Bérharcnak tűnik a sztrájkjuk, pedig nem az. Legalábbis nemcsak arról szól, hanem arról, hogy a pedagógusokat tekintsék újra felelős, hivatástudó felnőtteknek, ne kössék gúzsba a kezüket a központosítással, az új NAT-tal, az új iskolaérettségi rendszerrel, az egyentankönyvekkel és -tananyaggal, a rettentő mennyiségű és felesleges adminisztrációs terhekkel, hanem engedjék, hogy gondolkozni tudó, boldog embereket neveljenek az iskolapadokban, a tanulók egyéni képességeit, készségeit, érdeklődését szem előtt tartva. Mert Simkó Edit hiszi, hogy a boldogtalan ember akar háborúzni, a boldogtalan acsarkodik, a boldogtalan követeli mindenki máson saját boldogtalanságát. A boldog emberrel viszont jó lenni.