Simone Bilesnak köszönhetően a figyelem középpontjába került a sportolók mentális egészsége. Ez a téma a győzelmi kényszer miatt korábban háttérbe szorult, pedig nem Biles az egyetlen, pszichológiai problémákkal küszködő olimpikon.
A sportolóknak évtizedeken keresztül azt tanácsolták: legyenek kemények, tegyék félre a készségeiket, ne foglalkozzanak a traumáikkal, koncentráljanak a győzelemre. Simon Biles amerikai tornász sokáig elfogadta ezt a tanácsot, ám idén sokakat megdöbbentett, amikor azt mondta: mentális okokból vissza kell lépnie a versenytől.
Biles azzal, hogy a nyilvánosság elé állt, újradefiniálhatja a mentális egészség és a sport kapcsolatáról szóló diskurzust.
A sportolók mentális egészsége az elmúlt évben egyébként is időről időre felbukkant a közbeszédben. Michael Phelps, a 23 aranyérmet nyert világcsúcstartó, azóta visszavonult úszó többször is nyíltan beszélt mentálhigiénés problémáiról. Phelps – elmondása szerint – a 2012-es olimpia után depresszióval küzdött, többször öngyilkos gondolatai is voltak. Az NBC úszás-szakkommentátoraként azt mondta: szíven találta Biles küzdelme.
„Az elmúlt másfél évben bekerült a közbeszédbe a mentális egészség. Emberek vagyunk. Senki sem tökéletes. Szóval igen, nem bűn, ha nem vagy jól.”
„Nem tehetem tönkre az egészségemet”
Idén Biles mellett több olimpikon – nagyrészt női sportolók – szintén megszólalt a korábban tabunak számító témában. Oszaka Naomi japán teniszező például visszalépett a Roland Garros-bajnokságon való részvételtől, nem ment el a wimbledoni tornára, és miután a vártnál hamarabb kiesett a tokiói játékokon, bevallotta, hogy túl nagy nyomást jelentett számára az olimpia.
Sha’Carri Richardson amerikai rövidtávfutó, aki végül nem jutott ki az olimpiára, nyíltan beszélt arról, hogy édesanyja halála miatt érzett fájdalmában és a versenyre való készülés okozta stressz hatására fordult kábítószerhez. Tom Dumoulin, a Tokióban ezüstérmet nyerő holland bicikliző januárban elmondta: fel kellett függesztenie az edzőtábori felkészülést, hogy kiszellőztesse a fejét. Liz Cambage, a WNBA kosárlabdázója hetekkel az olimpia előtt lépett vissza a versenyzéstől súlyos, gyógyszeres kezelést igénylő szorongásos panaszok miatt, amelyet a Tokióban bevezetett, a Covid-járvány miatt rendkívül szigorúan kontrollált környezet és családja kényszerű távolmaradása is súlyosbított.
Biles egy lépéssel továbbment, mivel egy nappal a verseny előtt döntött úgy, hogy nem egészséges az eddigi módon folytatnia a karrierjét, majd teljesen visszavonult a versenyzéstől, hogy mentális egészségével foglalkozhasson.
„Meg kellett hoznom a helyes döntést, és a mentális egészségemre fókuszálnom, nem tehetem tönkre az egészségem” – nyilatkozta Biles sírva, azután, hogy az amerikai csapat tagjaként ezüstérmet nyert. Az interjúban elismerte: a verseny kezdetekor nem volt megfelelő lelkiállapotban.
Bronzéremmel tért vissza kedden Simone Biles, a sportág jelenlegi legnagyobb sztárja, a valaha volt legeredményesebb amerikai tornász. Magabiztos, hibátlan gyakorlata 14 pontot és bronzérmet ért a gerendán. A brazil Flavia Saravia és a kínai Kuan Csencsen tudta csak megelőzni, így az előző olimpiához hasonlóan ismét bronzérmes lett ezen a szeren. Ez volt a 24 éves tornász hetedik olimpiai érme.
