Harmadik hivatali napján Donald Trump amerikai elnök azzal fenyegetőzött, hogy szigorítja az Oroszországot sújtó szankciókat, ha Moszkva nem tesz lépéseket a békemegállapodás felé Ukrajnával. Mutatjuk, hogyan reagált a Kreml, és mit mondanak az elemzők a figyelmeztetésről.
Donald Trump elnök már jóval e heti beiktatása és novemberi megválasztása előtt azt ígérte, hogy véget vet Oroszország Ukrajna elleni háborújának, ugyanakkor kevés utalást tett arra, hogy miként fogja megvalósítani.
Január 22-én, két nappal új elnöksége kezdete után felvázolt egy eszközt, amelyről jelezte: felhasználhatja ahhoz, hogy a tárgyalóasztalhoz ültesse Oroszországot. Egy döntő és kihívó kiinduló lépésről van szó bármilyen megállapodás felé: további szankciókról Moszkvával szemben, ha önfejűnek bizonyul. „Ha nem kötünk alkut, mégpedig hamar, nincs más választásom, mint magas adók, vámok és szankciók kivetése mindenre, amit Oroszország elad az Egyesült Államoknak és más közreműködő országoknak” – írta Trump a Truth Social közösségi oldalán közzétett bejegyzésében.
Miután korábban dicsérte Putyint, bírálta az Ukrajnának nyújtott amerikai segélyeket, és a harcok gyors befejezését helyezte kilátásba, Ukrajna támogatói aggódni kezdtek amiatt, hogy feláldozhatja Kijev érdekeit egy olyan megállapodásért, amely végső soron Oroszországot erősíti.
Trump azonban kemény kijelentéseket tett a héten. A január 22-i a legfrissebb azoknak az éles hangú megjegyzéseknek a sorában, amelyek arról szólnak, hogy a háború tönkreteszi Oroszországot, Putyinnak békére kell törekednie, mielőtt túl késő lenne: Oroszország gazdasága bukásra áll – írta.
„Ellenség a kapuknál?”
A hangnem és a tartalom zene volt Kijev és az Oroszországra gyakorolt nyomás nyugati szószólóinak fülében. Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter szerint Trump kijelentései erős üzenetet hordoznak.
Mindeközben Moszkva azt igyekezett mutatni, hogy nem fog működni a fenyegetés az újabb szankciókkal. Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov január 23-án azt mondta, hogy a Kreml nem lát „különösebben új elemeket”. Vlagyimir Szolovjov Kreml-párti televíziós műsorvezető ugyanilyen elutasító volt, de élesebben fogalmazott. Nagy hangon hirdette, hogy nem kell aggódniuk. „Mi van, lehet így beszélni Oroszországgal? Mi van, vesztésre állunk a háborúban? Az ellenség a kapunknál van?” – kérdezte a Telegramon közzétett videóban. Ez a Putyin külvilágnak mutatott magabiztosságát visszhangozta: a háború a hatalmas veszteségek ellenére jól alakul Oroszország számára, amely biztosan halad előre a harctéren, a gazdaság jól működik a magas infláció és más nehézségek dacára.
A felszín alatt azonban nyugtalanság lehet mindkét témában, egyes szakértők szerint Trump fenyegetése az új szankciókkal súlyosbítja az aggodalmakat. „Azt hiszem, ez tényleg megrázta a Kremlt” – mondta Nigel Gould-Davies, a londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének Oroszországgal és Eurázsiával foglalkozó főmunkatársa a Szabad Európának.
Ehhez kapcsolódóan: A félelem és a bizonytalanság gyengíti Oroszország vonzerejét a közép-ázsiai bevándorlók számára
Jelzést adni
„Nagyjából az első lehetséges pillanatban jelzést ad, kijelöli a mozgásteret” – mondta Gould-Davies Trumpról, hozzátéve, hogy Ukrajna és támogatói azért aggódtak, hogy „az elsődleges megoldása a háború befejezésének problémájára az lehet, hogy nyomást gyakorol Ukrajnára, elvágja Kijevet a támogatástól (…) és sebezhető állapotban magára hagyja”.
Legújabb megjegyzéseiben Trump „úgy keretezi a háború befejezésének problémáját, hogy Putyint kényszeríti kompromisszumra, nem Ukrajnát. (…) Korántsem volt egyértelmű, hogy ezt fogja tenni”
Január 23-i jelentésében a Reuters öt, a helyzetet jól ismerő forrásra hivatkozva azt írta, hogy Putyin „egyre jobban aggódik az orosz háborús gazdaságban tapasztalható torzulások miatt”. Idézte Oleg Vjugint, az orosz jegybank volt elnökhelyettesét, aki szerint „Oroszország gazdaságilag természetesen érdekelt a konfliktus diplomáciai lezárásáról szóló tárgyalásokban”. A növekvő gazdasági problémák „hozzájárultak ahhoz a nézethez az orosz elit egy részében, hogy kívánatos a háború tárgyalásos rendezése” – idézett a Reuters két névtelenül nyilatkozó forrást.
