült pedagógus. Arra van szükségünk, hogy újra vonzó legyen ez a hivatás. A legjobbak menjenek pedagógusnak, és ne legyenek sokan pályaelhagyók csak azért, mert egzisztenciálisan nem megfelelők a körülmények, és attól félnek, hogy nem tudják eltartani a családjukat. De a pénzt okosan kell elkölteni, a pedagógusoktól is nagyobb teljesítményt kell várni, hogy jobban fókuszáljanak az iskolai tevékenységükre, és ne a másodállásuk legyen a figyelem középpontjában. Tudjanak koncentrálni a gyerekekre, befogadók legyenek az új módszerekre.
Ez azt is jelenti, hogy szabad kezet kapnak a tankönyvválasztásban, nagyobb beleszólásuk lehet az oktatási technikákba? Mert a központosítás ezt gyakorlatilag kivette a pedagógusok kezéből.
Ez a másik fontos eleme annak, hogy újra vonzóvá tegyük a pedagógushivatást. Hogy szakmailag is olyan, kihívást jelentő és vonzó hivatás legyen a pedagóguspálya, ahol tényleg szabad értelmiségiként kezeli őket a rendszer. Megbízik bennük, hogy tudnak választani a tankönyvek közül, ki tudják tölteni a szabadon felhasználható órakereteket, tudnak választani a pedagógiai módszertanok közül.
Lehet, hogy kezdetben nem tud majd minden pedagógus élni ezzel a nagyobb szabadsággal, de ez hosszú távú folyamat. Hiszek abban, hogy ha a lehetőség nyitott, egyre többen élnek majd modern pedagógiai eszközökkel, az eredmény pedig az lesz, hogy az iskola tényleg XXI. századi oktatási élményt nyújt a gyerekeknek.
2012-ben 18-tól 16 évre csökkentette a tankötelezettség korhatárát a Fidesz. Felmérések szerint ennek drámai következményei lettek. Miközben az Európai Unió célja az volt, hogy 2020-ra az iskolaelhagyók aránya tíz százalék alá csökkenjen, Nógrádban 25 százalék, Borsodban, Baranyában is húsz százalék körül van, szemben a budapesti három százalékkal. Ráadásul ezekben a megyékben vannak a legnagyobb roma közösségek az országban. Milyen válaszokat terveznek erre adni?
Az ellenzék kijelentette, hogy 18 évre állítja vissza a tankötelezettség korhatárát. Ez alapvető fontosságú intézkedés, és szimbolikus jelentősége is van. Ha azt gondoljuk, hogy valaki 17 vagy 16 évesen még nem felnőtt, akkor szerintem ez azzal is jár, hogy az iskolapadban a helye. Igenis szerezze meg azt a középfokú végzettséget, érettségit vagy szakmai végzettséget, amivel helyt tud állni a felnőttek világában. Ezt a Fidesz eltörölte. Láthatjuk, mi lett a következménye. Maga Pokorni Zoltán mondta ki egy fórumon, hogy több tízezer gyerek ment a lecsóba. Ezek az ő szavai, és így igaz. Nagyon sok életpálya ment tönkre, hiszen aki ezekben a kritikus években kiesik az iskolából, nagyon kis eséllyel tudja később befejezni. Ha valakinek nincs papírja a középfokú végzettségről, akkor később borzasztó esélyekkel indul egy állásinterjún.
Az a kérdés, hogy mi a célunk. Olcsó munkaerőt biztosítani a cégeknek, vagy pedig az, hogy egy olyan esélyt biztosítsunk minden tanulónak, hogy később megállja a helyét a munkaerőpiacon? Ráadásul hiába kínálunk olcsó munkaerőt, ha az a munkaerő funkcionális analfabéta. Nem tudja megérteni mondjuk egy gép használati leírását. Az a baj ezzel az intézkedéssel, hogy azok számát növeli, akik nem tudnak elhelyezkedni tartósan a munkaerőpiacon. Ez egyenes út ahhoz, hogy állami transzferekből, segélyekből legyenek kénytelen megélni. Feketemunkába vagy bűnözésbe menekülnek, hiszen az elsődleges munkaerőpiac nem fogadja be őket. Marad még a közmunka, ami szintén teljesen kiszolgáltatott helyzet, a létezés attól függ, aki a közmunkát adja. Ez mérhetetlenül szomorú, és jól mutatja, hogy hozott ugyan változásokat a Fidesz, de ezek általában csak rontottak a helyzeten.
