Januárban a 67 éves Vaszilij Vlaszov megbetegedett Covid-19-ben. A moszkvai akadémikus szerencsés embernek mondja magát: a tünetei nem voltak súlyosak és nem érzékeli a betegség utóhatásait, a „hosszú Covidot” sem.
Azt is elmondta, beoltathatná magát a hazai fejlesztésű Szputnyik V vakcinával, de nem tervezi. Hogy miért?
Mert nem bízik benne.
„Szeretnék több bizonyosságot a hatásosságáról és biztonságosságáról. Sajnos, ahogy telik az idő, egyre kevésbé bízom a minőségében” ‒ mondja Vlaszov, aki amúgy orvos, járványügyi szakértő és a közegészségügyi kérdések kutatója a Moszkvai Közgazdasági Főiskolán.
Oroszország szakította át a Szputnyikkal a célszalagot – ez volt az első, hivatalosan jóváhagyott covid-vakcina a világon.
A nyugati tudományos világ azonban bizalmatlanul méregette a Szputnyik fejlesztését, amelynek – szerinte politikai okokból ‒ még azelőtt adtak zöld utat, hogy a sztenderd 3. fázisú klinikai kísérletek is visszaigazolták volna biztonságosságát és hatékonyságát. (Az ilyen kísérleteket több ezer emberen végzik és az általuk szolgáltatott adatok alapján kezdhető meg egy-egy szer engedélyeztetési folyamata.)
Sokak szerint a Szuptnyik megítélésén az sem javított, hogy a tekintélyes brit orvosi szaklapban, a Lancetben megjelent tanulmány is igazolta hatékonyságát és biztonságosságát.
Közben a vakcina terjesztését a marketing során elkövetett hibák és baklövések fékezik – mondják szakértők.
Az orosz oltási program jelentős mértékben lemaradt a többi ipari ország vakcina-programja mögött. A Szputnyik V Oroszországon belüli és külföldi alkalmazását gyártási gondok lassítják. Ezek a gondok árnyékot vetnek az orosz tudományos potenciálra.
„Ha Oroszország elismerésre vágyott azért, hogy mindenki más előtt kifejlesztette az egyik legbiztonságosabb és hatékonyabb Covid-19 vakcinát – és ezért ki is járt volna neki az elismerés –, akkor jobb stratégia lett volna a kezdetektől tanúsított nyíltság és átláthatóság” ‒ mondta Judy Twigg, a Virginia Egyetem politológia professzora és az oroszországi és eurázsiai egészségügyi kérdések szakértője.
„Lábon lőtték magukat, mert egyrészt elhagyták a szokásos engedélyeztetési procedúrát, másrészt a PR-kampányukban már a kezdetektől lódítottak a vakcinával kapcsolatban” – kommentálta a Szputnyik V körüli kampányt a professzor a Szabad Európának.
Korai kétségek
Vlagyimir Putyin elnök 2020. augusztus 11-én jelentette be, hogy kormánya jóváhagyta a Szputnyik V használatát, és ezt „országunk és általában a világ számára fontos első lépésnek” nevezte.
Putyin háláját fejezte ki a fejlesztésben résztvevő tudósoknak – akik Oroszország egyik legelismertebb kutatóközpontjában, a moszkvai Gameleja Nemzeti Járványügyi és Mikrobiológiai Központban dolgoznak.
Miközben tavaly tavasszal a koronavírus futótűzként terjedt a világon, a Gameleja bejelentette, hogy hatékony „vektor” vakcinát fejlesztett ki. Az oltóanyag egy adenovírusra épül – ez a víruscsalád okozza például a náthát. Az adenovírus-alapú vakcinák általában stabilabbak, és nincs szükség arra, hogy ultra-hideg hőmérsékleten tárolják őket.
A Szputnyik „rokona” a brit‒svéd AstraZeneca, míg a Pfizer-BioNTech és a Moderna az újabb fajta mRNS-technológiát felhasználva készteti az emberi szervezetet a vírus elleni antitestek gyártására.
A két mRNS-vakcina mellett szintén amerikai fejlesztésű a Johnson & Johnson szérum is. Viszont ez is a Szputnyikra hasonlít annyiban, hogy adenovírus-vakcina, bár elég belőle csak egy dózist beadni. (A Szputnyik V két dózisra épül, és az első és második adag más és más adenovírust használ, ami egyes tudósok szerint hatékonyabb és hosszabb távú védelmet nyújt.)
Míg a lakosságnak a tudománnyal szemben alapból bizalmatlan része gyanakodva szemlélte az összes vakcinát, addig a Szputnyikot a kezdetektől fogva extra bizalmatlanság övezte – mivel terjesztői azelőtt sikeresnek kiáltották ki, hogy átment volna a klinikai kísérletek utolsó fázisán –, amelynek során több ezer emberen tesztelnek egy készítményt. A Szputnyik esetében sokkal kisebb számú önkéntes és katonai tesztalany alkalmazásával is beérték.