Biles Tokióban több szerenkénti döntőtől is visszalépett mentális egészségére hivatkozva. A korszak legnagyobb tornászaként gyakorlatilag minden számban és az összetettben is esélyesként indult, ő pedig úgy érezte, hogy nem tudja már biztonságosan kezelni ezt a mértékű társadalmi nyomást, meg is sérülhet, ha nem tud koncentrálni a gyakorlatai közben. A csapatverseny során mutatott viszonylag gyengébb teljesítménye után visszalépett az egyéni összetettől, és három szerenkénti döntőtől is. A tornadöntők utolsó napján tért vissza gerendán.
Nehéz teher
Hasonló problémákkal küzdve versenyzett Jenny Rissveds svéd bicikliző, aki négy éve a legfiatalabb női aranyérmes lett a hegyikerékpár-versenyszámban. Nem sokkal később, két családtagja halálát követően súlyos depresszióba esett, amiből máig nem épült fel teljesen. Rissveds az idei olimpián 14. lett, mégis örömmel nyilatkozott a verseny után, azt mondta: örül, hogy végre vége van, és annak is, hogy többé már nem kell cipelnie azt a terhet, amelyet a korai siker rótt rá. „Van rendes nevem, és remélem, hogy ezután ismét lehetek egyszerűen csak Jenny, és nem az Olimpiai Bajnok, mert ez nehéz teher” – fogalmazott.
A fiatal sportolókra nehezedő pszichológiai nyomásra a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) is reflektált, a tokiói olimpiai faluban több pszichológus és pszichiáter is rendel, valamint egy lelkisegély-vonalat is elindítottak a versenyzők számára, amely a játékok után még három hónapig elérhető marad. A nap 24 órájában működő telefonvonal hetven nyelven nyújt pszichológiai tanácsadást, valamint praktikus útmutatást arra, mit tehetnek a sportolók az esetleges zaklatás ellen.
A NOB még tavaly, az Athlete365 weboldalon keresztül négyezer atléta részvételével végzett felmérést, amely szintén rámutatott a sportolók mentális egészségének fontosságára – ez is hozzájárult ahhoz, hogy idén nagyobb figyelmet kap a versenyzők lelki egyensúlya a teljesítményük mellett.
A NOB gondozásában közösségimédia-kampány indult, ahol az olimpikonok a mentális egészséggel kapcsolatos témákról beszéltek. Az olimpia hivatalos weboldalán Olympic State of Mind címmel elérhető egy hasonló témájú sorozat és podcast.
Az élsportolók harmada küzd depresszióval vagy szorongással
Imoto Naoko veterán úszó, ma a tokiói olimpiai bizottság nemi egyenlőségért felelős tanácsadója arra hívta fel a figyelmet, hogy Japánban nagyrészt ma is tabutémának számít a mentálhigiénia. Szerinte ebből a szempontból pozitív változást hozhat a sportolók, különösen Oszaka Naomi kiállása.
Több sportágban az edzők is egyre nagyobb figyelmet fordítanak a sportolók mentális egészségére. Johns Speraw, az amerikai férfi röplabdacsapat edzője – egyébként egy pszichológus fia – a csapat felkészítésekor igénybe vette egy mentálhigiénés szakember segítségét is. Mint mondta, a 2016-os riói olimpia kezdetén megdöbbentette, hogy még véget sem ért az olimpia megnyitója, az amerikai sportolók máris posztoltak róla a Facebookon. Szerinte ez jól példázza, mekkora nyomás nehezedik rájuk a média és a közönség részéről, aminek meg kell felelniük.
A Thriveworks nevű pszichológiai és pszichiátriai szolgálat felmérése szerint az élsportolók egyharmada szorongással vagy depresszióval küzd. Egy másik, több mint 18 ezer adatpontból álló, hagyományos és online médiumokat, valamint közösségi oldalakat érintő felmérés pedig rámutatott: a női sportolók felett sokkal szigorúbban ítélkeznek a közbeszédben: a negatív említések 69 százaléka női sportolókra vonatkozott, 31 százaléka férfiakra.
Kim Plourde, a Thriveworksnél dolgozó szociális munkás elmondása szerint amikor egy-egy sportoló kiemelt médiafigyelmet kap, feltűnően leromlik a megítélése, az említéseik 29 százaléka negatív. Hozzátette: a női sportolóknak a teljesítményük mellett a külsejükkel kapcsolatos bírálatokkal is rendszeresen szembe kell nézniük.
