A lengyel környezetvédelmi főigazgatóság (GDOS) közleményben tudatta, hogy egy varsói találkozón megvitatták az illetékes osztrák hatóságokkal a lengyel atomerőmű-építési elképzelésekkel kapcsolatos osztrák aggodalmakat. A lengyelek szerint a találkozó jól sikerült, az osztrákoknak erről kicsit más a véleményük. Az ügyben azonban van magyar kérdőjel is.
A következő évtizedben Lengyelország legalább hat nukleáriserőmű-blokkot szeretne üzembe állítani. Tavaly novemberben Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő jelentette be, hogy három atomerőmű-projektbe kezd Lengyelország: az elsőt az amerikai Westinghouse építi majd Észak-Pomerániában, a Balti-tenger partján; a második építését Közép-Lengyelországban a dél-koreai KEPCO nyerheti meg; és van egy máig meg nem nevezett helyszínen, ismeretlen építővel tervbe vett harmadik beruházási elképzelés is. A deklarált szándék teljesítéséhez vezető út elején járó, eddig a nukleáris ipart elkerülő lengyelek számára fontos első tételek egyike, hogy sikeresen teljesítsék az espooi egyezményben foglaltakat, különösen azt a diplomáciai kritériumot, mely szerint az építés nagyságrendjére és súlyára tekintettel minden kétséget kizáróan tájékoztatja és meggyőzi arról a szomszédos országokat, hogy e beruházások nem jelentenek veszélyt rájuk.
A nemzetközi jogi megállapodás lényege, hogy azok az országok, amelyek úgy vélik, hogy hatással vannak rájuk a beruházás következményei, az első szakmai dokumentum, a környezeti hatásvizsgálat (khv) előkészítésétől kezdve hozzászólhatnak az engedélyezési folyamathoz, illetve kérdezhetnek, egyeztethetnek. Lengyelország 2022 szeptemberében nyújtotta be a projektdokumentációt, a határon átnyúló konzultációra pedig végül 13 ország jelentkezett be (Csehország, Szlovákia, Ausztria, Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia, Svédország, Ukrajna, Hollandia, Dánia, Németország és Magyarország).
Ehhez kapcsolódóan: Lengyelország nyitott a francia atomerőmű-építési javaslatra
Az egyesével lefolytatott egyeztetésekről a NucNet iparági hírügynökség április végén azt írta, hogy az akkor aktuálisan Németország által megerősített lengyel khv-dokumentum már megszerezte a cseh, az észt, a finn, a holland és a lett jóváhagyás mellett Magyarországét is.
Ezek az országok – illetve Németország után Szlovákia, majd június elején Dánia is – elismerték, hogy Lengyelország elegendő információt szolgáltatott a határokon átnyúló környezeti hatástanulmányhoz, amely a lengyel atomerőmű építéséhez szükséges tervezési munkálatok megkezdéséhez kell. A GDOS általános érvényű állításként közölte, hogy a felek elégedettek voltak a lengyel atomerőmű építésével kapcsolatos előadással, amelynek főbb témakörei között a külső és belső biztonsági intézkedési tervek, a radioaktív hulladék kezelésére vonatkozó tervek és a telephely működtetéséhez szükséges személyzet kérésére vonatkozó elképzelések is szerepeltek. A lengyel hatóság közlése szerint az egyeztetések azzal zárultak, hogy az adott országok szakértői nem tettek fel további kérdéseket. Az espooi egyezményre hivatkozva ez ügyben bejelentkezett 13 ország közül a lengyeleknek Svédországgal, Litvániával és Ukrajnával kell még tárgyalnia.
A magyar jóváhagyással kapcsolatban megkerestük az Országos Atomenergia Hivatalt (OAH), mivel e Hatóság nélkül magyar szakmai stáb ezügyben nehezen volna elképzelhető. Az OAH közlése azonban – mely szerint "az Espoo-i Egyezmény szerinti hatásvizsgálattal kapcsolatos koordinálási feladatok az Energiaügyi Minisztérium illetékességébe tartoznak" – arra utal, hogy a lengyel-magyar tárgyalásokba az OAH-t mégsem vonták be. A kérdéseket, miszerint a lengyel-magyar szakmai egyeztetéseket kik, mikor folytatták le, és milyen észrevételek voltak a lengyel elképzelésekkel kapcsolatosan, a minisztériumnak is elküldtük. Cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz a szaktárcától.
