Pedig éppen azért adta koncesszióba a Molnak a kormány a hazai hulladékpiac nagy részét, hogy javuljanak a hasznosítási arányszámok. A Mol hulladékos leánycégének felső vezetője egy konferencián ismerte el, hogy rosszabb a helyzet, mint a koncesszió előtt. Ugyanezen a konferencián az adóhivatal egyik alezredese is hanyatló trendről számolt be; ma már nem ő a főosztályvezető-helyettes.
Az Energiaügyi Minisztériumban már készül a beadvány, amely a hasznosítási célszámokra kér derogációt az Európai Uniótól – értesült a Szabad Európa. Forrásunk szerint a jelenlegi állás szerint „2030-ra sem fogjuk elérni a 2025-ös célokat”.
A hazai menetrendet tartalmazó Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2021–2027 szakmai anyaga szerint a települési hulladék újrahasználatra való előkészítésére és újrafeldolgozására 2025-re 55, míg 2030-ra 60 százalékos arányt vállalt a magyar kormány. A derogációs célszám mindkét dátum esetében öt százalékponttal alacsonyabb érték, vagyis 50 és 55 százalék. A települési hulladék esetében 2018-ban egyébként 37 százalékos volt a feldolgozás aránya.
Az Eurostat adatai szerint 2010 és 2020 között nem sokat javult az újrahasznosítási arány. Egyedül az üveg esetében sikerült tíz év alatt 35-ről 38 százalékra növelni az arányt. A fém, papír, csomagolás, fa- és műanyag esetében viszont romlottak a mutatók.
A kormányzati dokumentum szerint a derogációs jogosultság megszerzéséhez végrehajtási tervet kell készíteni és benyújtani az Európai Bizottság részére 24 hónappal a kötelezettség határidejének lejárta előtt. Az Energiaügyi Minisztériumban azért sietnek a munkával, mert ha nem akarnak kicsúszni a határidőből, 2023. december 31. előtt kell megküldeni a bizottságnak a kérvényt.
És ha már szóba került az uniós vállalásunk: az EU-s szabályok szerint a tagállamoknak minden évben be kell fizetniük a közös költségvetésbe a fel nem dolgozott műanyagok után egyfajta hozzájárulást, kilogrammonként nyolcvan eurócentet.
Magyarországnak tavaly emiatt 75 milliárd forintot kellett Brüsszelnek utalnia, a Mollal kötött hulladékkoncessziós szerződésben erről azonban nem lehet olvasni. A minisztérium július óta nem válaszolt a kérdésre, hogy a következő években ki fog fizetni az Európai Uniónak: a cég vagy az állam.
Ahogy a fenti ábrán is látszik 2011-ben kezdte el a kormány a hazai hulladékpiac teljes körű átszervezését, a lakossági szegmenst lényegében államosították. Az Index írt arról a 2018-as ombudsmani jelentésről, amely szerint a teljes hulladékgazdálkodásunkat sikerült az alapjaitól szétverni, a finanszírozástól a jogbiztonságon át az alapvető környezetvédelmi szempontokig rendszerszinten elfuserálni.
Az államosítás kudarcba fulladt és a kormány előremenekült. Koncessziós pályázatot hirdetett, amelynek során magáncéget kerestek a hazai hulladékpiac irányítására. Ezt a pályázatot, egyedüli indulóként a Mol nyerte meg.
A derogációs kérelem benyújtása éppen azért is hangzik furcsán, mert a kormány azzal érvelt a koncesszió mellett, hogy csak a Mol vezetésével lehet hatékonyan növelni a hasznosítotthulladék-arányon.
„A Mol a 35 éves hulladékgazdálkodási koncesszióval azt a célt tűzte ki, hogy teljesítse az Európai Unió újrahasznosítási célszámait, és hosszú távon jövedelmezően működtesse a rendszert” – mondta Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a Planet Budapest 2023 panelbeszélgetésén idén szeptember 27-én.
De az állammal kötött koncessziós szerződés preambulumában is leírták, hogy a koncesszor, vagyis a Mol „teljesítse az Állami Hulladékgazdálkodási Közfeladat körébe tartozó hulladékáramokra meghatározott célértékeket” .
