Már egy éve annak, hogy az orosz ellenzéki vezető gyanús körülmények között meghalt a börtönben, külföldre menekült társai viszont máig küzdenek a változásért, miközben Oroszországban az ukrajnai háború megindítása óta egyre szigorúbban elfojtanak minden ellenvéleményt.
Alekszej Navalnij Hazafi című, posztumusz megjelent emlékiratában azt jósolta, hogy rács mögött fog meghalni. „Minden fotóról hiányozni fogok”, ahogy az élet megy tovább – írta.
Vlagyimir Putyin elnök kormánya, úgy tűnik, szinte a szó szoros értelmében igyekszik is valóra váltani ezt. A Kreml hosszú ideje lesújt mindenre és mindenkire, ami vagy aki kapcsolatban áll Navalnijjal. A kampány mostanra már azt is magában foglalja, hogy a néhai ellenzéki aktivista képének nyilvános megjelenítése miatt is büntetőeljárás indulhat arra hivatkozva, hogy az szélsőséges szimbólum.
Az elemzők szerint ez is része a Navalnij és követői lejáratását célzó állami törekvéseknek, hogy a szervezet minden megmaradt befolyását felszámolják; akár a sokak szerint meggyilkolt politikusok nevének kimondását is büntetik.
Putyin legfőbb ellenfele és bírálója 2024. február 16-án halt meg a Sarki farkas nevű büntetőtelepen. Özvegye, Julija Navalnaja és számos támogatója úgy véli, hogy a Kreml felelős a haláláért.
Navalnij alig élte túl szibériai megmérgezését 2020 augusztusában, amelyet szerinte bizonyíthatóan az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat ügynökei követtek el az elnök utasítására. Németországba szállították gyógykezelésre. Amikor felépülése után, 2021 januárjában hazatért, már a repülőtéren letartóztatták Moszkvában, és haláláig őrizetben maradt. Fogva tartása alatt végig igen rosszul bántak vele, megtagadták tőle a megfelelő orvosi ellátást is.
Navalnij országos politikai hálózatát szélsőségesnek bélyegezték és 2021-ben betiltották, csakúgy, mint Korrupcióellenes Alapítványát, amelynek jelentései széles körű korrupcióra utaló bizonyítékokat tártak fel, azt mutatva, hogy a Putyinhoz közel álló, kiváltságos emberek felfoghatatlan fényűzésben élnek az egyszerű állampolgárok kárára. Halála előtt és után is számos társát és szövetségesét bíróság elé állították, börtönbe zárták vagy elüldözték az országból.
Moszkvai temetésen az erős rendőri jelenlét ellenére tízezrek vettek részt, hogy „elbúcsúzzanak egy olyan embertől, aki a szabadságot jelképezi” – ahogy egy gyászoló fogalmazott.
Navalnaja megfogadta, hogy folytatja férje küzdelmét, és arra kérte az oroszokat, hogy „osztozzanak a dühében, a haragjában és a gyűlöletében azok iránt, akik meg merték gyilkolni a jövőjüket”.
Az azóta eltelt évben az özvegy és társai nehezen tudtak érvényesülni Oroszországban, amelyet elhagyni kényszerültek, és ahol egyre keményebben fellépnek a másként gondolkodók ellen.
Ezt a nehéz helyzetet bizonyítja a társadalom vegyes reakciója a Korrupcióellenes Alapítvány legutóbbi jelentésére, amely más körülmények mellett vagy egy másik országban talán komolyabb hatást váltott volna ki. A dokumentum készítői vállalati nyilvántartások, rendőrségi adatbázisok és egyéb források alapján azt állították, hogy a Rosznyeft állami olajipari óriás többtucatnyi fiatal nőt foglalkoztat, akik adminisztratív alkalmazottként szerepelnek, de valójában a felső vezetők számára nyújtanak escortszolgáltatást.
Megállapították például, hogy az egyik nő legalább 58 alkalommal kísérte el a vállalat vezérigazgatóját, Igor Szecsint a magángépén, amióta 2016-ban, 21 évesen felvették a tapasztaltabb alkalmazottaknál jóval magasabb fizetésért.
A kritikusok megkérdőjelezik, hogy az ukrajnai háború közepette ilyen ügyekre kell-e összpontosítani. „Olyan, mintha német antifasiszta emigránsok a háború harmadik évében, amikor Auschwitz kemencéi már füstöltek, Göring magánbordélyházának vizsgálatát tálalták volna fontos szenzációként” – írta Igor Eidman Németországban élő orosz szociológus a Telegramon.
