A szegény országok többsége eddig megúszta. De most az új vírusvariánsok, a meredeken emelkedő esetszámok, a maszkviselés népszerűtlensége és a déli féltekén beköszöntő tél nagyot változtatott a helyzeten. Közben akadoznak a vakcinaszállítmányok.
Hati Maronjei megesküdött, hogy soha nem oltatja be magát a Covid–19 ellen, miután egy lelkész arra figyelmeztette, hogy az oltások nem biztonságosak.
Most, négy hónappal azután, hogy megérkezett az első vakcinaszállítmány Zimbabwéba, a 44 éves férfi, aki elektronikai cikkek utcai árusításával keresi a kenyerét, kétségbeesetten szerezni akar belőle, de nem tud. Valahányszor felkeresi a klinikát a fővárosban, Hararében, azt mondják neki, hogy másnap próbálkozzon újra.
„Egyre csalódottabb vagyok, és egyre jobban félek – mondja. – Folyton zsúfolt helyeken mozgok, beszélgetek, különböző embereknek adok el. Nem zárkózhatok be a házba.”
A világ legszegényebb országaiban egyre általánosabb a rettegés, ahogy a koronavírusos esetek felgyorsulnak, és a korábbinál fertőzőbb változatok terjednek el az oltóanyag hiányában.
Van, ahol még egyetlen oltást sem tudtak beadni
A válság riadóztatta a közegészségügyi tisztviselőket és a be nem oltottak millióit, különösen azokat, akik az informális, fekete- vagy szürkegazdaságban gürcölnek, létbizonytalanságban élnek, és készpénzzel fizetnek az egészségügyi vészhelyzet idején. A világjárvány által komolyan sújtott városokban, ahol az intenzív osztályok megteltek, a súlyos betegség halálos ítéletet jelenthet.
Afrika különösen sebezhető. 1,3 milliárd lakosa a világ népességének 18 százalékát teszi ki, de a kontinens a világon beadott összes vakcinadózisnak csak két százalékát kapta. Néhány afrikai országban még egyetlen oltást sem tudtak beadni.
Egészségügyi szakértők és a világ vezetői többször is figyelmeztettek arra, hogy a gazdag nemzetek hiába immunizálják az egész népességüket, a pandémiát nem lehet legyőzni, ha hagyják terjedni a vírust a vakcinahiányban szenvedő országokban.
Sokan most kaptak észbe, miután a tél beköszöntött
„A pandémia idején végig azt mondtuk, hogy addig nem leszünk biztonságban, amíg mindannyian biztonságban nem leszünk – mondja John Nkengasong kameruni virológus, az afrikai ország járványügyi központjának vezetője. – Csak annyira vagyunk erősek, amennyire a leggyengébb láncszem az.”
A 15 milliós Zimbabwe, ahol megint lezárásokat rendeltek el a halálesetek és a fertőzöttek számának rohamos növekedése miatt, alig több mint egymillió vakcinát használt fel a rendelkezésére álló 1,7 millió adagból. A városi területeken tapasztalható oltóanyaghiányért a logisztikai kihívásokat okolják.
Hosszú sorok kígyóznak az oltóközpontokban, így a Parirenyatwa Kórházban is – nem úgy, mint hónapokkal ezelőtt, amikor a hatóságok könyörögtek az embereknek, hogy oltassák be magukat. Sokan most kaptak észbe, miután a tél beköszöntött, és a dél-afrikai vírusvariáns terjedni kezdett Hararéban, ahol a fiatalok játéktermekben jönnek össze, némelyikük az állán lógó maszkkal, mások maszk nélkül.
„A legtöbb ember nem visel maszkot. Nincs társadalmi távolságtartás. Az egyetlen válasz az oltás, de képtelen vagyok hozzájutni” – mondja Maronjei.
A járvány kezdetén sok mélyen elszegényedett, gyenge egészségügyi rendszerrel rendelkező ország elkerülte a legrosszabbat. Ez most változik.
"Imádkoznak, hogy meghaljon valaki", és befekhessenek a helyére
Zambiában, ahol az oltási kampány elakadt, a hatóságok arról számoltak be, hogy kifogynak a palackozott oxigénből. Azokat a betegeket, akiknek a tünetei nem súlyosak, a főváros, Lusaka kórházai elutasítják.
„Amikor beértünk a kórházba, azt mondták, nincs férőhely – mondja Jane Bwalya a hetvenéves nagymamájáról. – Azt mondták, kezeljük otthon. Így hát hazamentünk, és megpróbálunk bármilyen gyógyszert adni neki, ami enyhíti a tüneteket.”
Uganda ugyancsak az esetszámok meredek emelkedésével és számos variánssal küzd. A hatóságok arról számolnak be, hogy a hullám egyre több húsz-harminc év körüli embert fertőz meg.
Az intenzív osztályok a fővárosban, Kampalában és környékén csaknem tele vannak, és Misaki Wayengera doktor, aki a kormánynak a járványügyben tanácsokat adó bizottságot vezeti, azt mondja, egyes betegek „azért imádkoznak, hogy valaki meghaljon”, és ők az ágyába kerülhessenek.
