A szentpétervári büntetőtelep fogvatartottjai csak valami hivatalos ellenőrzésre számítottak. Ehelyett egyenruhás férfiak érkeztek, akik amnesztiát ajánlottak nekik – ha beleegyeznek, hogy az orosz hadsereg soraiban harcolnak Ukrajnában.
A következő napokban körülbelül tucatnyian hagyták el a börtönt egy nő szerint, akinek a barátja ott tölti büntetését. A nő a megtorlástól való félelmében névtelenséget kért, és elmondta, hogy a barátja nem volt az „önkéntesek” között, bár mivel még évek vannak hátra a büntetéséből, „nem tudott nem gondolni a lehetőségre”.
Miközben Oroszország továbbra is veszteségeket szenved az immár hatodik hónapja tartó ukrajnai invázióban, a Kreml nem hajlandó teljes körű mozgósítást elrendelni – a lépés nagyon népszerűtlen lehet Vlagyimir Putyin elnök számára. Ehelyett titkos toborzási kampányokat folytat az állam, amelyek során többek között foglyokat használnak fel a létszámhiány pótlására.
Mindeközben olyan jelentések érkeznek, amelyek szerint több száz orosz katona tagadta meg a harcot és próbál kilépni a hadseregből.
„Hatalmas kiáramlást látunk azok között, akik el akarják hagyni a háborús övezetet – azokról van szó, akik már régóta szolgálnak, és azokról is, akik csak nemrég írtak alá szerződést” – mondta Alekszej Tabalov, a Sorkatonai Iskola nevű jogsegélycsoportot vezető ügyvéd.
A csoporthoz kérelmek sokasága áramlott be olyan férfiaktól, akik fel akarják bontani a szerződésüket, „és nekem személy szerint az a benyomásom, hogy mindenki, aki csak teheti, kész elmenekülni – mondta Tabalov az Associated Pressnek adott interjúban. – A védelmi minisztérium pedig mélyre ás, hogy megtalálja azokat, akiket rá tud venni a szolgálatra.”
„Állj be katonának – Ez a munka!”
Bár az orosz védelmi minisztérium tagadja, hogy bármilyen „mozgósítási tevékenység” zajlana, úgy tűnik, a hatóságok mindent megtesznek a sorozás fokozása érdekében. Különböző régiókban óriásplakátok és a tömegközlekedésen reklámok hirdetik, hogy „Ez a munka”, és arra buzdítják a férfiakat, hogy lépjenek be a hivatásos hadseregbe. A hatóságok egyes városokban mobil toborzóközpontokat állítottak fel, köztük egyet a májusi szibériai félmaraton helyszínén.
A regionális közigazgatások „önkéntes zászlóaljakat” hoznak létre, amelyeket az állami televízióban reklámoznak. A Kommerszant című gazdasági napilap legalább negyven ilyen egységet számolt össze húsz régióban, a tisztviselők pedig 2150 dollártól közel 5500 dollárig terjedő havi fizetést ígérnek az önkénteseknek, plusz bónuszokat.
Az AP több ezer álláshirdetést látott az álláskereső honlapokon különböző katonai szakemberek számára.
A brit hadsereg a héten közölte, hogy Oroszország „önkéntes zászlóaljakból” hozott létre jelentős új szárazföldi erőt, a 3. hadtestet, amely ötven év alatti férfiakat keres, és csak középiskolai végzettséget ír elő, miközben „jövedelmező pénzjutalmakat” kínál a jelentkezőknek, amint Ukrajnába telepítik őket.
A médiában azonban olyan panaszok is felbukkannak, hogy egyesek nem kapják meg az ígért fizetést, bár ezeket a jelentéseket nem lehet független forrásból ellenőrizni.
Augusztus elején Tabalov elmondta, hogy több, jogi ügyekről szóló segítségkérést kapott olyan tartalékosoktól, akiket arra utasítottak, hogy vegyenek részt egy két hónapos kiképzésen az ukrán határhoz közeli területeken.
Több régióban is toboroznak foglyokat
A foglyok toborzása az elmúlt hetekben már hét régióban folyt – mondta Vlagyimir Oszecskin, a Gulagu.net fogolyjogi csoport alapítója, aki olyan rabokra és hozzátartozóikra hivatkozott, akikkel csoportja kapcsolatba lépett.
Nem ez az első eset, hogy a hatóságok ilyen taktikát alkalmaznak: a Szovjetunió a második világháború idején „fogolyzászlóaljakat” vetett be.
Oroszország sincs egyedül. A háború elején Volodimir Zelenszkij ukrán elnök amnesztiát ígért a rácsok mögött ülő katonai veteránoknak, ha önként jelentkeznek harcra, bár nem világos, hogy ebből lett-e valami.
A jelenlegi körülmények között, mondta Oszecskin, nem a védelmi minisztérium toboroz foglyokat – hanem Oroszország félhomályban működő magán katonai ereje, a Wagner-csoport.
