A stúdiósminktől egy légy ötperces hírnevéig: fordulatos elnökjelölti tévéviták az amerikai történelemből
5
1988-ban Bernard Shaw, a CNN műsorvezetője azzal nyitotta az H. W. Bush republikánus és a demokrata Michael Dukakis közötti elnökjelölti vitát, hogy megkérdezte Dukakist, támogatná-e a halálbüntetést, ha Kitty Dukakist, a feleségét megerőszakolnák és meggyilkolnák. „Nem, nem támogatom, Bernard, és azt hiszem, ön is tudja, hogy egész életemben elleneztem a halálbüntetést. Nem látok semmilyen bizonyítékot arra, hogy elrettentő hatású lenne, és úgy gondolom, hogy vannak jobb és hatékonyabb módszerek az erőszakos bűncselekmények kezelésére” – válaszolta. Míg egyesek a kérdés igazságosságát kritizálták, a nézők többsége számára a válasz szenvtelennek tűnt. Bush nyerte a választást
6
1988-ban az alelnökjelöltek közötti vita fellángolt, amikor Dan Quayle, Bush jelöltje John F. Kennedyhez hasonlította magát. A demokrata Lloyd Bentsen higgadt, meggyőző hangon válaszolt: „Szenátor úr, én Jack Kennedy mellett szolgáltam. Ismertem Jack Kennedyt. Jack Kennedy a barátom volt. Szenátor úr, ön nem Jack Kennedy.” Bekiabálások és taps követte
7
1992-ben három jelölt, Bush, a demokrata Bill Clinton és a független Ross Perot lépett a vita színpadára. Clinton nyerte a választást
8
1996-ban egy Clintonnal folytatott vitában a republikánus Bob Dole-t megkérdezte egy diák, hogy hetvenhárom évesen nem túl idős-e ahhoz, hogy megértse a fiatalokat. Azt válaszolta, hogy az ő korában az intelligencia és a tapasztalat bölcsességet jelent. Clinton visszavágott: „Csak annyit mondhatok, hogy nem hiszem, hogy Dole szenátor túl öreg lenne ahhoz, hogy elnök legyen. Az ötleteinek kora az, amit megkérdőjelezek.” Újraválasztották