Külföldi kutatók és tudósok megkérdőjelezték a Szputnyik V kapcsán közölt tanulmányok kutatási adatait. Felvetették például, hogy a 1. és 2. fázisú oroszországi klinikai kísérletek adatai egymásnak ellentmondóak voltak.
Enrico Bucci biológus, a Philadelphia Temple Egyetem segédprofesszora egyike volt annak a tucatnyi külföldi kutatónak, akik tavaly szeptemberben nyílt levelet írtak a Lancetnek, és ebben megkérdőjelezték a Szputnyik V 1. és 2. fázisú klinikai kísérleteinek eredményeit.
Megjegyzésük szerint „nagyon valószínűtlen”, hogy több embernél is pontosan ugyanolyan antitest-szintet mérjenek, pedig az adatok épp erre utaltak. (Az 1. és 2. fázisú klinikai kísérletben 76 ember vett részt 2020 júniusában és júliusában. A 3. fázisú kísérletet pedig 40 ezer résztvevővel indították el, augusztus 26-n.)
A Gameleja Intézet visszautasította a vádat, és azt mondta, a teljes, „nyers adathalmazt” átadta a Lancetnek.
A legnagyobb vívmány
Oroszország azóta jóváhagyott két másik szérumot is. Az EpiVacCoronát októberben engedélyezték, jóval kisebb felhajtás közepette.
A Szputnyik viszont sokkal jobban magára irányította a figyelmet, részben az Orosz Közvetlen Befektetési Alap promóciós és marketing-kampánya nyomán.
Az RDIF néven ismert, több milliárd dolláros szuverén befektetési alap látványos videóval kapcsolta össze a vakcinát névadójával, a Szovjetunió szintén világelső műholdjával, amelyet 1957-ben lőttek fel.
Az RDIF a Twitteren is népszerűsítette a szérumot, és külön méltatta azokat az országokat, amelyek jóváhagyták a használatát. Közben pedig a többi vakcinán élcelődött és ráirányította a figyelmet az esetükben felmerülő komplikációkra. Ezt tette például a trombózisos esetek miatt az Európában ideiglenesen felfüggesztett AstraZeneca kapcsán.
A svéd‒brit készítmény biztonságosságát az Európai Gyógyszerügynökség ugyan megerősítette, de például Dánia felfüggesztette az alkalmazását.
Kirill Dmitrijev, az RDIF vezérigazgatója feltételezések szerint rendelkezik bizonyos Kreml-kapcsolatokkal, felesége pedig jelentések szerint szoros viszonyt ápol Vlagyimir Putyin elnök egyik lányával.
Az RDIF a Szabad Európa többszöri, e-mailben történt megkeresésére sem válaszolt.
Viszont a Putyinnal folytatott április 2-i találkozón Dmitrijev ismét magasztalta a vakcinát, és „az orosz tudomány legnagyobb vívmányának” nevezte, amit „az egész világ elismert”.
Átoltási szintek és vakcina-bizalmatlanság
Oroszországon kívül körülbelül 40 ország kezdte vagy kezdi meg a Szputnyik V használatát. Az Európai Unióban a felügyelőszervek további klinikai kísérleti adatokat kértek be Oroszországtól a már megkezdődött engedélyeztetési folyamatban.
A tagállamok közül eddig csak Magyarország hagyta jóvá és kezdte el használni az orosz szérumot. A lassan haladó uniós koordináció miatti frusztráltságában Csehország és Szlovákia is vásárolt Szputnyik V-t, ahogy Bajorország is.
A vakcinák kérdése azonban mostanra elrugaszkodott a tudománytól és a járvánnyal szembeni fellépéstől, és politikai, sőt geopolitikai színezetet kapott.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke például márciusban (még a számára kínos „kanapé-gate” előtt) megkérdőjelezte Oroszország szándékait, amiért látványos hírveréssel próbálja bemutatni, hogy milyen sokat segít más országoknak a védőoltás-programjukban.
Szlovákia esete a Szputnyikkal
Az, hogy Szlovákia is úgy döntött, a Szputnyik V-ből is vásárol, az orosz vakcina melletti újabb kiállásként értékelhető. Viszont kiderült, hogy Igor Matovič volt miniszterelnök titkos megállapodást kötött a vásárlásról. Ez a kormányfő fejébe került, mert kabinetje tagjai elkezdtek aggódni a növekvő orosz befolyás miatt.
Néhány héttel később a szlovák gyógyszerügynökség nyilvánosan kérdőjelezte meg az orosz vakcina minőségét, és vetette fel, hogy komoly gondok lehetnek a gyártás során. Az ügynökség szerint a Szlovákiának szállított dózisok különböztek a Lancet által ellenőrzött szertől.
