Öt gondolat a beszélgetésből:

(1) Gálik Zoltán szerint Orbán a korábbiakhoz képest sokkal proaktívabb külpolitikai szerepet vállalt azzal, hogy ukrajnai látogatással kezdte az uniós elnökséget, hiszen egész Európában az a nagy kérdés, lesz-e az ukrán válságnak bármilyen megoldása. Orbán előre gondolkodik, próbálja magát olyan szerepbe helyezni, mint aki elindíthatja a békefolyamatot. Az orosz látogatásnak a mainstream európai politikában negatív visszhangja van, miközben az EU-n belül egyre erősödnek azok a hangok is, amelyek nem ítélik el olyan mértékben.

(2) Bár egyesek szerint az EU-elnökséggel, illetve a NATO-főtitkár korábbi látogatásával változhatott a magyar külpolitika irányultsága, Gálik szerint a folytonossága alapvető Orbán Viktor számára, ezért a korábbiakhoz képest egyelőre nem lát elmozdulást. Még ha el is indulnának a béketárgyalások, első körben nem osztanak lapot Magyarországnak, viszont a kormánynarratíva szempontjából alapvető fontosságú.

(3) Gálik úgy látja: az EP-ben nagy a tolongás a politikai paletta jobboldalán: a Konzervatívok és Reformerek, az Identitás és Demokrácia, valamint az Orbán Viktor által is bejelentett Patrióták Európáért formáció is minél nagyon szeletet szeretne magának kihasítani. Kizárólag az orosz politika, illetve a háború és Ukrajna kérdése osztja meg őket. Ezért rövid távon ugyan nincs esély arra, hogy az egyik legnagyobb jobboldali frakció legyen, de ha hosszú távon bármilyen békefolyamat elindul Ukrajnában, a frakciókat megosztó háború kérdése már nem lesz aktuális, akár össze is olvadhatnak, aminek már jelentős politikai súlya lenne.

(4) A szakember úgy véli: Európa hosszú távon biztosan nagy szerepet játszik az ukrán újjáépítésben és a támogatások kialakításában, hiszen tagjelölt országról van szó, ez pedig hatással lesz a jelenlegi fegyverszállításokra, a katonai támogatásokra, a gazdasági és beruházási folyamatokra.

(5) Hozzátette, hogy a francia választások eredménye is alapvető fontosságú lesz Európa erőviszonyainak alakulásában. Ha Le Penéknek nem sikerül nyerniük, akkor egy háromosztatú, nagyon kiszámíthatatlan külpolitika következhet, miközben Nagy-Britanniában a jelenlegi választások eredményeképpen a Munkáspárt az 1997-es Tony Blair-féle földcsuszamlásszerű győzelmet ismételte meg, 14 év után leradírozta a konzervatív pártot. Az ország Ukrajna-politikájában viszont nem várható változás.