Hozhat-e változást Oroszországban Marina Ovszjannikova, az állami televízió szerkesztőjének bátor háborúellenes kiállása? Az újságíró több millió ember előtt használta a tiltott szót: háború. Később viszont Putyin elnök – ugyancsak a tévé számára – több százezres tömeggyűlést tartott a Krím elcsatolására emlékezve.
„Mi vagyunk az orosz nép (…) Csak mi tudjuk megállítani ezt az őrületet” – mondta Marina Ovszjannikova, az orosz állami televízió szerkesztője egyik videójában, amely bejárta a világot. „Gyertek ki és tiltakozzatok. Ne féljetek! Nem tudnak mindnyájunkat börtönbe zárni” – üzente.
A szerkesztő ezt még azelőtt vette fel, hogy berontott volna az orosz állami tévé Vremja című esti híradójának élő adásába egy háborúellenes táblával. „Állítsátok meg a háborút! Ne higgyetek a propagandának! Itt hazudnak nektek” – ez volt a kézzel írt felirat. Az új orosz törvények értelmében „a fegyveres erőkről terjesztett álhírek” – azaz hogy Ukrajnában háború és nem „különleges katonai művelet” folyik – akár 15 év börtönnel is büntethető.
De vajon mennyire fordítja szembe a háborút, illetve inkább Putyint támogató oroszokat a gesztus, ahogy Ukrajna és a Nyugat is reméli?
A hatóságok ravaszul reagáltak, úgy tűnik, tudatosan kerülték, hogy a szabadságért harcoló mártírt csináljanak a nőből. Ugyan azonnal őrizetbe vették Ovszjannikovát, majd elmondása szerint ügyvédi támogatás nélkül 14 órán át tartó kihallgatáson vett részt, másnap, március 15-én már kiengedték. A vártnál jóval enyhébb vádat fogalmaztak meg ellene (illegális tüntetés szervezése, közigazgatási szabálysértés), és mindössze harmincezer rubel (275 dollár) pénzbírsággal sújtották.
Március 18-án Vlagyimir Putyin elnök médiagépezete pedig megmutatta, hogy mire képes. A moszkvai Luzsnyiki stadiont (amely békeidőben például Bajnokok Ligája-döntő és legendás rockkoncertek színhelye) kétszázezer látszólagos támogatóval töltötték meg a Krím elcsatolásának nyolcadik évfordulójára. (A közösségi médiába visszaszorult független csatornák szerint diákokat és állami cégek alkalmazottait utasították, hogy menjenek el a gyűlésre.)
Putyin mellett megjelent a „Za Rossziju” (Oroszországért) cirill betűs felirat, amelynek kezdőbetűje immár az Ukrajnában gyűlölt latin Z betű, az orosz járművekre festett jel és a háborúpártiak szimbóluma. Egy állítólagos technikai hiba miatt egy időre lekeverték Putyint, de az üzenet, amelyet a hazafias hiphoppal fűszerezett show közvetíteni akart, világos volt: tömegek támogatják Putyint és ukrajnai akcióját.
Bár a tévés szerkesztő, Ovszjannikova akciója eddig vitathatatlanul a legmerészebb és leglátványosabb tiltakozás a Putyin által február 24-én megindított invázió óta, felmerül a kérdés: szimbolikus marad-e a gesztus? Vagy talán befolyásolhatja-e az emberek – köztük az Ovszjannikovához hasonlóan a Putyin hatalmi és médiaapparátusán belül dolgozók – cselekedeteit egy olyan országban, amely régóta passzivitáshoz és félelemhez van szoktatva?
„Az ilyen dolgok befolyásolhatják a hangulatot az elit körében – írta Dmitrij Kozeljev moszkvai kommentátor a Telegramon. – Valaki a belső körből – még ha nem is a rendszer legjelentősebb képviselője – fellépett ellene. Ez azt jelenti, hogy mások is követhetik.”
„Információim szerint az establishmentben elég erősek a háborúellenes érzelmek – tette hozzá. – Még a tábornokok között is vannak bírálók. Ha ma az állami tévé egyik szerkesztője egy táblával adásba kerülhet, mi történhet holnap?” – tette fel a kérdést.
„Ne legyetek zombik!”
A Reuters hírügynökségnek március 15-én adott interjújában Ovszjannikova, a negyvenes éveiben járó kétgyermekes anya azt mondta, reméli, hogy „az emberek kinyitják a szemüket”, és hozzátette, hogy üzenetet küldött más oroszoknak is: „Ne legyetek ilyen zombik, ne hallgassatok a propagandára!”
„Szerintem hőstettet hajtott végre – mondta Jevgenyij Kiszeljov, aki még azelőtt volt az egykor kormányfüggetlen orosz NTV televízió vezérigazgatója, hogy 2001-ben az állami irányítású Gazprom átvette volna. – Nem érdekel különösebben, hogy mit tett korábban. Tudta, hogy mekkora kockázatot vállal.”
„A lényeg az, hogy ezt tette – mondta a Szabad Európa ukrán szolgálatának adott interjúban az évek óta Kijevben élő, Kreml-kritikus Kiszeljov. – Bármely diktatórikus rezsim bármelyik bürokratájának – aki a diktatórikus rezsimnek dolgozik, és egy bizonyos ponton elárulja a rendszert és átáll a fény oldalára (…) – gesztusa nagyobb gyakorlati jelentőséggel bír, mint tíz felkavaró cikk, amelyet hivatásos ellenzékiek írtak (…) Minél több ilyen ember van, mint ő, annál jobb.”