Az is szerepel a kontraktusban, hogy a cél az, hogy a „magyar hulladékgazdálkodási ágazat a körforgásos gazdaság egyik mintaértékű modellje legyen Európában."
Kudarc a koncesszió?
A G7 gazdasági portál szerint ez nem sikerült túl acélosra. „A július 1-jével indult koncesszió keretében a 2022-es hulladékhasznosítási eredményekhez képest júliusban 82, augusztusban 42 százalékkal kevesebb hulladékot hasznosítottak Magyarországon” – írta a lap.
Az intézményi gyűjtés teljesítménye is alacsony volt, a Mol-koncesszió első két hónapjában 39 százalékkal kevesebb hulladékot tudtak begyűjteni, mint tervezték.
Az egyes hulladéktípusok között nagy különbség van: a Mol koncessziós cége, a MOHU papír esetében a két hónap összességében már elérte saját terveit, az üveg esetében meg is haladta. „Akad azonban bőven gond: az ólomhulladékokból 95 százalékkal, a fémekből 88 százalékkal kevesebbet sikerült begyűjteni a cégektől, mint tervezték” – írja a G7.
Mindezekről egyébként Rónavölgyi Endre, a MOHU értékesítési vezetője számolt be a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetségének (HOSZ) októberi konferenciáján. A nyilvános konferencián előadott prezentációt a Szabad Európának is megküldte az egyik résztvevő.
A prezentáció szerint Rónavölgyi nemcsak azt vallotta be, hogy sok anyagáram esetében nem sikerült a tervezett mennyiséget begyűjteni és újrahasznosítani, hanem azt is, hogy változtatnak a szakmai szervezetek által kritizált stratégián.
Több cikkben is foglalkoztunk azzal, hogy eleve hibás elvek alapján épült fel az egész konstrukció: nem gondoltak például a kis begyűjtőkre. A kis szolgáltatócégek vagy egyéni vállalkozók nem feleltek meg a pályázati kiírásnak, egész egyszerűen azért, mert a MOHU a nagyobb vállalatokra koncentrált.
Ehhez kapcsolódóan: Hulladékkoncesszió: összeomló informatikai rendszer, megakadó anyagáram
„Úgy gondolták, hogy majd a nagy cégek behozzák a kicsiket alvállalkozóként a rendszerbe. Csakhogy ha egy olyan vállalat, amely leszerződött a MOHU-val, behoz egy kis begyűjtőt maga alá, akkor komoly kötbérteher mellett felelősséget kell vállalnia érte” – fogalmazott egy korábbi cikkünkben forrásunk.
Ez azt jelenti, hogy a teljesítésért, a vállalt mennyiségért és a minőségért is felelősséget kell vállalnia a kis cég helyett, a legtöbben viszont ezt nem vállalták. A nagyobb hulladékos cégek nagy része csak úgy tud rentábilisan működni, ha nagyobb hulladékkibocsátóktól szerzi be az anyagot.
A kicsikhez, mint például egy falusi kisbolt, nem fognak kimenni, mert nem éri meg.
Ezeket a kisebb helyeken koncentrálódó, de összességében jelentősnek mondható mennyiségeket rendszerint az egy-két főt foglalkoztató kis begyűjtők hozták be a rendszerbe. A koncessziós rendszerben ezek a kis cégek és az általuk gyűjtött anyagok nagyon hiányoznak. Ez látszik most a MOHU számain is.
Úgy tűnik, a Mol koncessziós cégénél is felismerte a problémát. Rónavölgyi Endre prezentációja szerint arra törekednek, hogy a kisebb hulladékgazdálkodókat is bevonják az intézményi résztevékenységbe, ennek érdekében könnyítettek a pályázati és a szerződéses feltételeken, emellett könnyített adminisztrációt és rendszerhasználatot, illetve fix díjat, pluszösztönzőt ígér a MOHU a kisebb szereplőknek.
