Új megközelítés előszele lehet az uniós költségvetés végrehajtásában egy szerdán bemutatandó bizottsági közlemény, amelynek értelmében 2028-tól minden egyes tagállam egyetlen, kulcsreformokat és beruházásokat tartalmazó tervre kapna pénzt a büdzséből.
Konkrét javaslatokat még nem, bizonyos irányokat és elképzeléseket azonban már felvázol a következő, 2028-tól kezdődő többéves uniós keretköltségvetésre egy szerdán bemutatandó közleményében az Európai Bizottság. A tizenöt oldalas dokumentum – amelynek tartalmába a Szabad Európa betekintést nyert – inkább visszatekint, mint előre, de több elképzelés is kirajzolódik belőle a jövőre nézve.
A testület Piotr Serafin költségvetési biztos múlt heti nyilatkozata szerint előreláthatóan a júliustól esedékes dán soros EU-tanácsi elnökség elején teszi majd közzé a többéves pénzügyi tervre (angol rövidítése MFF) vonatkozó hivatalos javaslatait, amelyekről legkésőbb 2027 végéig kellene megállapodniuk legfelsőbb szinten a tagállamoknak.
A végletekig ki van feszítve az EU büdzséje
A közlemény értesülésünk szerint megállapítja, hogy az EU költségvetéséből a jelenlegi hétéves időszakban épphogy futotta a sorozatos válságok, így a Covid és az ukrajnai háború által megkövetelt pluszköltségek finanszírozására, ám a források kimerültek, és erősen kérdéses, hogy a költségvetés jelenlegi mérete (a GNI körülbelül egy százaléka) mellett képes lesz-e hozzárendelni ambícióihoz a szükséges forrásokat.
Ráadásul a költségvetési források 85-90 százaléka tulajdonképpen kilenc évre előre le van kötve, ami nagyon korlátozott lehetőséget ad az előre nem látható kiadások menedzselésére, miközben az új eszközök létrehozása időigényes, és túlbonyolítja a büdzsét. A bizottság ezért lándzsát tör a költségvetés rugalmasabbá tétele mellett. A dokumentum azt is megemlíti, hogy a tagállamok egyre több dolgot akarnak európai szinten megvalósítani, anélkül hogy biztosítanák hozzá a megfelelő forrást.
Az anyag az egyes kiadási tételeket is mérlegre helyezi, hangsúlyozva, hogy az EU védelmi kiadások terén messze lemarad az USA-tól, Kínától vagy Oroszországtól, és az innovációra fordított kiadásokat is lényegesen növelni kellene. Az agrárium az alacsony jövedelemszint miatt nem elég vonzó a fiatalok számára, nagyon csekély a 35 év alatti gazdák száma. Bár az elmaradott tagországok és régiók látványosan felzárkóztak, még mindig meglehetősen nagy a fejletlen, az egy főre eső GDP tekintetében az uniós átlag 75 százaléka alatti térségekben élők aránya, a bővítési folyamatba tartozó országok átlagos fejlettségi szintje pedig nem éri el az uniós átlag ötven százalékát sem.
Egy nagy nemzeti terv minden tagállam számára
A következő többéves keretköltségvetésből még a korábbinál is több, köztük számos új prioritásra kellene forrást biztosítani, legyen szó a klímapolitikáról, a versenyképességről, a védelmi képességek fejlesztéséről, az innovációról, az egészségügyről, a felzárkóztatásról és a közös agrárpolitikáról vagy a külső határok megerősítéséről.
Egyelőre csak annyi látszik biztosnak, hogy a bizottság majdani javaslata egy versenyképességi alapot hozna létre, amelyből az európai stratégiai projekteket finanszíroznák. Ez az alap számos jelenlegi eszközt és programot von majd össze egybe, racionalizálva a költségvetést és csökkentve az adminisztratív terheket. Az uniós források tűzerejének növelése érdekében a korábbinál is jobban törekednének a beruházásoknál magántőke bevonására a már több éve futó InvestEU Program mintájára.
Jelentős változást sugall az uniós költségvetés végrehajtásában az a közleményben is szereplő elképzelés, miszerint a tagállamok számára egyetlen, a kulcsreformokat és a hozzájuk rendelt beruházásokat tartalmazó nemzeti tervet alkotnának. Vélhetően ennek része lehetne a kohéziós politika. A bizottság a szerepüket féltő régiók és helyi önkormányzatok megnyugtatása érdekében hangsúlyozza, hogy a régióknak továbbra is kulcsszerep jut majd a fejlesztési célok meghatározásában és a programok végrehajtásában. Az új modell mindenesetre a helyreállítási (és nem a jelenlegi kohéziós politikai) alapok logikáját követi teljesítmény- és nem projektalapú megközelítéssel.
Felértékelődnének a jogállami jelentések
A bizottság azt is felveti, hogy erősíteni lehetne a kapcsolatot a testület éves jogállami jelentései és az uniós költségvetési kifizetések között. Ez azért érdekes, mert a jogállami jelentés pillanatnyi állapotában megelőző eszköz, amely tartalmaz ugyan ajánlásokat is, de a végrehajtásuk jogilag nem kötelező, figyelmen kívül hagyásuk pedig nem jár automatikus szankciókkal. Ehhez képest ha az európai szemeszter országspecifikus ajánlásaihoz hasonlóan (amelyeknek a végrehajtása előfeltétele lett a helyreállítási források lehívásának) a jogállami ajánlásokat is kvázi kötelezővé tennék, az jelentős elmozdulást jelentene a jelenlegi helyzethez képest. (Ez nem keverendő össze a feltételességi mechanizmussal, amely már korrekciós eljárásnak számít.)
A közlemény végül a kormányokat is figyelmezteti arra, hogy ha nem állapodnak meg sürgősen új saját bevételi forrásokról, akkor a leendő költségvetés körülbelül húsz százalékát 2028-tól a helyreállítási alapok (Next Generation EU – Következő generáció EU, NGEU) folyósítására felvett kölcsönök visszafizetésére kell majd fordítaniuk. Ez azt jelenti, hogy 2028-tól a hitelek visszafizetésére kellene fordítani az uniós költségvetésből évente nagyjából 25-30 milliárd eurót. Ha nincs új bevételi forrás – amitől a kormányok egyelőre ódzkodnak –, akkor a költségvetés ötödével csökkenni fog, miközben egyre több kihívásra kellene pénz.