Csillagászati számlák vagy citromfűfőzet
Sok ugandai reményvesztettnek érzi magát, amikor meglátja az intenzív terápiából kikerülő betegek csillagászati orvosi számláit. Néhányan gyógynövényfőzetekhez fordulnak. A közösségi médiában különösen a citromfüvet és az apró virágos növényeket ajánlják. Ez viszont növeli a félelmet a mérgezéstől.
Yoweri Museveni ugandai elnök új korlátozásokat vezetett be a hónapban, beleértve az összes iskola bezárását is. De elejét vette a tavalyi extrém bezárások megismétlésének, mondván: nem akar ártani az emberek megélhetésének egy olyan országban, ahol hatalmas az informális szektor.
A kozmetikusok, az éttermi dolgozók és a zsúfolt szabadtéri piacok árusai komoly harcot vívnak azért, hogy ételt tudjanak varázsolni az asztalra. Ők komolyan ki vannak téve a koronavírus fenyegetésének, de akár egy nap betegszabadság is nagy nehézséget jelent nekik. A teszt 22–65 dollárba kerül, ami a munkások számára megfizethetetlen.
Ha kiderül, kirúgnak
„Hacsak nem érzem magam nagyon rosszul, nem pazarolnám el az összes pénzemet arra, hogy elmegyek Covid-tesztet csináltatni” – mondja Aisha Mbabazi, egy Kampala melletti étterem pincére.
A 28 éves nő már hetekkel ezelőtt megijedt, amikor rájött, hogy a Covid–19 fertőzés az állásába kerülhet, ha a munkáltatója tudomást szerez róla. De még nem tudott vakcinához jutni.
„Tényleg nagyon szerettem volna az oltást, mert mi bármikor megfertőződhetünk – mondja. – Akár pusztán azzal, hogy hozzáérünk az étlaphoz.”
Most az is akar oltást, aki eddig nem, de hiába
Dr. Ian Clarke, aki kórházat alapított Ugandában, elmondta, hogy bár az oltások iránti kereslet a korábban tétovázók körében növekszik, „ennek az a hátulütője, hogy nem tudjuk, mikor vagy honnan kapjuk a következő vakcinaadagot”.
Afrikában több mint ötmillió igazolt Covid–19-esetet regisztráltak, közülük 135 ezren haltak meg. Ez a világ összes esetének csak töredéke, de sokan attól tartanak, hogy a válság sokkal súlyosabbá válhat.
Az Egészségügyi Világszervezet szerint az afrikai országok közel kilencven százaléka nem tud eleget tenni annak a globális célnak, hogy szeptemberig beoltassák népességük tíz százalékát.
Az egyik fő probléma az, hogy a COVAX, az ENSZ által támogatott projekt, amely oltóanyagokat juttat a világ szegény szegleteibe, maga is komoly vakcinahiánnyal küzd.
Augusztusban indul
A szegények és a tehetősek közötti szakadékot övező globális elégedetlenség közepette az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a G7-csoport más gazdag országai a múlt héten megállapodtak abban, hogy a következő egy évben legalább egymilliárd adag vakcinát osztanak meg az oltóanyaghiánnyal küzdő országokkal, a szállítások augusztusban indulnak.
Addig is a világ szegényei közül sokan várnak és aggódnak.
Afganisztánba, ahol a fertőzéshullám a háború által megtépázott egészségügyi rendszer túlterhelésével fenyeget, hétszázezer adag, Kína által felajánlott vakcina érkezett a hét végén, és néhány órán belül „az emberek egymással harcoltak, hogy a sor elejére kerüljenek” – mondta az egészségügyi minisztérium szóvivője, dr. Ghulam Dastigir Nazari.
A szám annyira kicsi, hogy százalékot sem tud mondani
A roham az oltásokért figyelemre méltó egy olyan országban, ahol sokan megkérdőjelezik a vírus valódiságát, és ritkán viselnek maszkot vagy tartanak távolságot, viszont gyakran kigúnyolják azokat, akik ezt teszik.
Május végére körülbelül hatszázezer afgán kapta meg legalább az első adagot, vagyis a 36 milliós lakosság kevesebb mint két százaléka. De a teljesen beoltottak száma Nazari szerint „annyira kicsi, hogy százalékot sem tudnék mondani”.
Aki nem engedhet meg mást magának, az naponta megfertőződhet
Haitin a kórházak elutasítják a betegeket, miközben az ország az első oltásszállítmányra vár. Egy jelentős COVAX-szállítmány késik a mellékhatásokat és az infrastruktúrahiányt érintő kormányzati aggályok miatt. Az utóbbiak arra vonatkoznak, hogy képesek-e megfelelőképpen hűtve tartani az adagokat.
„Minden egyes nap veszélyben vagyok” – mondja Nacheline Nazon, egy 22 éves eladó, aki, miután mást nem engedhet meg magának, a színes, zsúfolt tap-tap busszal utazik Haiti fővárosába, Port-au-Prince-be egy ruhaboltba dolgozni.
Azt mondja, maszkot visel és rendesen mossa a kezét. Ha az oltóanyag elérhetővé válik, „valószínűleg én leszek az első a sorban, hogy megkapjam”.