Jevgenyij Prigozsin, a Kremllel kötött vendéglátóipari szerződései miatt „Putyin séfjeként” ismert vállalkozó, aki állítólag a Wagner menedzsere és finanszírozója, a képviselői által ebben a hónapban kiadott írásbeli nyilatkozatában cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint személyesen látogatott volna el a börtönökbe elítélteket toborozni. Prigozsin egyébként tagadja, hogy bármilyen kapcsolata lenne a Wagnerrel, amely állítólag katonai vállalkozókat küldött olyan helyekre, mint Szíria és Afrika Szaharától délre fekvő része.
Oszecskin szerint kezdetben katonai vagy bűnüldözési tapasztalattal rendelkező raboknak ajánlották fel, hogy menjenek Ukrajnába, de az ajánlatot később kiterjesztették más rabokra is. Becslése szerint július végéig körülbelül ezerötszázan jelentkezhettek, akiket a magas fizetés és az esetleges kegyelem ígéretével csábítottak.
Sokan meggondolták magukat
Most – tette hozzá – sokan közülük vagy családtagjaik közül kapcsolatba léptek vele, és igyekeznek kibújni a kötelezettség alól. „Tényleg nem akarok menni” – mondták neki állítása szerint.
A nő szerint, akinek a barátja a szentpétervári büntetőtelepen ül, a börtön elhagyására tett ajánlatok „a szabadság reményének halvány szikráját jelentik”. De elmesélte azt is, hogy a férfi elmondta neki: a tizenegy önkéntesből nyolcan meghaltak Ukrajnában. Hozzátette, hogy az egyik önkéntes megbánta a döntését, és nem hiszi, hogy élve visszatér.
A nő beszámolóját nem lehetett független forrásból ellenőrizni, de egybevág a független orosz média és emberi jogi csoportok több jelentésével.
E csoportok és katonai jogászok szerint egyes katonák és rendfenntartók visszautasították az Ukrajnába való vezénylést, vagy néhányhetes vagy hónapos harc után megpróbálnak hazatérni.
A média már tavasszal beszámolt arról, hogy egyes katonák megtagadták az ukrajnai harcot, de jogvédő csoportok és jogászok csak a múlt hónapban kezdtek arról beszélni, hogy a visszautasítások száma elérte a százas nagyságrendet.
A harcmegtagadók
Július közepén a Szabad Burjátföld Alapítvány arról számolt be, hogy mintegy 150 férfi felbontotta szerződését a védelmi minisztériummal, és visszatért Ukrajnából Burjátföldre, a Mongóliával határos kelet-szibériai régióba.
Mindennek a katonák egy része számára következményei vannak. Tabalov, a jogvédő ügyvéd elmondta, hogy mintegy nyolcvan másik katonát, akik megpróbálták felbontani a szerződésüket, hozzátartozóik szerint a kelet-ukrajnai Luhanszk régióban lévő, orosz ellenőrzés alatt álló Brjanka városában őrizetbe vettek. Múlt héten azt mondta, hogy a brjankai fogdát a média figyelme miatt bezárták.
Egy tiszt egyik szülője, akinek gyermekét azután vettek őrizetbe, hogy megpróbált szabadulni a szerződésből, a héten azt mondta az AP-nek, hogy néhányukat még mindig máshol tartják fogva a régióban. A szülő biztonsági okokból kérte, hogy ne nevezzék meg.
Tabalov elmondta, hogy egy katona kényszerítő okból – ami általában nem nehéz – felbonthatja a szerződését, bár a döntés általában a parancsnokán múlik. De hozzátette: „Ezek között a körülmények között egyetlen parancsnok sem ismerne el ilyesmit. Hol találnának embert helyettük, akik harcolnának?”
Alekszandra Garmazsapova, a Szabad Burjátföld Alapítvány vezetője az AP-nek elmondta, hogy a katonák és hozzátartozóik arra panaszkodnak, hogy a parancsnokok széttépik a felmondóleveleket, és büntetőeljárással fenyegetik a „refjuznyikokat”. Az alapítvány azt mondta, hogy július végéig több száz kérelmet kapott katonáktól, akik fel akarták bontani a szerződésüket.
„Mindennap kapok üzeneteket” – mondta Garmazsapova.
Nem a háborúellenes meggyőződés a fő ok
Tabalov szerint egyes katonák arra panaszkodnak, hogy becsapták őket azzal kapcsolatban, hogy hová mennek, nem számítottak arra, hogy háborús övezetben kötnek ki, míg mások kimerültek a harcban, és képtelenek folytatni.
Ritkán vagy egyáltalán nem jelent meg, hogy háborúellenes meggyőződés motiválta volna őket – mondta az ügyvéd.
Michael Kofman katonai elemző szerint Oroszországnak továbbra is problémái lesznek a harcolni nem hajlandó katonákkal, de nem szabad alábecsülni Oroszország azon képességét, hogy „félmegoldásokkal (…) átverekedje magát a nehézségeken”.
„Rengeteg olyan emberük lesz, aki kilép vagy aki alapvetően nem akar bevetésre menni – mondta Kofman, a Center for Naval Analyses nevű, virginiai székhelyű agytröszt Oroszország-tanulmányok Programjának igazgatója egy nemrégiben sugárzott podcastban. – Számos intézkedést alkalmaztak, hogy megpróbálják az embereket kordában tartani, de végső soron nem sokat tudnak tenni.”
