EU-riporter

Bekérette Belarusz EU-nagykövetét az európai közösség külügyi főképviselője a Ryanair gép eltérítése miatt. Régen szerepelt ilyen határozott lépés a Minszkkel kapcsolatos brüsszeli reakciók között. Brüsszeli tudósítónk elemzi a „Belarusz-fáradtságot”.

Josep Borrell, az Európai Unió főképviselőjének kérésére hétfőn bekérette a brüsszeli szervezet Belarusz EU-nagykövetét, hogy tiltakozását fejezze ki a Ryanair utasszállító gépének szombati földre kényszerítése , és ezzel az utasok és a legénység életének veszélyeztetése miatt. Az uniós diplomata megerősítette, hogy az aznap kezdődő EU-csúcs napirendjén szerepel a gépeltérítés témája, és a Belarusz elleni szankciók kiterjesztését mérlegelik.

Amikor az Athénból Vilniusba tartó járat a belarusz légtérbe ért, a helyi forgalomirányítás kényszerleszállásra szólította fel a személyzetet, bombariadóra hivatkozva. A Boeing mellett felbukkant egy belarusz vadászgép is, annak kíséretében landoltak Minszkben. A földet érés után a belarusz hatóságok őrizetbe vettek egy ellenzéki aktivista-újságírót, majd továbbengedték a gépet, amely biztonságosan elérte úticélját.

A "Belarusz-fáradtság"

A keleti szomszéddal és az ottani elnyomott demokratikus ellenzékkel kapcsolatos ügyek az utóbbi időben már nem számítottak elsődleges fontosságúnak Brüsszelben, a figyelmet a koronavírus-világjárvány, az Oroszországgal való megromlott kapcsolat, illetve legújabban az izraeli-palesztin konfliktus kötötte le leginkább. Ez egészen addig tartott, amíg Aljakszandr Lukasenka elnök rezsimje leszállásra nem kényszerített Minszkben egy, EU-ban regisztrált, két európai uniós főváros között közlekedő utasszállítót, hogy letartóztathassák Raman Prataszevics újságírót.

Belarusz ezzel hirtelen visszakerült az EU napirendjének tetejére, a tagállamok vezetői május 24-i, már korábban eltervezett brüsszeli csúcstalálkozójukon megfelelő válaszintézkedésekről tárgyalnak. Az eddigi nyilatkozatokból ítélve ezúttal Brüsszel aggodalmat nyilvánító és elítélő közleményeknél talán határozottabban fog reagálni.

Egy, mind a huszonhét tagállam által aláírt közös európai uniós nyilatkozatban megjegyezték (ami manapság amúgy már ritkaságnak számít, mivel az utóbbi időben Magyarország blokkolta a külpolitikai állásfoglalások többségét), hogy „az EU megfontolja ezen cselekedet lehetséges következményeit, ide értve szankciók elfogadását a felelősökkel szemben”. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság egyébként rendkívül kimért elnöke azt írta Twitteren előző este, hogy „következményei lesznek a belarusz rezsim felháborító, törvénytelen viselkedésének”, hozzátéve, hogy „szankcionálni kell azokat, akik felelősek a Ryanair-gép eltérítéséért”.

Ehhez kapcsolódóan:

Példátlan esetnek tartja a Ryanair vezetője a belarusz "állami géprablást"

Lehetséges válaszintézkedések

Tehát milyen intézkedésekre számíthatunk Brüsszel részéről? Szinte biztos, hogy vizsgálatot fognak kezdeményezni a Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezetnél (ICAO). Szó van arról, hogy megtiltják a leszállást az EU repülőterein a belarusz nemzetközi légitársaság, a Belavia gépei számára, továbbá megtiltják minden európai uniós járat számára a belépést a belarusz légtérbe. Bizonyos jelek szerint egyes intézkedésekről viszonylag gyorsan megegyezhetnek, de természetesen ezek akkor gyakorolhatják a legnagyobb hatást, ha minden tagállam csatlakozik, valamint más nyugati országok is, ami szükségessé tesz egyfajta koordinációt.

Javaslat született a Belaruszon keresztül vezető légi és szárazföldi tranzitforgalom felfüggesztéséről is, habár azt nem tudni egyelőre, hogy ebbe a szomszédos országok, például Lengyelország, beleegyeznének-e a lehetséges gazdasági kihatások miatt. Kérdéses az is, hogy az EU tagállamai blokkolni fogják-e a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kifizetéseit, amelyeket a világjárvány miatti visszaesés ellensúlyozása céljából ítéltek meg Minszknek.

Emellett ott vannak a hagyományos, személyeket és szervezeteket sújtó szankciók, illetve a gazdasági büntetőintézkedések. A tavalyi elcsalt elnökválasztást követő demonstrációk résztvevői elleni kemény fellépés után az EU három körben 88 személy és hét szervezet ellen rendelt el vagyonbefagyasztást és beutazási korlátozást 2020 őszén, az érintettek között volt maga Lukasenka is.

