Karantén-család

Vigyázz, kész, karantén

Szóval kezdődik megint. Ha a tavaszi szünetet is beleszámítom, egy hónapnyi együttlét a három csibével. Home office, digitális tanulás, és közben persze az egyre inkább elúszó háztartási munkák. A lényeg, hogy már tapasztalt rókák vagyunk ezen a téren, nem érhet semmi meglepetés.

Másnap a suli fabebook oldalán az igazgatóhelyettes bejelenti, hogy összeomlott az e-kréta, még mielőtt elkezdődött volna a távoktatás. A jó hír az, hogy ez minket nem érint, mert mint az már tavaly is bebizonyosodott, hiába pumpáltak bele milliárdokat, a rendszert mindenre lehet használni, csak távoktatásra nem. Ezért most már nem is ezen tervezték beizzítani az online oktatást, hanem Google Classroomon. Hallelujah.

Mi kell a gyereknek? (nem a rémszitter)

Közben elmegyek tárgyalni a bébicsősszel, akit az ovi ajánlott. A nő hosszas kávézás és vírusszkeptikus elméletei kifejtése után elém tolja a telefonját, benne egy táblázattal, amit nem küldhet el, ill. nem fotózhatom le, mert illegálban dolgozik, nem ad számlát. A táblázat szerint 2500 forint/óra 3 gyerek, ha a csibék csak biodíszletként vannak a házában. Ha foglalkozik is velük, mondjuk ad nekik egy színezőt vagy kimennek hintázni, akkor az további 2500/gyerek. A tévénézés ingyen van, de elképzelni sem merem, hogy 10 óra "babócázás" után milyen zombikként kapnám őket vissza. Kaját otthonról nem hozhatunk, azt majd ad nekik ő, de nyilván az sem ingyen van.

Fejben kezdem összeszámolni, hogy kb. hány nap meló után megy el az összes pénzem a bébicsőszre, amikor nevetve hozzáteszi, az az anyuka a kedvenc kliense, aki azt mondta neki, tőle azt csinál vagy nem csinál a gyerekével, amit akar, csak legyen pulzusa. Itt már tudom, hogy én nem leszek a kedvenc kliense. Sőt, a kliense sem. Bébicsőszkeresés újratöltve.

Üdv a digitális osztályteremben, avagy hogyan ne gerjedj online énekórán

A két iskolással reggel beizzítjuk a kütyüket, és bekapcsolódunk a digitális osztálytermeikbe. Az iskolánk próbál segíteni, amennyire tud: adnak tabletet annak, akinek kell. Mármint annyit, amennyi van. Áramot és internetet már ők sem tudnak adni hozzá. Mi szerencsések vagyunk, hogy mindezzel rendelkezünk, nem úgy, mint az ország lakosságának egy jelentős, láthatatlan része.

A digitális tanulás döcögve indul. A nagynak először azért szól a tanítónője, mert “kép van, hang nincs”, segítsek már bekapcsolni a mikrofont. Következő órán, ami történetesen ének, azért könyörög a tanítónő, hogy kapcsoljuk már ki, mert “gerjednek a gyerekek”. Online énekóra némán.

COVID-generáció

A középső csibe elsős, ő utálja legjobban ezt az egészet. Túl nagy a tempó, nem bír haladni a többiekkel. A tanító néni azt ajánlja, olvasson otthon többet, de nem akar, már az egésztől elment a kedve, pedig a nővére és mindenki körülötte falja a könyveket. Nem mondom se neki, se a tanító néninek, hogy szakemberek szerint egy egész COVID-generációt nevelünk most ki ezzel.

Tavaly kimaradt az utolsó félév az oviban, ami fontos lett volna az iskolaérettséghez. Szeptembertől meg rohamtempóra kapcsoltak a pedagógusok, hogy ha bekövetkezik az, ami most bekövetkezett, akkor se maradjon le annyira az osztály. Az osztály nem is marad le, csak egy-egy gyerek. Az én gyerekem is. Aki lázadásképp a tengerimalacait teszi a klaviatúrára, és ezzel az egész osztály, meg a tanító néni képernyőjére, hogy akkor tessék, a malacok majd jobban olvasnak nála.

Mi kell a gyereknek? 2. nekifutás az iskolapszichológussal

A legkisebbnek nincs online óvoda, hála Istennek, de kapunk időnként pár feladatot a logopédustól, azokat élvezettel csinálja meg velem. És kapunk levelet az iskolapszichológustól is, aki azt írja, teljesen rendben van, ha nem csinálnak meg minden házit a csibék, és az is, ha én nem tudok mindent megtanítani nekik. Ha végre egyszer vége lesz ennek az egésznek, úgysem arra fognak emlékezni, hogy mit csináltak meg a sulinak, hanem arra, hogy hogyan érezték magukat. Úgyhogy ő csak annyit ajánl, öleljem meg és mondjam el nekik, hogy szeretem őket. Nem ismerem személyesen, de ezzel seperc alatt belopja magát a szívembe.