2010 előtt Magyarországnak uniós összehasonlításban az egyik legjobb mutatója volt a korai iskolaelhagyók tekintetében. Miközben Brüsszel 2020-ra tűzte ki célul a tízszázalékos mutatót, nekünk 2009–2010 táján 10,8 százalék körül volt ez a szám, most viszont már országos átlagban 12 százalék felett van. Még egy megdöbbentő adat: egy 17 éves roma fiúnak, aki szegregált telepen él, az esélye arra, hogy 17 évesen ne tanuljon és ne is dolgozzon 2011-ben 15 százalék volt, 2016-ra pedig negyven százalékra emelkedett. Éppen a legsebezhetőbb, legbizonytalanabb státuszúak szorultak ki a tankötelezettség korhatárának leszállítása miatt az oktatásból és a munka világából is.
Ennek a helyzetnek a megváltoztatása hangsúlyos lesz az új kormány oktatáspolitikájában. Én például nagyon támogatom, hogy az új oktatási miniszter – mert lesz oktatási miniszter – az első tanévét egy leszakadó térség iskolájában nyissa meg, szimbolikusan is mutatva, hogy az új kormánynak központi kérdés a hátrányos helyzetű diákok oktatása. Azokat a pedagógusokat pedig, akik nagy számban tanítanak ilyen gyerekeket, szeretnénk olyan pótlékkal motiválni, amely érezhető többletet jelent a fizetésükben.
Egyre több iskola kerül az egyházakhoz. Ez beilleszthető-e az új oktatási stratégiába?
Az egyházi fenntartású iskola fontos kiegészítője az oktatási rendszernek. Jó dolog, hogy gazdag palettáról tudnak a szülők választani, amikor különböző fenntartású, különböző típusú iskolák között nézelődnek. Azt a trendet viszont károsnak tartom, hogy a kormány magasabb támogatást biztosított az egyházi intézményeknek.
Egy egyházi iskolába járó tanuló az Orbán-kormány számára többet ér, mint egy állami iskolába járó gyerek. Ez a különbség a dologi kiadásokban akár három-négyszeres is lehet. Nekünk fontos elvünk a fenntartósemleges finanszírozás. Nem szenvedhet senki hátrányt amiatt, hogy állami, egyházi vagy alapítványi iskolába jártja a gyermekét.
Évek óta vitázik a szakma a tantervekről. Azt mondják például, hogy az irodalomnál nagyon sok a kötelező tartalom, kevés idő marad a kreativitásra. Terveznek ezen változtatni? Átalakítanák a tankönyvpiacot?
Már szeptembertől visszaállítanánk a szabad tankönyvválasztás rendszerét. Legyen újra virágzó tankkönyvpiac Magyarországon, ahol nemcsak az állami egyentankönyvek vannak jelen, hanem magánkiadók könyvei is. Hiszen így lehet fenntartani az innovációt az oktatásban, ami kulcsfontosságú gyorsan változó világunkban. Az Orbán-kormány megfojtja ezt, leszűkíti a lehetőségeket, és mindent uniformizál.
A tantervi szabályozásra visszatérve: szerintünk a legnagyobb probléma a kerettantervekkel van, amelyek tantárgyakra bontják le az alaptantervi célokat. Azok vannak elképesztő módon túlzsúfolva tananyaggal, kötelező olvasmányokkal. Sokszor gyakorlatilag lehetetlen egy ilyen sűrű tananyagszerkezettel úgy oktatni, hogy az élvezetes legyen a diákoknak. A tanárnak annyi mindent kell leadnia egy bizonyos tárgyból bizonyos óraszámban, hogy egyszerűen nem marad más eszköze, mint a frontális oktatás. Ez a gyorsaság szempontjából hatékony, viszont az elsajátítás szempontjából, hogy a diákokban hogyan tud rögzülni az anyag, kevésbé eredményes.
Fontos lenne, hogy legyen tere ezeknek a frontális oktatáson túli eszközöknek, a csapatmunkának, a projektfeladatoknak, a kutatómunkának. Legyen lehetőség fejleszteni azokat a XXI. századi készségeket – a vitakultúrát, az előadási, prezentációs készséget, a problémamegoldást –, amelyekre óriási szükség van. Ezek nem csak lózungok, a modern munkaerőpiacokon ezeket a készségeket várják el a cégek. Ha ezt nem tudjuk fejleszteni a közoktatásban, hátrányba kerülünk.
