Afganisztánban becslések szerint kétmillió özvegy küzd azért, hogy etetni tudja a családját a pusztító gazdasági és humanitárius válság közepette.
Férje halála után Gul Szaka úgy tudott túlélni, hogy alkalmi munkákat vállalt, ezzel egészítette ki az afgán kormánytól kapott szerény nyugdíjat.
Most az özvegy azért küzd, hogy ételt tegyen az asztalra tíz gyerekének az Afganisztánt sújtó pusztító gazdasági és humanitárius válság közepette. Az országban milliókat fenyeget éhhalál.
Afganisztán, a világ egyik leginkább segélyfüggő országa gyorsan válságba süllyedt, miután a tálibok augusztusi hatalomátvétele után elvesztette a nemzetközi fejlesztési és humanitárius támogatások nagy részét.
„Az életünk olyan nyomorúságos, hogy még a halál is jobbnak tűnik – mondta Gul Szaka a Szabad Európa Azadi Rádiójának. – Gyakran éhezünk.”
Az ENSZ szerint Afganisztánban – sokkoló módon – az emberek 95 százaléka éhezik. Ez az arány közel száz százalékra emelkedik a nők által vezetett háztartásokban, beleértve a becslések szerint kétmillió afgán özvegy otthonát.
Amióta a tálibok megdöntötték a nyugati támogatású afgán kormányt, Gul Szaka nem kapja meg a nyugdíját. Az alkalmi munkák, amelyeket korábban végzett, szintén megszűntek. A szegényeket és kiszolgáltatottakat segítő külföldi nem kormányzati szervezetek közül sok elhagyta az országot.
Az alapvető élelmiszerek ára az egekbe szökött, miközben a munkanélküliség is megugrott.
„Az árak drámaian felmentek – mondta Gul Szaka, aki három fiával és hét lányával él egy zsúfolt vályogházban Tarin Kovtban, a déli Uruzgan tartomány fővárosában. – Nincs munka. Még koldulásból se jön be semmi.”
A nemzetközi közösség nem ismeri el a tálibokat, akik ráadásul büntető szankciók alatt állnak. Ez megnehezíti a külföldi adományozók erőfeszítéseit, hogy eljuttassák a segélyt a sürgős segítségre szoruló afgánok millióihoz.
Gul Szaka, aki tíz éve vesztette el a férjét, azon kesereg, hogy az a kevés segély, ami Afganisztánba áramlik, nem jut el azokhoz, akiknek a leginkább kell.
„Miután a tálibok átvették a hatalmat, nem láttunk semmilyen segélyt” – mondta.
„Most lisztért koldulok”
Durhanáj, egy másik özvegy Tarin Kovtban azt mondta, hogy családja csak a töredékét eszi annak az élelmiszernek, amit a tálib hatalomátvétel előtt fogyasztottak.
„Most már ki kell hagynunk az ebédet – mondta az ötgyermekes anya az Azadi Rádiónak. – Csak egy fél kenyeret eszünk ebédre.”
Durhanáj elmondta, hogy korábban a családja megengedhette magának, hogy naponta háromszor egyen, és alkalmanként tojást, zöldséget, sőt húst is vettek. Ezek most luxuscikkek – jegyezte meg.
„Most lisztért koldulok – mondta. Korábban háztartási munkákat végzett, hogy biztosítsa a betevőt. – Azok a családok is elszegényedtek, akik egykor jólétben éltek.”
Durhanáj arról is beszélt, hogy hamarosan nem fogja tudni kifizetni a családja romos vályogtéglaházának havi harmincdolláros bérleti díját.
Azt mondta, hogy az egekbe szökő élelmiszerárak arra kényszerítették a családját, hogy minden pénzüket élelmiszerre költsék.
„Ha nem találunk munkát, nem sokáig fogunk túlélni” – mondta.
Éhínséghez hasonló körülmények
A Világélelmezési Program (WFP) március 17-én közzétett jelentésében azt állította, hogy a nők által vezetett háztartások csaknem száz százaléka esetében elégtelen az élelmiszerfogyasztás, és válságszintű megküzdési stratégiákat alkalmaznak. A bürokratikus nyelv magyarra lefordítva annyit tesz: éheznek és kétségbeesetten próbálnak élelemhez jutni.