Trump fenyegetései „nehéz helyzetbe hozták Putyint – írta Gabrielius Landsbergis volt litván külügyminiszter az X-en. – Most választania kell: elfogadja-e, hogy tart az új szankcióktól, mert a gazdaság romokban hever, vagy bebizonyítja, hogy ezek a követelések nem korlátozzák birodalmi ambícióit.”
Egyes elemzők ennél sokkal szkeptikusabbak, szerintük a gazdasági gondok nem késztetik Putyint arra, hogy feladja célját Ukrajna leigázására, még akkor sem, ha egy tűzszünet vagy békemegállapodás Moszkva nem hivatalos irányítása alatt hagyná Ukrajna jelenleg orosz kézen lévő mintegy húsz százalékát. „El kell kerülnünk, hogy túlbecsüljük ezeknek a gazdasági aggodalmaknak a hatását Putyin ukrajnai terveire – írta Tatiana Stanovaya, a Carnegie Russia Eurasia Center vezető munkatársa az X-en. – Véleményem szerint a gazdasági helyzettől függetlenül Putyin kitart amellett, hogy a háborúnak az orosz feltételek mentén kell véget vetni. Számára ez egzisztenciális konfliktus. Mély meggyőződése, hogy egy baráti Ukrajna nélkül hosszú távon veszélyben van Oroszország fennmaradása.”
Emellett Trump borúlátó szavai „ellentmondanak Putyin saját meggyőződésének a gazdaság állapotával kapcsolatban, amely szerinte büszkeségre ad okot, különösen a nyugati gazdaságokhoz képest – írta egy másik bejegyzésben. – Ha Trump azt tervezi, hogy ezzel a meggyőződésével az orosz gazdaság rossz állapotáról engedményekre bírhatja Putyint, akkor biztosan kudarcot vall.”
Másodlagos szankciók és az árnyékflotta
Csak lassan – mondják más szakértők, akik vitatják, hogy egy, az orosz gazdaságra mért kellően erős ütés megváltoztathatja Putyin számításait. Bárhogy is legyen – mutatnak rá a szkeptikusok –, a nyugati szankciók egymást követő körei 2022 februárja, az Ukrajna elleni teljes körű invázió óta nem gyengítették meg a gazdaságot. Kérdés az is, hogy milyen lehetséges büntetőintézkedések maradnak még azután, hogy a Biden-kormányzat mindössze tíz nappal Trump beiktatása előtt – amerikai tisztviselők szerint – az eddigi legjelentősebb szankciókat rendelte el.
Maradtak még hatásos szankciók – mondja Gould-Davies.
„Az Egyesült Államoknak egyedülálló és félelmetes fegyver áll a rendelkezésére: a másodlagos szankciók” – állítja azokra az intézkedésekre utalva, amelyek nem közvetlenül Oroszországot érintik, hanem arra irányulnak, hogy eltántorítsanak más országokat és entitásokat olyan tranzakcióktól, amelyek segíthetik Moszkvát a háborúban. Washington és a Nyugat fokozhatja a szankciókat az orosz árnyékflotta ellen, azok ellen a gyakran ósdi és biztosítással nem rendelkező hajók ellen, amelyek a szankciók megkerülésére és az olajbevételek fenntartására szolgálnak.
Rachel Ziemba, a Center for a New American Security szakértője szerint a jelenlegi gazdasági szankciók végrehajtása és másodlagos szankciók kiszabása lehet a Trump-kormányzat legjelentősebb lépése. Oroszország képes volt mérsékelni az amerikai szankciók és technológiai tilalmak hatását harmadik országok, például Kína, Kazahsztán, Üzbegisztán és Kirgizisztán közbeiktatásával. Ziemba szerint ezek ellen az országok ellen is irányulhatnak a másodlagos szankciók.
Kína különösen fontos szerepet játszott Oroszország támogatásában a kettős felhasználású technológiai termékek szállítása és az olajeladások megkönnyítése révén. „A kérdés az, hogy a Trump-adminisztráció nagyobb hajlandóságot mutatna-e Biden kormányánál a kínai bankok szankcionálására az orosz katonai ellátási láncok támogatása vagy orosz olaj vásárlása miatt – mondta Ziemba. – Még mindig nyitott kérdés, hogy mennyi itt a retorika (…) és mennyi a tényleges cselekvés.”