Van, aki nem ért ezzel egyet. „Egy dolog tudni, hogy mindenki, aki közel áll Putyinhoz, lop, viszont látni a bizonyítékokat, különösen a nyomozás által közvetített léptékben, valami egészen más” – vélekedett Maikl Naki disszidens orosz újságíró.
Sam Greene szakértő szerint „a háború és általában az orosz politika által keltett polarizálódás az ilyen jellegű nyomozások közönségének egy részét is erodálta, már csak azért is, mert azok, akik hajlamosak hinni nekik, már sokkal rosszabb dolgokat hisznek a rezsimről, és mert azok, akik nem hajlamosak hinni nekik, eleve elutasítják a forrást”.
Az Európai Politikai Elemzőközpont (CEPA) egyik igazgatója ugyanakkor hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy ne lenne értelme az effajta munkának. „Egyrészt amikor az orosz politikában lehetőség nyílik a valódi elszámoltatásra, az ilyen vizsgálatok segítenek megalapozni az igazságszolgáltatást, másrészt pedig – még ha kevesebben is figyelnek oda erre – a korrupció ilyen mértékű megjelenésének elhallgatása hozzájárulna azoknak az elszigetelődéséhez, akik úgy vélik, hogy Oroszországot másképp is lehet és kell kormányozni. Ezt a szívességet Putyin nem érdemelte ki.”
Ben Noble, a University College London docense mindazonáltal rámutatott, hogy erős kétségek vannak az orosz ellenzék működési modelljének hatékonyságát illetően.
Az ukrajnai háború az egyik fontos tényező, amely befolyásolja Navalnij társainak és tevékenységüknek megítélését, de a botrányok sorozata is aláásta a csapatot és a most már Nemzetközi Korrupcióellenes Alapítványnak (ACF International) nevezett szervezetet. Leonyid Volkov 2023-ban lemondott az alapítvány elnöki tisztségéről, miután éles kritikák érték, amiért aláírt egy levelet, amelyben az EU-s szankciók feloldását követelte több orosz oligarchával szemben, a szervezet munkájában viszont továbbra is szorosan részt vesz.
Hetekkel Navalnij halála után ismeretlenek kalapáccsal támadtak Volkovra litvániai otthona közelében, és eltörték a karját. Érdekes fordulatként később az ACF a Kremllel szemben ugyancsak kritikus Leonyid Nyevzlin milliárdost vádolta meg a támadók felbérlésével, amit ő határozottan tagadott.
Tavaly a töredezett ellenzék még tovább szakadt azzal, hogy egy korábbi szövetséges azzal vádolta meg az ACF-et, hogy pénzügyi és adminisztratív támogatásért cserébe segített tisztára mosni két bankár hírnevét. A szervezet visszautasította ezt.
Noble a Szabad Európának nyilatkozva leszögezte, hogy mindez jól tükrözi Navalnij távozását. „Navalnij egyértelműen kitűnt karizmájával, ékesszólásával, makacsságával, bátorságával.”
„Noha Navalnaja megfogadta, hogy átveszi férje munkáját, nem láttuk, hogy ő vagy bárki más központi vezető figurává emelkedne. Talán e kétségek azt tükrözik, hogy már nincs egyetlen ember, aki képes lenne fenntartani a dolgokat” – fűzte hozzá. Ennek ellenére szerinte túl korai lenne leírni a Navalnij-csapatot.
Ami Navalnij örökségét illeti, az Noble szerint „vegyes lesz, és megosztó”. Rámutatott, hogy az utolsó szovjet vezetőhöz, Mihail Gorbacsovhoz hasonlóan Navalnijt is széles körben dicsérik Nyugaton, ahol a szabadság bajnokának tekintik. „Oroszországon belül a kép már teljesen más, ami nem is meglepő annak fényében, hogy az állami média évek óta próbálja nyugati támogatású CIA-ügynöknek beállítani Navalnijt. – Amíg Putyin van hatalmon, ez valószínűleg nem fog változni, sőt lehet, hogy még rosszabb lesz. – Az emberek Oroszországban el fogják felejteni, ki volt Navalnij, és mit tett. Azt gondolom, hogy két nagyon-nagyon különböző örökség fokozódó polarizálódását láthatjuk” – tette hozzá.