Ehhez kapcsolódóan:

Öt belarusz ellenzéki: hol vannak és milyen sors vár rájuk?

„Belarusz-fáradtság”

A negyedik szankciós csomagon már az idei év eleje óta dolgoznak, legkésőbb az EU külügyi tanácsának júniusi 21-i ülésén tervezték bemutatni. A folyamat azonban jól mutatja a fent említett brüsszeli „Belarusz-fáradtságot”. A munkának februárban el kellett volna kezdődnie, de kínzóan lassan haladt előre. Az EU diplomáciai testülete, az Európai Külügyi Szolgálat vonakodott a csomag előkészítését illetően, mondván, ez normális esetben a tagországok feladata.

Egyes országok, például Litvánia, régóta azzal érvelnek, hogy ne mindig csak bizonyos keleti EU-tagok kezdeményezzenek fellépést az ilyen ügyekben, másoknak is cselekedniük kellene. Végül néhány héttel ezelőtt kilenc ország állt elő egy tervezett szankciós listával, amely nagyjából hetven nevet tartalmaz, jórészt a belarusz igazságügy területéről. Nagy részben azonban ismét a keleti tagállamok álltak a dolog mögött.

A listát pedig jelentések szerint ezúttal is felvizezték, miután az illetékes brüsszeli munkacsoportok elemezni kezdték azt, eltávolítottak róla Lukasenkához közeli üzletembereket és érzékeny entitásokat is az egyes EU-országokkal meglévő kereskedelmi kapcsolatok miatt. A jegyzékben maradt személyek esetén kevéssé valószínű, hogy bankszámlákkal rendelkeznének a blokkban, esetleg a görög szigetekre vagy a francia Riviérára utazgatnának – ez megfigyelhető volt már az előző három szankciós csomagnál is.

Így talán nem csoda, hogy Lukasenka felbátorítva érezte magát a vasárnapi gépeltérítésre. A tavalyi elcsalt választás óta folyamatosan fokozta a nyomást az ellenzéken, az EU pedig nem lépett fel érdemben, legalábbis az elmúlt hat hónapban. Örömmel vehette tudomásul, hogy Belarusz nem szerepelt fontos napirendi pontként az EU-s külügyi tanács egyetlen idei ülésén sem, és ha nem történt volna meg a Ryanair-incidens, akkor a hétfő esti EU-csúcsnak sem lett volna témája.

Magánbeszélgetések során több uniós illetékes is elmondta korábban, hogy beletörődtek Lukasenka „győzelmébe”, abba, hogy ő marad az ország vezetője annak ellenére, hogy az EU hivatalosan nem ismeri el legitim elnöknek. Az volt a vélekedés, hogy Belarusz lassan, de biztosan visszakerül a Nyugat megszokott kényelmes elhanyagolásának állapotába, miközben Szvjatlana Cihanouszkaja ünnepelt, de száműzött belarusz ellenzéki vezetővé válik.

Most lehet rá esély, hogy ez megváltozik, ha az EU-nak és a Nyugat többi országának ez tényleg szándékában áll.

Ehhez kapcsolódóan:

Az elhurcolt újságíró apja: „Abszurd, hogy ez megtörténhetett”

Magyarország ismét megakadályozta az Európai Unió közös állásfoglalását, ezúttal épp az izraeli–palesztin konfliktus ügyében. Ezen már aligha lepődik meg bárki is, viszont az ilyen fellépés mára olyan rendszeressé vált, hogy kérdéseket vet fel Budapest motivációival kapcsolatban.

Amikor Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője a tagállamok külügyminisztereinek május 18-i informális ülését követően közölte, hogy egy kivételével mindegyik ország egyetértett a közös nyilatkozat elfogadásában, nem volt nehéz kitalálni, hogy ki vétózhatott. Magyarország számos különböző európai uniós kezdeményezés ellen tiltakozását fejezte már ki, de az utóbbi időben ez még inkább jellemzővé vált.

Az EU hetek óta próbál közös nyilatkozatot elfogadni a hongkongi emberi jogi helyzetről, ehhez egyhangú döntésre van szükség, a magyar kormány azonban még mindig blokkolja ezt, pedig az eredeti szövegnek már csak egy felvizezett változatáról van szó. A májusi portói EU-csúcson Magyarország a „gender” szó használata ellen tiltakozott. Tavasszal lassította a szankciók elrendelését az ujgur kisebbség üldöztetéséért felelős kínai tisztségviselők ellen, a tavalyi év végén pedig mindent megtett annak érdekében, hogy ne kössék össze a többéves közösségi költségvetési keretet jogállamiság feltételekkel.

Itt fontos két rendkívül lényeges dolgot leszögezni: Magyarországnak minden joga megvan arra, hogy megvétózzon különböző kezdeményezéseket, például az ilyen brüsszeli nyilatkozatokat. És természetesen nem csak Budapest él a vétójogával. Az EU tagállamai végső soron szuverén nemzetek, s számos területen, például a külpolitikában, kizárólag akkor lehet elfogadni valamit, ha abban mindenki egyetért. Miközben Brüsszel évek óta szeretne minősített többségi döntéshozatalra áttérni a külpolitikai kérdésekben, abban bízva, hogy ez a nemzetközi porondon meghatározóbb, rugalmasabb geopolitikai hatalommá teszi az EU-t, mindenki beláthatja, hogy a tagállami kormányok féltve őrzik vétójogaikat.