Osztrák kételkedés
A lengyel khv-dokumentummal kapcsolatban az osztrák szakvélemény publikus. A több mint 120 oldalas jelentésből kiolvasható, hogy Ausztriában nincsenek meggyőződve arról, hogy Lengyelország döntése nem jelent majd veszélyt országukra. Kétségekkel fogadják már azt a döntést is, hogy az első három reaktor amerikai, Westinghouse-gyártmány legyen. A szakértők azt írták, hogy bár a nevezett reaktortípusból (AP1000) vannak már működő példányok a világon (Kínában jelenleg négy AP1000-es reaktor üzemel, és két reaktort az Amerikai Egyesült Államokban is hamarosan üzembe helyeznek), a konstrukciót nem európai viszonyokra tervezték, azzal együtt sem, hogy az eredetileg 2006-ban elkészített terveket az Egyesült Királyságban használatra alkalmasnak nyilvánítottak. Az osztrákok szerint túl kevés a tapasztalat a típussal kapcsolatban, ráadásul az eleve igen kevés gyakorlattal rendelkező lengyel nukleáris szabályozóhatóságnak kellene ezt a technológiát engedélyeznie és felügyelnie.
További problémát jelent, hogy bár az AP1000 volt az első III+ generációs reaktortípus, amely engedélyt kapott az Egyesült Államokban, ám ekkor még egy sor, ma már alapkövetelménynek számító biztonsági előírás – mint például az utasszállító repülőgéppel való ütközés védelmi követelményeinek teljesítése – nem létezett. Az osztrák szakértők szerint megkérdőjelezhető vállalásnak tűnik az is, hogy az eddig atomerőművel nem rendelkező Lengyelországban biztonsággal megépíthetők-e az első reaktorok a tervezett négy-öt év alatt. Az első atomerőmű üzembe helyezésének ütemezése irreálisan rövidnek tűnik – olvasható a jelentésben, amely szerint az első lengyel atomerőműről közölt költségeket is alulbecsülték. De az osztrákok rákérdeztek a lengyel károsanyag-kibocsátási vállalások teljesíthetőségére is, mivel a dinamikus nukleáris ipari fejlesztési tervekben alultervezettnek látják a khv-ben szereplő járulékos értékeket (mint az uránbányászat, illetve az energiahordozó feldolgozásával járó tételeket).
A khv-dokumentum alapján készült szakértői nyilatkozatban a baleseti elemzésekre vonatkozóan is további információkat és tájékoztatást kértek. Felrótták azt is, hogy a lengyelek jelentése nem tisztázta, milyen mértékben veszik majd figyelembe az idevonatkozó, nemzetközi standardnak számító dokumentumokat (IAEA, EUR, WENRA). A különböző szintű balesetekhez tartozó kibocsátási, szóródási számítások hiányát és e forgatókönyvek hiányosságát is jelezték.
Fontos az ütésállóság
Jelentős hatással lehetnek a nukleáris létesítményekre a kiber- és terrortámadások, valamint a szabotázsakciók, és súlyos baleseteket okozhatnak a tervezett lengyelországi atomerőműben is – áll a jelentésben azzal, hogy bár a szabotázs- és terrortámadások elleni óvintézkedéseket a khv-eljárás során titkosítási okok miatt nem lehet részletesen megvitatni, az ilyen lehetséges forgatókönyvekkel kapcsolatos információk fontosak Ausztria számára. A kibertámadásokkal szembeni védelemmel kapcsolatban felhívták a figyelmet arra, hogy azt követően nincs új információjuk e témában, hogy a Nuclear Threat Initiative (NTI) 2020-ban megállapította: Lengyelországban nem megfelelő ez a védelem.
Az Osztrák Éghajlatvédelmi Minisztérium (Nukleáris Koordinációs Főosztály) megbízásából az Osztrák Környezetvédelmi Ügynökség (UBA) készítette el a szakértői véleményt az első lengyel atomerőmű környezeti hatásvizsgálatáról. A három szakértő a helyzetértékelésen túl kérdéslistát is küldött a lengyel félnek. Ezekre a kérdésekre a GDOS írásbeli válaszokat adott, amely szintén nyilvánosan hozzáférhető. Az osztrák szakértői hármasból Gabriele Mraz a Szabad Európa kérdésére megerősítette, hogy ezt követően került sor a két oldal közötti konzultációra. A 2023. június 1-jén Varsóban megtartott kétoldalú találkozón a német Oda Becker vett részt. A német kutatóprofesszor nem ismeretlen a magyarok számára: a Paks II.-beruházással kapcsolatban 2015 őszén tartott müncheni közmeghallgatáson sarokba szorította az Aszódi Attila vezette magyar delegációt.
„Az a nyilatkozat, hogy Ausztria elégedett, csak azt jelenti, hogy minden kérdésünkre választ kaptunk. Semmi többet” – mondta Gabriele Mraz. A nukleáris ipari szakértő hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy Ausztria minden lengyel álláspont helyességéről meg van győződve, és azt biztosan nem, hogy egyetértene azzal a lengyel feltételezéssel, hogy a tervezett atomerőműnek nem lehetnek jelentős negatív hatásai Ausztria területén – közölte a szakember, aki társaival egy végső szakértői nyilatkozatot fogalmaz meg, amelyben értékelik a lengyel válaszokat, és ajánlásokat fognak megfogalmazni. A július elejére elkészülő szakértői dokumentumot szintén nyilvánosságra hozzák – ígéri Gabriele Mraz.