Mindez egy sor ideges Twitter-posztot provokált ki az RDIF-ből. A szuverén alap „álhírnek” nevezte a szlovákok megjegyzését, és „szabotázzsal” vádolta meg az ügynökséget – bár egyik állítást sem tudta bizonyítani. Emellett azt követelte, hogy küldjék vissza az összes Szputnyik-dózist.
A korábban idézett Bucci professzor szerint a vakcinaszállítási-szerződéseket gyakran nem hozzák nyilvánosságra, és a szlovák Szputnyik-rendelés sem volt ez alól kivétel.
„A gond az volt, hogy még azelőtt írták alá, hogy bárki is bele tudott volna egyezni” ‒ mondta.
Bár az elmúlt hónapokban a Szputnyik terjesztői jövőbeli európai gyártásról szóló egyezményeket írtak alá, a vakcinát eltántoríthatja az európai röppályától az Európai Bizottság eheti bejelentése. Maga Ursula von der Leyen bizottsági elnök közölte, hogy az EU a jövőben az mRNS-vakcinák mellett teszi le a garast, és az ilyen szérumok beszerzését tekinti prioritásnak.
Bár Brüsszel ezzel a szállítási kötelezettségeit szerinte meglehetősen szabadon értelmező AstraZenecának üzent, a „járulékos áldozatok” között lehet a Szputnyik is.
Azaz, még ha jóvá is hagyja az adenovírusra épülő orosz vakcinát az Európai Gyógyszerügynökség, nem tűnik úgy, hogy az oroszok nagy megrendelésekre számíthatnak az EU-részéről.
Gyártási gondok
A Szputnyik V sikerét gátoló további tényező a gyártással összefüggő probléma. Szakértők szerint Oroszországnak nincs meg a megfelelő kapacitása, hogy felpörgesse a gyártást olyan szintre, hogy egyrészt be tudja oltani az orosz lakosságot, másrészt eleget tegyen a külföldi megrendeléseknek. Ez a helyzet már ellátási gondokat okozott.
Sőt olyan furcsa helyzet állt elő, hogy Oroszország kénytelen volt külföldről – Dél-Koreából és Indiából – importálni covid-oltóanyagot.
Dmitrijev RDIF-főnök optimizmusa viszont töretlennek tűnik:
„Értékelésünk szerint Oroszország nemcsak világelső az átoltottság szintjében, de hazai és külföldi gyártási kapacitásaink felhasználásával, június előtt el tudjuk látni vakcinával azokat az orosz lakosokat, akik fel akarják venni az oltást” – mondta a szuverén befektetési alap vezetője.
Oroszország azonban nem világvezető az átoltottság szintjét tekintve. Annak ellenére, hogy másokhoz képest négy hónappal hamarabb kezdhette meg az oltási programot, április első hetéig csak lakossága 6 százaléka kapta meg az első dózist.
Összehasonlításul: a brit lakosság több mint 48 százaléka vette már fel az első oltást, az amerikai adat 37 százalék, Magyarországon pedig március utolsó hetében – igaz, a Szputnyik jóvoltából is – az első dózist felvevők aránya meghaladta a 21 százalékot.
„A legfőbb tényező a gyártás. Hatalmas szükségük van arra, hogy fel tudják pörgetni, és se nekem, se másoknak nem világos, hogy ezt hogy tudják elérni” – teszi hozzá Bucci professzor.
Nincs nagy hírverés otthon, vajon miért?
Közvélemény-kutatások szerint az oroszok általában mélységesen szkeptikusak a vakcinákkal szemben: a vakcinaellenesek aránya eléri a lakosság 60 százalékát.
„Egyszerre két problémával szembesültünk. A kutatást, a vakcinafejlesztést nagyon magas szinten csinálták. De közben sok olyan elem volt – az elemzés, az adatok –, amelyek minősége nem ütötte meg a nyugati szintet” – magyarázta Vlaszov professzor a Szabad Európának.
„A második probléma, sajnos az a marketing. A marketing Oroszországban tökéletlen tudomány” – tette hozzá.
Szemben az RDIF agresszív külföldi marketingkampányával, nem sok jele van annak, hogy ugyanilyen elánnal népszerűsítették volna a vakcinát Oroszországban. Egyes orosz városokban feltűnt néhány óriásplakát, amelyeken a honfitársakat a vakcina felvételére bíztató orvosok képét lehet látni.
Annak ismeretében, hogy a Kreml mekkora befolyással bír a vezető tévécsatornák és a nagyobb országos sajtótermékek felett, meglepte a megfigyelőket, hogy elmaradt a nemzeti oltási kampány reklámja.
Vlaszov szerint még ha lett is volna központi és országos reklámkampány, nehezen boldogult volna a fő problémával:
„Általánosságban az oroszok nem bíznak a kormányban, az állami intézményekben és hivatalokban. Szerinte ez a vakcinaellenes magatartás fő oka.”
