Az isztambuli Tarihi Balıkça étterem hónapokon át küszködött a napraforgóolaj drágulásával – ebben sütik a séfek a halat és a tenger gyümölcseit. Április elején azonban, amikorra az olajárak már közel négyszer magasabbak voltak, mint 2019-ben, az étterem végül úgy döntött: ők is árat emelnek. Most már néhány törzsvendég is inkább továbbsétál, amikor meglátja az étlapot.
„Eddig ellenálltunk. Azt mondtuk: Várjunk egy kicsit, talán javul a piac, talán stabilizálódnak az árak. De láttuk, hogy nincs javulás – mondta Mahsun Aktaş, az étterem pincére és szakácsa. – A vásárlók nem engedhetik meg maguknak.”
A Covid–19-járvány kezdete óta a globális étolajárak több okból is emelkednek – a dél-amerikai rossz terméstől kezdve a vírus okozta munkaerőhiányon át a bioüzemanyag-ipar folyamatosan növekvő keresletéig. Az ukrajnai háború megszakította a szállításokat, és az étolaj árát az egekbe szöktette. Eddig a világ napraforgóolajának közel felét biztosította Ukrajna az Oroszországból származó 25 százalékon felül.
Az étolajdrágulás az ukrajnai háború legújabb következménye a globális élelmiszer-ellátásra, egy újabb növekvő költség, amely az infláció megugrásával sújtja a háztartásokat és a vállalkozásokat. A konfliktus tovább növelte az amúgy is magas élelmiszer- és energiaköltségeket, amelyek aránytalanul nagy mértékben sújtják a legszegényebbeket.
Az élelmiszer-ellátás különösen nagy veszélyben van, mivel a háború megzavarta az Ukrajnából és Oroszországból érkező létfontosságú gabonaszállítmányokat, és súlyosbította a globális műtrágyahiányt. Mindez pedig azt jelenti, hogy kevesebb az elérhető élelmiszer, és ami elérhető, az drágább.
A megfizethető búza-, árpa- és egyéb gabonakészletek elvesztése élelmiszerhiányt és politikai instabilitást vetít előre a közel-keleti, afrikai országokban és néhány ázsiai államban, ahol milliók élnek a dotált kenyéren és az olcsó tésztán.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete szerint a növényi olaj ára februárban rekordmagasságot ért el, majd márciusban további 23 százalékkal emelkedett. A szójaolaj, amelyet 2019-ben 765 dollárért adtak tonnánként, márciusban átlagosan 1957 dollár volt – közölte a Világbank. A pálmaolaj ára kétszáz százalékkal emelkedett, és még magasabbra fog felszökni, miután Indonézia, a világ egyik legnagyobb termelője a hazai ellátás védelme érdekében csütörtöktől betiltja az étolaj exportját.
Törökországban egyes szupermarketek korlátozták a háztartások által megvásárolható étolaj mennyiségét, miután a hiány miatti aggodalmak pánikvásárlást váltottak ki. Néhány spanyolországi, olaszországi és egyesült királyságbeli üzlet szintén korlátozásokat vezetett be. A német vásárlók a közösségi médiában fotókat tettek közzé az üres polcokról, ahol általában napraforgó- és repceolaj szokott lenni.
Kenya fő áramszolgáltatója nemrégiben egy tweetben arra figyelmeztetett, hogy tolvajok mérgező folyadékot szívnak ki az elektromos transzformátorokból, és étolajként adják el.
„Most már mindent főznünk kell, a serpenyő kora lejárt” – mondta Glaudina Nyoni, aki az árakat fürkészte a zimbabwei Harare egyik szupermarketjében, ahol a növényi olaj ára a háború kitörése óta csaknem megduplázódott. Egy kétliteres palack most akár kilenc dollárba is kerülhet.
Emiwati, aki az indonéziai Jakartában egy élelmiszer-árusító bódét üzemeltet, azt mondta, hogy naponta 24 liter étolajra van szüksége. Naszi kapaut, hagyományos kevert rizst készít, amelyet olyan dolgokkal tálal, mint a mélyhűtött, fűszerezett marhahús. Január óta nehezen tudja biztosítani a nyersanyagot, és amihez sikerül hozzájutnia, az sokkal drágább. Csökken a nyereség, de attól fél, hogy elveszíti a vásárlókat, ha emeli az árakat.
„Szomorú vagyok – mondta Emiwati, aki csak egy nevet használ. – Elfogadjuk, hogy az étolaj ára emelkedik, de az általunk árult étel árát nem tudjuk emelni.”
Az étolaj magas ára állt részben a közelmúlt jakartai tüntetéseinek hátterében. Indonézia árplafont vezetett be a pálmaolajra belföldön, és betiltja az exportot, ami világszerte újfajta nyomás alá helyezte az árakat. A pálmaolajat a napraforgóolaj alternatívájaként keresik, és számos termékben használják a süteményektől a kozmetikumokig.
