Öt gondolat a beszélgetésből:

(1) Tálas Péter szerint a NATO-főtitkár Orbánnal folytatott múlt heti tárgyalásai mögött az állhatott, hogy kompromisszumot kössön vele, a washingtoni NATO-csúcstalálkozón ugyanis az Ukrajnának szánt segítséget tagállamiról NATO-szintre akarják emelni. Mivel Magyarországnak ez nem tetszik, ezért a főtitkár arra törekszik, hogy Orbán ne vétózzon, és ne látszódjanak a törésvonalak.

(2) A biztonságpolitikai szakember úgy látja: a NATO nem foglalkozik belpolitikai kérdésekkel, a főtitkár mégis megvárta látogatásával a választások végét, nem akart kínos helyzetet okozni. Az elemző elképzelhetőnek tartja, hogy vannak tervek a NATO ukrajnai bevonulására, hogy ott valamilyen – közvetlen harci tevékenységtől független – missziót hajtson végre, de ez nem azt jelenti, hogy szembekerülne Oroszországgal.

(3) Tálas megjegyezte: Orbán többször hangsúlyozta, hogy nem hisz abban, hogy Oroszország meg merné támadni az NATO-t, ezért nem tartja veszélyesnek Európára az orosz agressziót. Közben erős politikai kommunikáció folyik, a svájci békekonferencia is csak ennek része. Most sem Oroszország, sem Ukrajna nem akar békét kötni, még egyikük sem érte el a stratégiai célját.

(4) A szakember véleménye szerint a B9-ből kizárásról szóló hír figyelmeztetés és diplomácia üzenet Magyarország számára. Ha az orosz hekkertámadás során releváns információk jutottak ki a NATO-sztenderdek szerint, arról kötelező tájékoztatni a szövetséget. Erről egyelőre nincs hír, de még csak kiszivárogtatás sem.

(5) Tálas úgy véli: üzleti érdekeltségek állhatnak a Csádba irányuló magyar katonai szerepvállalás mögött; viszonzásul részt veszünk a csádi hadsereg katonai kiképzésében és egyéb projektekben, de a magyar politikai és katonai vezetés a végső döntést még erősen meg fogja fontolni. A politikai elit ugyanis nem arról híres, hogy könnyen viselné a magyar katonai veszteségeket, ahogy a társadalom sem. Magyarul: nem vállalják annak a politikai ódiumát, ha egy magyar katona esetleg meghalna Csádban.