A nők által vezetett háztartások a legkiszolgáltatottabb csoportot jelentik a közel kilencmillió afgán lakos között, akiket a WFP figyelmeztetése szerint éhínséghez hasonló körülmények fenyegetnek.
Az ügynökség becslése szerint idén várhatóan mintegy 23 millió afgán, vagyis az ország körülbelül 38 milliós lakosságának közel fele él át akut élelmiszerhiányt.
„Afganisztánban az évtizedek óta tartó háború miatt a nők által vezetett háztartások és az özvegyek alig élnek meg – mondta Shelley Thakral, a WFP szóvivője a Szabad Európának. – Rendkívüli, akut élelmiszerhiánnyal küzdenek, ami nagyon aggasztó.”
Az évek óta tartó súlyos szárazság és az évtizedek óta tartó konfliktus miatt több mint 18 millió afgán kényszerült humanitárius segélyért folyamodni a tálib hatalomátvétel előtt. De mióta a militáns csoport kormányoz, a nyugati adományozók felfüggesztették a segélyeket, a gazdaság összeomlott, és afgánok milliói veszítették el a munkájukat.
A gazdasági és humanitárius válság közepette széles körben elterjedt az éhínség.
Thakral szerint Afganisztánban annyira riasztó módon nincs élelmezésbiztonság, hogy az afgánok több mint 66 százaléka kétségbeesett megoldási mechanizmusokhoz folyamodik.
Néhány afgán eladta a veséjét, mások pedig a gyermekeiket adták el a túlélés érdekében.
Az éhezés a nőket és a gyerekeket veszélyezteti leginkább. Az ENSZ gyermekvédelmi szerve, az UNICEF az év elején arra figyelmeztetett, hogy mintegy 1,1 millió öt év alatti afgán gyereket fenyeget a súlyos akut alultápláltság miatti elhalálozás veszélye, míg több mint 3,2 millió gyermek szenved alultápláltságtól.
A Human Rights Watch jogvédő szervezet szerint január óta mintegy 13.000 újszülött halt meg alultápláltságban és éhezéssel összefüggő betegségekben.
Thakral elmondta, hogy a WFP célja, hogy ebben a hónapban mintegy 18 millió afgánnak – köztük özvegyeknek – nyújtson élelmiszersegélyt és szakképzést.
Orzala Asraf Nemat, a kabuli székhelyű Afgán Kutatások és Elemzések Központja nevű független agytröszt száműzött vezetője szerint a nők által vezetett háztartások nehezen jutnak segélyhez a mélyen konzervatív és patriarchális országban.
„Ha egy élelmiszerosztó központ tele van férfiakkal, az megnehezíti a nők számára a hozzáférést” – mondta a Szabad Európának.
„A segélyszervezeteknek mindenképpen szükségük van külön központokra a nők számára – főleg a háztartásukat vezető nők számára –, hogy hozzáférjenek a segélyekhez – mondta. – Különösen a nehezen elérhető területeken van szükség ezekre.”
Nemat szerint az afganisztáni élelmiszerválság enyhítése érdekében a nemzetközi közösségnek fejlesztési támogatást kell nyújtania az afgánoknak, hogy saját maguk termeljenek élelmiszert.
„Hosszabb távú segítségre van szükség ahhoz, hogy az emberek a saját lábukra álljanak, és ne függjenek a kívülről érkező élelmiszersegélyektől” – mondta.
Egyelőre sok afgán özvegyasszony egyszerűen a túlélésért küzd.
Haiszta Lala egy omladozó vályogházban él a keleti Dzsalálábád városában hat lányával és két fiával.
Elmondása szerint fiai műanyag hulladékot gyűjtenek és azt árulják, hogy élelmet vásárolhassanak a családnak.
„Hallottuk, hogy sok segély érkezik Afganisztánba, de eddig még nem láttunk semmit” – mondta.
