Amikor európai tisztviselőkkel és diplomatákkal beszélünk a 2025-ös előrejelzésekről, folyamatosan felbukkan egy igencsak meglepő jóslat, mégpedig a szakadár Dnyeszter Menti Köztársaság reintegrációja Moldovával. Az Európai Unió optimizmusa főként három tényezőből fakad: az EU-bővítés, az ukrajnai háború és Oroszország lankadó érdeklődése.
A moldovai tisztviselők azonban továbbra is óvatosak, miután a Dnyeszter bal partján fekvő szakadár enklávé földjén mintegy 1500 orosz állampolgárságú katona tartózkodik. A terület Moszkva támogatásával maga irányítja a saját ügyeit a Szovjetunió összeomlása, a kilencvenes évek eleje óta.
Igazából a Dnyeszter túlsó oldalán a moldovai tisztviselők jobban aggódnak azért, hogy az enklávét sújtó energiaválság miatt idén Kreml-barát kormány alakulhat Kisinyovban, ami lehetővé teszi Oroszország számára, hogy megszilárdítsa katonai jelenlétét Moldovában. Az Ukrajnával kötött szerződés lejártát követően, január 1. óta az orosz földgázszállítás felfüggesztése miatt Moldovának és a Dnyeszter Menti Köztársaságnak gáz, fűtés és meleg víz nélkül kellene megbirkóznia a téllel.
Egyértelmű, hogy Moldova egyre közelebb kerül az EU-hoz. Brüsszelben és Kisinyovban egyaránt nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy a 33-ból akár hét szakpolitikai fejezetről – az uniós jog azon területeiről, amelyeket össze kell hangolni, mielőtt egy ország csatlakozhatna az EU-hoz – elindulhatnak a tárgyalások a következő hónapokban.
Múlt héten az EU bővítési biztosa, Marta Kos azt mondta, hogy szerinte 2029-ig akár három tagjelölt ország is készen állhat a tagságra; Moldova szinte biztosan köztük van.
Sok brüsszeli tisztviselő lelkesen várja, hogy legalább egy keleti ország csatlakozzon az unióhoz, már csak azért is, hogy ne hunyjon ki a bővítés lángja. Mivel Georgia politikailag visszacsúszott, Ukrajnában pedig folytatódik a háború, és az EU-nak még mindig fájdalmas reformokra van szüksége egy új tag felvételéhez, Moldova helyzete nagyon jó. Mellette szól az is, hogy egyetlen EU-tagállam sem tiltakozott a csatlakozása ellen, nem úgy, mint például Ukrajna esetében, ahol a szlovákok és a magyarok is hangsúlyozzák az aggályaikat.
Aztán ott van az ukrajnai háború. Bár Oroszország folytatja az előrenyomulást, komoly a nyomás a fegyveres erőin: máshol is szükség lehet Dnyeszteren túli katonáinak egy részére. (Ezt jelzi, hogy a Dnyeszteren túli orosz katonákat általában helyben toborozzák, akik vonakodhatnak attól, hogy Oroszországért harcoljanak.)
Oroszország egyáltalán ragaszkodik-e a Dnyeszteren túli területhez? A 2024. novemberi romániai felfordulás után, amikor állítólag orosz befolyásolási akció vezetett az elnökválasztás első fordulójának érvénytelenítéséhez, a kérdés az: nem lenne-e annak értelme, hogy Moszkva inkább hagyja a Dnyeszter Menti Köztársaságot egyesülni Moldova többi részével? Ha beolvadna, a 350 ezer orosz ajkú és Oroszországhoz húzó ember nagy valószínűséggel a jelenlegi, hajszálvékony Nyugat-barát moldovai konszenzus kárára billentené el a mérleg nyelvét. Azok a brüsszeli tisztviselők és diplomaták, akikkel beszéltem, úgy vélik: Moszkvának egyszerűen olcsóbb és hatékonyabb lenne Moldovát így destabilizálni, mint tovább viselni a szakadár régió finanszírozásának és támogatásának terhét.
Döntő lehet a gázkártya
A fő tesztet most minden oldal számára a gázválság jelenti. Oroszország fenntartja, hogy Moldovának több mint hétszázmillió dolláros adóssága van, míg Kisinyov azt állítja, hogy nincs hátraléka, és hogy az egész probléma csak ürügy. A hónap elején a nemzetközi médiának, így a Szabad Európának is nyilatkozó Dorin Recean moldovai miniszterelnök megjegyezte, hogy Oroszország „mesterségesen humanitárius válságot akar generálni a régióban a stabilitás aláásásával, hogy befolyásolhassa az idei moldovai parlamenti választásokat”.