Viszont a pálmaolajnak kétes a hírneve
Az AP hírügynökség dokumentálta az emberi jogok megsértését egy olyan iparágban, amelynek környezeti hatásait már évek óta elítélik.
A világ másik felén, Londonban Yawar Khan, az Akash Tandoori étterem tulajdonosa elmondta, hogy néhány hónappal ezelőtt egy húszliteres étolaj 22 fontba (28 dollár) került; most már viszont 38 font (49 dollár) az ára.
„Nem háríthatjuk át az összes áremelkedést a fogyasztókra, az is katasztrófát okozna” – mondta Khan, aki a hús, a fűszerek, az energia és a munkaerő növekvő költségeivel is küzd.
A nagyvállalatok is érzik a szorítást. A londoni székhelyű Unilever – a Dove szappan és a Hellmann’s majonéz gyártója – közölte, hogy az első félévre szóló szerződései vannak olyan kritikus összetevőkre, mint a pálmaolaj. De figyelmeztette a befektetőket, hogy a költségek jelentősen emelkedhetnek a második félévben.
A Cargill, egy globális élelmiszeripari óriás, amely növényi olajokat gyárt, elmondta, hogy ügyfelei a szokásosnál nagyobb arányban változtatják a receptúrákat és kísérleteznek különböző olajokkal. Ez azért okozhat nehézséget, mert az olajok különböző tulajdonságokkal rendelkeznek; az olívaolaj például alacsonyabb hőmérsékleten ég el, mint a napraforgóolaj, míg a pálmaolaj viszkózusabb.
Az árak őszre mérséklődhetnek, amikor az északi féltekén a gazdák betakarítják a kukoricát, a szójababot és más terményeket – mondta Joseph Glauber, a Nemzetközi Élelmiszer-politikai Kutatóintézet vezető kutatója. De mindig fennáll a rossz időjárás veszélye. Tavaly aszály sújtotta a kanadai repcetermést és a brazil szójatermést, míg Malajziában a heves esőzések a pálmaolaj-termelést tizedelték.
A gazdák talán azért nem vetnek annyi terményt, hogy pótolják az Ukrajnából vagy Oroszországból származó kiesést, mert nem tudják, mikor ér véget a háború – mondta Steve Mathews, a Gro Intelligence mezőgazdaságiadat- és elemzőcég kutatási részlegének társvezetője.
„Ha tűzszünet vagy ilyesmi lenne, rövid távon biztosan árcsökkenést látnánk” – mondta.
Hosszabb távon a válság arra késztetheti az országokat, hogy újragondolják a bioüzemanyagra vonatkozó előírásokat, amelyek a kibocsátások és az energiaimport csökkentése érdekében előírják, hogy milyen mennyiségű növényi olajat kell az üzemanyagba keverni. Az Egyesült Államokban például a szójaolaj 42 százaléka megy bioüzemanyag-előállításra – mondta Glauber. Indonézia nemrégiben elhalasztotta azt a tervét, hogy negyvenszázalékos pálmaolajalapú biodízelt vezessen be, míg az Európai Bizottság azt mondta, hogy támogatni fogja azokat a tagállamokat, amelyek úgy döntenek, hogy csökkentik a bioüzemanyagok tartalmára vonatkozó előírásaikat.
Eközben küzdenek a fogyasztók és a vállalkozások
Harry Niazi, aki a The Famous Olley’s Fish Experience fish and chips étterem tulajdonosa London déli részén, azt mondja, hogy korábban 22 fontot (29 dollárt) fizetett egy húszliteres napraforgóolajért; az ár nemrég 42,50 fontra (55 dollár) ugrott. Niazinál hetente akár nyolc kanna olaj is elfogy.
De ami még az emelkedő áraknál is jobban aggasztja, az a gondolat, hogy a napraforgóolaj teljesen elfogy. Azon gondolkodik, hogy eladja a furgonját, és a pénzből feltölti az olajkészleteit.
„Ez nagyon, nagyon ijesztő, és nem tudom, hogy a fish and chips sütödék hogy fognak megbirkózni vele. Tényleg nem tudom” – mondta.
Niazi eddig azért nem emelte az árakat, mert nem akarja elveszíteni a vásárlókat.
A Jordan’s Grab n’ Go egy kis étterem a Tennessee állambeli Dyersburgban, amely a sült sajtburgeréről ismert. A tulaj, Christine Coronado szintén gyötrődik az áremelések miatt. De mivel a költségek mindenhol húsz százalékkal emelkedtek – és az étolaj ára majdnem megháromszorozódott a 2018-as nyitása óta –, áprilisban végül ő is árat emelt.
„Az ember utál árat emelni, de a költségek sokkal magasabbak, mint pár évvel ezelőtt” – mondta.