Voltam egy tanulmányúton az Egyesült Államokban. Elképesztő volt látni, hogy milyen érdeklődők és mennyire magabiztosan kommunikálnak az ottani középiskolások. Sokkal bátrabban kérdeznek, jobban meg tudják fogalmazni a saját gondolataikat. Ez nem azért van, mert intelligensebbek vagy korábban érnek, hanem azért, mert náluk már a középiskolában óriási hangsúlyt fektetnek ezekre a modern készségekre is. Arra, hogy elő tudják adni a saját gondolataikat, hogy kutatómunkát végezzenek és a saját érdeklődésük mentén tudjanak megfogni egy adott tantárgyat. Ebbe az irányba érdemes elindulnunk, hiszen a munkaerőpiac ezt értékeli, ettől lesznek sikeres felnőttek a gyermekeink.
Visszaállítanák a rugalmas iskolakezdést?
Igen, szerintem ez nagyon sok szülő vágya. Abban a korszakban, amikor annyi sajátos nevelési igényű tanuló van, annyi új probléma lép elő a modern, felgyorsult világban, tényleg sokaknak szükségük van erre a plusz évre az óvodában. Szeretnénk újra visszaadni ezt a jogot, hogy a szakemberek és a szülők közös döntése lehessen az iskolába menetel időpontja.
Modellváltás a felsőoktatásban. A kormány szerint a baloldal folyamatosan hazudik erről, mert az egyetemek átszervezése sikeres, a kuratóriumok pedig nem csorbítják az akadémiai szabadságot.
Meg kell tisztítanunk a pártpolitikától a felsőoktatás irányítását. Itt nem az oktatás megújítása volt az elsődleges cél, hanem egy hatalmi térfoglalás. Nem tudom, hogy van-e még olyan ország a fejlett világban, ahol ezt eltűrték volna. Egy kormánypárt a saját embereit ideológiai alapon beülteti az egyetemek vezető testületeibe. Erről teljes nyíltsággal beszélt a miniszterelnök. Orbán Viktor kijelentette, hogy nemzeti érzelmű, a kozmopolitizmusnak ellentmondó embereket kellett kiválogatni, és ezt megtették. Valóban, ezekben a kuratóriumokban is vannak a fideszes káderek: Szijjártó Péter, Varga Judit, Lázár János.
Nagyon fontos és nem könnyű feladat lesz, hogy visszaszerezzük a demokratikus kontrollt a felsőoktatási intézményeink felett. Nem hagyhatjuk, hogy az egyetemek kifizetőhellyé silányuljanak, és milliós fizetéseket kapjanak ezek a kuratóriumi tagok. Nem hagyhatjuk, hogy ők dönthessenek arról, milyen legyen az egyetemek gazdálkodása, baráti cégekkel végeztessék a különböző beszerzéseket.
Itt is szükség van a bérek rendezésére. A felsőoktatásban oktatók fizetése kritikán aluli. Ezeknek az embereknek rengeteget kell tanulniuk, hogy erre a pályára állhassanak. Folyamatosan kutatniuk kell, fejleszteniük a tudásukat. Ennek ellenére olyan keveset keresnek, hogy az alapfizetésből senki nem tud megélni. Nonszensz, hogy egy végzettséget nem igénylő munkakörben többet lehet keresni a piacon, mint egy egyetemi adjunktus fizetése.
Nagyon hangsúlyos emelésre van szükség, hiszen a felsőoktatás stratégiai ágazat. Az innováció a modern gazdaságok alapja. Ahol nincs megfelelő minőségű szakképzett munkaerő, ahol nem fektetnek a kutatás-fejlesztésbe, azok az országok lemaradnak és egy összeszerelő üzem kategóriájába kerülnek. Mi azt szeretnénk, hogy magas hozzáadott értékű munkát végezzenek a munkavállalóink. Legyen minél több diplomás, minél több értelmiségi, minél több magas hozzáadott értéket képviselő munkavállaló. Ez csak úgy megy, ha az egyetemeink is versenyképesek a nemzetközi piaccal. A felsőoktatásban még erősebb a nemzetközi verseny.
Ha van Magyarországon egy kiváló egyetemi oktató, akinek jó kutatási eredményei vannak, nemzetközi lapokban publikál, akkor nagyon hamar meg fogja találni egy jó ajánlat, egy külföld egyetem, ahol akár az öt-hatszorosát is megkeresi a magyar fizetésének, és sokkal jobb körülmények között kutathat. Ez óriási hátrány. Az agyelszívás erőssége jelenleg megfojtja a magyar felsőoktatás fejlődését.
