A stúdiósminktől egy légy ötperces hírnevéig: fordulatos elnökjelölti tévéviták az amerikai történelemből

1
1960. szeptember 26-án volt az első országos televíziós elnökvita közvetítése. Az eseményen a demokraták jelöltje, John F. Kennedy a republikánus alelnökkel, Richard Nixonnal vitázott, akit éppen akkor engedtek ki a kórházból, borostás volt, és nem engedte, hogy sminkeljék. Mintegy hetvenmillió néző arra összpontosított, amit látott, nem arra, amit hallott. A kipihentebbnek tűnő, tévés sminket viselő Kennedy nyerte a választást

2
1976-ban, az első televíziós vita után tizenhat évvel a demokrata Jimmy Carter szállt szembe Gerald Ford republikánus elnökkel. Ford egyik kínos kijelentése okozta a vesztét. A vita hevében egy ponton azt mondta: „Nincs szovjet uralom Kelet-Európában, és soha nem is lesz a Ford-kormány idején.” Ez a megjegyzés az elnököt téveszmésnek tüntette fel, és elkeserítette a kulcsfontosságú szavazókat azokban a közösségekben, amelyek tele voltak olyan európaiakkal, akik a szovjet elnyomás elől menekültek el. Carter nyerte a választást

3
1980-ban a hivatalban lévő Carter megjelent egy vitában a republikánus Ronald Reagannel. Azzal vádolta Reagant, hogy csökkenteni tervezi a 65 év feletti amerikaiak Medicare egészségügyi tervének finanszírozását. Reagan így szólt: „Na tessék, már megint!”, majd nevetett, amitől a közönség is nevetni kezdett. Reagan nyerte a választást. Az évek során több vitában is használta ezt a mondatot ellenfele lefegyverezésére. A kifejezés angolul (There you go again) a politikai beszédmód bevett fordulata lett annak sugalmazására, hogy az ellenfél túlzó vagy hisztérikus megjegyzéseket tesz

4
Az 1984-es tévészereplésben az akkor hetvenhárom éves Reagan sikeresen használta az életkorát, amikor az ötvenhat éves demokrata Walter Mondale-lel vitázott, mondván: „Szeretném, ha tudná, hogy az életkorral nem fogok kampányolni. Nem fogom politikai célokra használni ellenfelem fiatal korát és tapasztalatlanságát.” Újraválasztották