Az utóbbi években ezért láthattuk például azt, hogy Franciaország, majd Bulgária blokkolja a csatlakozási tárgyalásokat Észak-Macedóniával, Lettország és Szlovénia érzékeny neveket vetet le a belarusz szankciós listáról, Svédország ugyanezt teszi Irán esetében, Németország pedig felvizezi a Navalnij letartóztatásáról szóló közös nyilatkozatokat. Magyarország aligha van egyedül, könnyedén mutogathat más tagállamokra.

Ehhez kapcsolódóan:

Magyarország ismét egyedül vétózott meg egy Kínát elítélő nyilatkozatot

Szükségtelen vétók

Ugyanakkor a közelmúltbeli vétók teljesen szükségtelennek tűnnek. Az EU-nak nincs rögzített külpolitikai irányvonala Izraelt és a palesztinokat illetően. Őszintén szólva nem is számít igazán tényezőnek a konfliktusban, és ezt a tagállamok többsége is tudja. Egyszerűen túl sok az eltérő álláspont az ilyen ügyekben a jobb- és a baloldali kormányok, a keleti és a nyugati politikai érzékenységek között.

Már a nagyköveti szintű tárgyaláson világos volt, a miniszterek videókonferenciája előtt, hogy nem lesz hivatalos tanácsi zárónyilatkozat. Ehelyett Borrell megpróbálta szóban összegezni, hogy miben értettek egyet a résztvevők. Ha másért nem, azért, hogy jelképesen mutassa: az EU meg tud állapodni valamiről.

Saját összegzésének tartalma nehezen lenne forradalminak nevezhető: felszólított az erőszak azonnali beszüntetésére, elítélte a Hamász Izrael elleni rakétatámadásait, támogatásáról biztosította Izrael jogát az önvédelemhez, hozzátéve, hogy ennek arányosan, a nemzetközi jog tiszteletben tartásával kell történnie. A civil halottak számát „elfogadhatatlannak” nevezte. A szent helyek státuszának megőrzését sürgette, illetve a Sejk Dzsarra-i kilakoltatások leállítását, a palesztin választások megtartását, és a szembenálló felek közötti párbeszéd felújítását. Emellett természetesen hangsúlyozta, hogy Brüsszelnek együtt kell működnie a nemzetközi partnerekkel, például az új amerikai kormánnyal.

Magyarország azonban nem egyezett bele ebbe sem. Szijjártó Péter külügyminiszter később úgy nyilatkozott, hogy „higgadt megközelítésre lenne szükség, nem pedig politikai pamfletre és ideológiailag elfogult nyilatkozatokra”, megjegyezve, hogy az EU közleményei általában „elég elfogultak, kiegyensúlyozatlanok” Izraellel kapcsolatban, nem tükrözik az izraeliek biztonsági aggályait.

Ehhez kapcsolódóan:

Brüsszel szavának súlya felett őrködik a magyar kormány a Navalnij-ügyben

Kompromisszumképtelenség

Egyes EU-tisztségviselők arról számoltak be, hogy Magyarország világosabban elítélte volna a Hamászt, egy illetékes pedig úgy vélekedett, hogy Budapest egyszerűen demonstrálni akarta Izraelnek, hogy az EU „fogatlan tigris” a külpolitikai kérdésekben, különösen Jeruzsálemet illetően. Borrell „nehezen érthetőnek” nevezte a történteket.

Talán ennél is aggasztóbb, hogy a Hongkonggal kapcsolatos EU-s állásfoglalásból, amely április 30. óta készen áll, valószínűleg csak egy, Borrell által kiadott közlemény lesz, amihez nincs szükség mind a huszonhét tagállam egyetértésére. Figyelembe véve ismét csak, hogy mennyire ártalmatlanok ennek a megállapításai, nem meglepő, hogy dühös uniós diplomaták azt találgatják, hogy „Budapest vajon legközelebb kinek tesz majd szolgálatokat”.

A probléma, hogy az EU intézményei és más tagállamai nem tudnak sokkal többet tenni. Senki nem áll készen vétójoga feladására, tudván, hogy lesznek a jövőben olyan ügyek és érdekek, amelyeket védeniük kell.

A blokk közös külpolitikája viszonylag új, megfelelő működtetése a tagállamok jószándékán múlik. Ez azt jelenti, hogy a legkisebb közös nevező keresése mellett gyakran alulteljesít. Az utóbbi hónapokban azonban már teljes működési zavarral nézett szembe, mivel az egyik tag részéről a jelek szerint hiányzik a hajlandóság még a szimbolikus kompromisszumra is.

Ehhez kapcsolódóan:

Megvétózta Magyarország, hogy az EU elítélje Kínát