Miközben egyelőre nem látszik, hová fut ki a három hete tartó orosz invázió, a masszív katonai offenzíva következményei egyre inkább érezhetők Oroszország számára. Átlagcsaládok kapnak országszerte értesítést arról, hogy Ukrajnában odaveszett a fiuk, férjük vagy testvérük. Szembesülnek azzal, hogy immár nem férnek hozzá a globális internet nagy részéhez (amiben Putyin és nyugati szankcionálói érdekei egybeesnek), az üzletekben már fejadagot vezettek be, és megdrágultak a fogyasztási cikkek. A példátlan és egyre erősebb nyugati szankciók nyomán orosz vállalkozások rogynak térdre, és zárva tart a tőzsde.
Az elitből eddig kevesen követték a példáját
Ennek ellenére a rendszernek kevés képviselője állt ki úgy nyilvánosan, ami arra a fajta gondolkodásmód-váltásra utalna, mint amilyenen Kiszeljov Ovszjannikova átment. Az ilyen háborúellenes megnyilvánulások az Állami Duma, az orosz parlament alsóházának néhány kevésbé ismert tagjára, néhány helyi politikusra és médiadolgozóra korlátozódtak.
Alekszej Venegyiktov, a nemrég bezárt és a független orosz média egyik zászlóshajójának számító Eho Moszkvi rádió jó kapcsolatokkal rendelkező volt főszerkesztője március 15-én az Amerika Hangjának nyilatkozva úgy vélte, hogy a Putyin-rendszer legmagasabb szintjén állók továbbra is szilárdan az elnököt és az Ukrajna elleni pusztító háborút támogatják.
„Úgy vélik, hogy a lépések sikeresek voltak – mondta Venegyiktov. – Megerősítést kaptak a Nyugattól, hogy a Nyugat nem fog katonailag válaszolni, és ez nekik a legfontosabb (…) Most csak nő az eufóriájuk.”
„Amíg Putyin határozza meg a politikát, amíg Putyin él és egészséges, addig támogatni fogják és köréje gyűlnek” – tette hozzá.
Ugyanakkor Putyin médiaapparátusából lemondásokról érkeztek hírek. A Mediazona szerint távozott az Egyes Csatorna párizsi tudósítója, Zsanna Agalakova, valamint az NTV brüsszeli tudósítója, Vagyim Glusker. Lilija Gilgyejeva, az NTV régóta dolgozó műsorvezetője március 15-én közölte, hogy felmondott és elhagyta Oroszországot.
„Először azért mentem el, mert féltem, hogy nem fognak csak úgy elengedni – mondta Ilja Varlamov újságíró a Telegram-csatornáján. – Aztán írtam egy felmondólevelet.”
Ilja Novikov orosz ügyvéd Twitteren azt írta, hogy az emberek Ovszjannikova múltjának ismeretében szkeptikusak az indítékaival kapcsolatban. A nő saját bevallása szerint éveken át a propagandagépezet része volt, de virális videójában azt mondta, most szégyelli magát.
„A személyes bátorság jó dolog, de Putyin számára az lenne a vég igazi jele, ha az emberek önző számításból kezdenének menekülni tőle” – írta.
Andrej Kolesznyikov, a Carnegie Moszkvai Központ politikai elemzője Ovszjannikova tiltakozása kapcsán megemlítette azt, amikor 1969-ben Jan Palach cseh diák a szovjet invázió után a csehszlovákok passzivitása ellen tiltakozva felgyújtotta magát.
„Ez nem Jan Palach 1969-es önégetése, de érzelmileg pontosan ugyanaz – írta Kolesznyikov Twitteren. – A jövő Oroszországában Maria Ovszjannikova az lesz, ami most Marianne Franciaországnak.”
Hogy Ovszjannikova tiltakozása felrázza-e a szélesebb közvéleményt, az még a jövő zenéje. A kormány az elmúlt hetekben fokozta az amúgy is kemény elnyomást, különösen az információkhoz való hozzáférés szigorú korlátozásával és az új törvény elfogadásával, amely súlyos börtönbüntetéssel fenyegeti a fegyveres erőkről szóló „hamis információk” terjesztésének homályosan meghatározott bűncselekményét. Putyin az elmúlt héten megvető módon beszélt „a lelkükben nyugati” oroszokról és árulókról, akiket az orosz nép „kiköp, mint egy véletlenül a szájába repült legyet”.
Március 14-én az oroszországi Csuvasföld fővárosából, Csebokszariból származó 48 éves programozó, Dmitrij Gavrilov lett az első orosz, akit az új bűncselekmény miatt pénzbírsággal sújtottak. A bíróság 35.000 rubel (325 dollár) megfizetésére kötelezte, amiért egy „Nem a háborúra!” feliratú táblát tartott a kezében.
A Szabad Európának elmondta: lehetetlen, hogy az oroszok ne féljenek a letartóztatástól, „amikor látják a város központjában járőröző rendőrhadsereget”.
„Ami a legjobban megijeszt, az az, hogy az emberek hallgatnak – mondta. – Mindenki nagyon fél (…) Amikor Putyinra szavaztak, mindenki azt mondogatta: Amíg nincs háború… Most megkérdezem ugyanazokat az embereket, hogy mit mondanak, és hallgatnak.”
Dmitrij Oreskin orosz politikai elemző megjegyezte, hogy milliók láthatták Ovszjannikova öt másodperces tiltakozását, és arra a következtetésre juthattak, hogy hasadás van Putyin rendszerén belül – hogy „vannak alternatív nézőpontok”.
„Úgy gondolom, hogy kinyitotta a csapot – tette hozzá –, mert az én országomban emberek tízmilliói ellenzik ezt a háborút (…) ezt az értelmetlen háborút, amely nemcsak Ukrajnát, hanem Oroszországot is tönkreteszi. De vonakodnak, félnek. Karrierjük van, jelzáloghitelük van, ahogy mondani szokták. De Ovszjannikovának is van jelzáloga, gyerekei, karrierje.”