A koncesszió indulásakor a szakma többsége azt szerette volna, hogy transzparens, általános, országos árak és objektív követelményrendszer mellett köthessenek szerződést a hulladékiparban működő cégek a Mol koncessziós társaságával.
Ehelyett zárt körű, meghívásos volt a pályázat. A MOHU egyéni szerződéseket köt: mindenki a tárgyalási pozíciójának megfelelő árat alkudhatott ki az alá-fölé rendelt szerződéses helyzetben. Sokan emiatt ellenálltak, és nem írtak alá, így ők nem folytathatták tevékenységüket a koncessziót érintő hulladékok esetében.
A koncesszió indulása előtt ez egy közel háromezer szereplős versenypiac volt. A hulladékpiac szereplőinek voltak gyűjtési, logisztikai és raktározási együttműködései, illetve szállítmányozási útvonalai. Ezt felváltotta egy egy-kétszáz szereplős piac, akik leszerződtek a MOHU-val, plusz az alvállalkozóik. Nem csoda, hogy nem sikerül a célszámokat teljesíteni.
Ehhez kapcsolódóan: Mol-koncesszió: inkább külföldre viszik az értékes hulladékot
A Mol diktál
A kormány olyan szerződést kötött a Mollal, amely szinte teljesen szabad kezet ad a cégnek, a felügyelő szerv, az Energiaügyi Minisztérium pedig nem sokat tehet. Leginkább azért nem, mert információink szerint „a legfelsőbb szinteken hozták meg a koncesszióról szóló politikai döntést”. Emiatt azok az állami hatóságok sem mernek lépni, amelyeknek még lenne lehetőségük a Mol teljhatalmát korlátozni.
A MOHU-nak például nem sikerült megszereznie a szükséges engedélyeket, ami a koncessziós szerződés egyik fontos feltétele volt. A hatóságok ezt nem firtatták, a kormány pedig a cég segítségére sietett: úgy módosította a szabályokat, hogy elég volt, ha a MOHU alvállalkozói rendelkeznek a szükséges engedélyekkel.
A HOSZ október 16-i konferenciáján előadott a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) egyik alezredese, aki a fémhulladékok begyűjtéséről közölt adatokat.
A koncesszió júliusi indulását követően bezuhantak a számok, ami nem túl kedvező a MOHU-ra nézve. Ma már nem ő a NAV Központi Hivatala Rendészeti Főosztályának helyettes vezetője, sőt korábbi részlegén sem dolgozik – legalábbis ez derült ki, miután felhívtuk a NAV-ot. Az adóhivatal sajtóosztálya cikkünk megjelenéséig nem reagált megkeresésünkre.
Egy forrásunk szerint nehezen tűri a Mol a kritikát. „Mosakszik a cég, ha nem sikerül teljesíteni a célszámokat, az anyaggal kereskedik, óriási profitra tesz szert, övé a hulladékhasználati díj is, viszont felelősséget nem akar vállalni semmiért” – tette hozzá.
Reagált a koncessziós cég
Kérdéseket küldtünk az Energiaügyi Minisztériumnak, de nem kaptunk választ.
A MOHU-tól viszont igen.
A Mol koncessziós cége szerint az új hazai hulladékgazdálkodási rendszer kiépülése jól halad: a MOHU egy átlátható, a piac elvei alapján működő rendszer alapjait teszi most le.
A társaság szerint a júliusi, augusztusi és szeptemberi adatokat jelentősen befolyásolja az a törvényi szabályozás is, miszerint az intézményi hulladékok esetében a koncesszió előtt felhalmozódott készleteket szeptember végéig, míg a fémek esetében december végéig szabadon értékesíthetik.
A MOHU adatai szerint július óta dinamikusan növekszenek a begyűjtési és értékesítési volumenek. „A fémhulladékok begyűjtése például augusztusban 524 százalékos növekedést mutatott az előző hónaphoz képest. Az akkumulátorok értékesítését tekintve 339 százalékos növekedés volt ebben az időszakban, míg a papír esetében 249 százalék” – közölték. A MOHU szerint ezt az ütemet előrevetítve hamarosan minden anyagáram el fogja érni a 2022. évi havi hasznosítási átlagot.