A kérdés most az, hogy melyik narratíva érvényesül a Dnyeszter Menti Köztársaságban, miközben Oroszország azt a nézetet erősíti, hogy Kisinyov, Ukrajna és a Nyugat felelős az energiahiányért. A válság arról győzheti meg a Dnyeszteren túliakat, hogy Moszkvát nem különösebben érdekli a jólétük. Ráadásul Bassár el-Aszad elnök rezsimjének gyors orosz elengedése Szíriában megkongathatja a vészharangot, hogy Moszkva meglehetősen rövid idő alatt magára hagyhatja a szövetségeseit.
Nem könnyű megérteni, hogy a Dnyeszter Menti Köztársaságban élők hogyan látják a jelenlegi geopolitikai helyzetet. A moldovai tisztviselők elismerik, hogy a szakadár régióban nehéz behatolni az információs térbe, Oroszország pedig a megmentő szerepét játszhatja, ha úgy dönt, hogy újraindítja a gázszállítást. A szakadár régió vezetője a közelmúltban Moszkvában járt, és azt ígérte a Dnyeszteren túl élőknek, hogy hamarosan indulnak a korlátozott humanitárius szállítások; döntően nem Ukrajnán keresztül.
Ehhez kapcsolódóan: A moldovai kormány földgázzal lát el több települést a szakadár Dnyeszter Menti Köztársaságban
Az viszont nem világos, hogyan jutna el az orosz gáz a Dnyeszteren túlra. Ha nem Ukrajnán keresztül, akkor Moldován kell áthaladnia; a legvalószínűbb alternatív útvonal Törökországon, Bulgárián, Románián, majd Moldován keresztül vezet. Ez Moldovának is jól jönne, nemcsak a tranzitdíjakból származó lehetséges bevételek miatt, hanem azért is, mert lehetővé tenné a bal partra tartó gáz ellenőrzését. Románia is kulcsszereplő, aki jelezte, hogy ellenzi az orosz gáz áthaladását a területén. Ha Moszkva a Dnyeszter Menti Köztársaság megmentője akar lenni, a végén eljuthat oda, hogy az EU piacán kényszerül gázt venni, ez pedig költségesnek bizonyulhat.
A legfrissebb hír a Dnyeszter Menti Köztársaságból az, hogy a régió de facto vezetése kész gázt kapni Kisinyovtól, az azonban nem világos, hogy mikor indulhatnak a szállítások, és ki fizet értük.
Egy másik lehetőség az energiaválság enyhítésére a szén használata a gáz helyett, ami Oroszország számára nem lenne előnyös. A Dnyeszteren túli erőművekben használt szén Kelet-Ukrajnából származik, nagyrészt egy olyan területről, amely jelenleg a Kreml ellenőrzése alatt áll. A térségben zajló heves harcok jelentősen megnehezítik a bányászatot, eltarthat egy ideig az export beindulása. Ráadásul a Moszkvával szemben bevezetett uniós szankciók azt jelenthetik, hogy az orosz irányítás alatt álló Ukrajnából nem is lehet szenet importálni.
Ami meggyőzheti a Dnyeszteren túliakat arról, hogy jobban járnak, ha Moldovával tartanak, az a tény, hogy Kisinyovnak eddig sikerült elkerülnie az áramszüneteket, nagyrészt úgy, hogy csökkentette függőségét a Dnyeszteren túli, orosz gázzal üzemelő Kurcsugan erőműtől, helyette Romániából importál áramot és gázt. Ez ugyan többe fog kerülni a moldovai kormánynak, de egy 1,8 milliárd eurós brüsszeli pénzügyi segélycsomag segít a helyzeten. Recean miniszterelnök január 6-án a külföldi médiának tartott tájékoztatóján megerősítette, hogy a támogatások lefedik Moldova lakóinak ellátását a leghidegebb hónapokban, januártól márciusig.
Recean megismételte az újságíróknak, hogy Moldova kitart régi célja, „az ország békés eszközökkel való teljes újraegyesítése” mellett. A moldovai tisztviselők többször megjegyezték, hogy a reintegráció csak az orosz csapatok kivonásával és az ENSZ felhatalmazásával bíró polgári békefenntartó misszió telepítésével kezdődhet meg.
Moldovában a lehetséges reintegráció továbbra is rendkívül kényes téma a nyáron tartandó, várhatóan nagyon szoros parlamenti választások miatt, a kérdés megvitatása azonban lehetőséget kínál Kisinyovnak a reintegráció lehetőségének tesztelésére. A Dnyeszteren túl minden eddiginél többen részesülnek moldovai nyugdíjban, iskoláztatásban és orvosi ellátásban.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy – Moldova és a Dnyeszter Menti Köztársaság közös fiskális és vámpolitikái révén – a szakadár régió külkereskedelmének hetven százaléka az EU országaival bonyolódik, és ez csak növekedhet, ha Moldova közelebb kerül az unióhoz.