A varázsige COVID ellen

Közben véget ér a digitális tanítás, jöhet minden más. Például a Harry Potter-jelmez, amiben a legnagyobb csibe győzköd arról, hogy ő simán legyőzi ezt az egész vírust, ha suhint egyet a varázspálcájával, és azt mondja: “Abrakadabra!”.

Aztán hozzáteszi, legyőzi Cili nénit is, hiába mondom neki, hogy őt nem kell. A tavalyi otörzses sajtájokból ugyanis nem a nyunyókák meg a hipós tojások maradtak meg a fejében Cili néniről, hanem az, amit róluk (kicsikről és nagyokról) mondott. Tudniillik, hogy bár ők nem lesznek olyan betegek a vírustól, de a szüleiket és a nagyszüleiket simán megölhetik. Ő ezt olyan szinten magára vette, hogy hosszú ideig minden este sírt, lát-e még élve reggel, mert lehet, hogy apró kis szervezetéből átjönnek a vírusok az enyémbe, és reggelre meggyilkolnak.

Azóta nem nézzük vagy hallgatjuk Cili néni bölcsességeit. A rémálmok pedig, remélem, lassan elmúlnak. A lényeg, hogy itt vagyunk egymásnak és egymással. Így talán semmi baj nem érhet minket.

Tavaly 3.244 kisgyermek felvételét utasították el a bölcsődék férőhelyhiány miatt. A kormány ígéretei ellenére döcögve halad csak ezek bővítése. Közben családok sorsa a tét, akiktől sok helyen munkáltatói igazolást kérnek a felvételhez még most is, amikor munkahelyek ezrei szűntek meg.

Még mindig 20 ezer férőhely hiányzik az Orbán Viktor által 2022-re ígért 70 ezerből. Hiába az erre költött több mint száz milliárd forintnyi uniós támogatás, csak a gyerekek 18 százalékának elérhető a bölcsődei ellátás.

Egy anyuka a sok közül

Szilvi egy agglomerációs kistelepülésen él. Egyedül neveli kétéves kislányát, Bogit. (Nem így hívják őket, de arra kér, a valódi nevüket ne írjam le. Fél.) Szilvi munkahelye nem élte túl a járvány második hullámát, ő azóta munkát keres. „Több tucat helyre beadtam a jelentkezésemet, de többnyire vissza sem hívtak."

Szilvivel kora reggel találkozunk, épp az egyik helyi dohányboltba megyünk, ahova az ismerőse ajánlotta be eladónak. Bogit leadta már a bölcsiben, ahova szeptemberben beírathatta, mert akkor még dolgozott, és be tudta mutatni a felvételéhez szükséges munkáltatói igazolást. Azt mondja, ha szeptemberig nem talál új állást, és nem tudja újra bemutatni a kért dokumentumot, akkor a gyereke sem járhat tovább bölcsődébe.

„Nem azért passzolom le szegényt, mert nem szerettem volna otthon lenni vele hároméves koráig. De az apja lelépett, gyerektartást nem fizet, rokonaim nincsenek, nekem kell egyedül gondoskodni magunkról. A GYES és a családi pótlék pont a rezsire elég. Örülük, hogy a bölcsiben kap meleg ételt, mert valamikor arra sem futja már.”

Szilvi fél, ha kiderül, hogy munkanélküli lett, előbb is kitehetik a gyerekét a bölcsődéből. Úgy tudja, hogy többszörös a túljelentkezés, és azt részesítik előnyben, akinek van munkája. Márpedig a pici mellett sem állást keresni, sem dolgozni nem tudna. Szerinte nagy szerencséje volt az előző munkahelyével, mert elfogadták, hogy egyedül neveli a kisgyermekét, aki minden harmadik héten beteg, és ha nem az, akkor is oda kell érnie érte időben. Ilyen munkahelyet most nem könnyű találni. A magán-, azaz családi bölcsődét a 40 ezer forintos állami támogatás mellett sem engedhetik meg maguknak. Érdeklődött egy helyi családi bölcsődénél, ahol a 70 ezer forintos díjban nincs benne az étkezések ára, illetve azért is 1.500 forintot kellene fizetnie minden egyes alkalommal, ha 17 óránál később tudná elhozni Bogit. Közben odaérünk a dohánybolthoz, Szilvi bemegy tárgyalni az üzemeltetővel. Reméli, hogy meg tudnak egyezni olyan időbeosztásban, ami jó mindenkinek.

Szilvi nem az egyetlen, aki a férőhelyhiány és a munkanélküliség miatt hasonló gondokkal küzd. Pedig a kormánypropagandának visszatérő eleme, hogy megoldja a kisgyermekek napközbeni ellátását, ezzel egyidejűleg az anyák visszatérését a munkába.

Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (BDDSZ) elnöke emlékeztet rá, hogy már sokkal korábban, 2002-ben a Európai Tanács Barcelonában tartott ülésén a tagállamok elfogadták egyebek között, hogy 2010-re a gyerekek 33 százalékának biztosítani kell bölcsődei férőhelyet. Ettől azonban még mindig nagyon messze vagyunk. Csakúgy, mint a gyermekvédelmi törvény 2017-ben hatályba lépett módosításától, ami arra kötelezne minden települést, hogy bölcsődei ellátást biztosítson ott, ahol legalább 40 három év alatti kisgyermek él, vagy ahol 5 ilyen család igényli ezt az ellátási formát.

A BDDSZ elnöke szerint az is baj, hogy nincs összhang a bölcsődei férőhelyek eloszlása és az igény között.

„ Jelenleg a KSH adatok alapján országosan 5.000 körüli a feltöltetlen férőhelyek száma, míg 2020-ban még mindig 3.244 gyermek jelentkezését utasították el a bölcsődék férőhelyhiány miatt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy csak onnan kap az elutasítottakról adatot a KSH, ahol van bölcsőde, azaz részt vesznek az adatszolgáltatásban. Ahol egyáltalán nincs bölcsőde, onnan nincs információ, így akár gyerekek ezrei lehetnek “láthatatlanul” érintettek”- teszi hozzá Viktória.

230 férőhely jut 2.200 kisgyermekre a megyei jogú városban

Érd a fővárosi agglomeráció egyik leggyorsabban benépesülő és legfiatalabb átlag életkorú települése. Rengeteg kisgyermekes család költözött ide, de ezt az infrastruktúra nem tudta követni. A városban a friss adatok szerint 2.200 0-3 év közötti gyermek él, akiknek 230 férőhelyen kellene osztozkodniuk a megyei jogú város két bölcsődéjében. Az intézményvezetőtől azt az információt kaptuk, hogy igyekeznek előbb-utóbb minden jelentkezőnek férőhelyet biztosítani, de várólistájuk van, amelyen jelenleg 60 gyermek neve szerepel.

Csak tudják majd üzemeltetni is

Tiszatenyőn, a Törökszentmiklós melletti 1.500 fős községben évek óta szerettek volna minibölcsődét biztosítani a kisgyermekeknek, és bár nyertek egy 2018-as pályázaton 10 millió forintot, vissza is adták azt, mert ennyi pénz nem volt elég a fejlesztéshez. Egy újabb pályázaton 2019-ben már elnyerték a kétszobás létesítmény kialakítására adható maximális összeget 90 millió forinttal. 2021. december 31-éig tehát megépülhet a minibölcsőde 2 csoporttal, összesen 15 gyermek számára. A támogatás pont jókor jött, hiszen a község adósságrendezési eljárás alatt áll, ingatlanjait kellett eladni, a korábbi, félig vagy egyáltalán meg nem valósult pályázatok miatt.

„A férőhelybővítés, bölcsődeépítés mellett nem szabad megfeledkezni az intézmények fenntartásáról sem. Bár valamelyest növekedett az állami támogatás az elmúlt években, de még így is jelentős terhet ró az önkormányzatokra a fenntartás, különösen most, amikor a legtöbb önkormányzat bevétele a járványhelyzet, illetve az azalatt hozott intézkedések, az ingyenes parkolás vagy az iparűzési adó miatti bevételkiesés következtében jelentősen csökkent”– mondja Szűcs Viktória, a BDDSZ elnöke.

A dolgozók kötelező létszámán alapuló bértámogatást például akkor hívhatja le egy gyermek után a bölcsődét üzemeltető önkormányzat, ha a gyermek nem hiányzik többet 10 napnál egy hónapban, ami elég életszerűtlen szabály. A BDDSZ információi szerint a vidéki városok, községek esetében még mindig nehézséget okoz a jogszabály által előírt bölcsődei dolgozói bérelemek kifizetése, legyen az gyógypedagógiai pótlék, délutáni munkavégzésért járó bérpótlék, helyettesítés vagy túlmunka, ezért egyes fenntartók nem engedik a munkáltatóknak kifizetni azokat.

Mi jár a kormánypárti és mi az ellenzéki települések bölcsiseinek?

Szűcs Viktória szerint az a legnagyobb baj, ha politikai okok állnak a településtámogatás elosztása mögött. Mint mondja, vannak olyan települések, ahol nem kell gondozási díjat fizetni senkinek sem, csak étkezési díjat, és valahol még tisztasági csomagot sem kérnek, mert a kormánypárti önkormányzatok mindezt elő tudják teremteni a költségvetésükből, nem úgy, mint az ellenzéki települések. Pedig a gyermekek szükséglete, érdeke és joga mindenhol azonos (kellene hogy legyen). „A minőségi gyermekellátás ellen hat, ha politikai és financiális okok miatt nem teremtünk egyenlő esélyt a gyermekek számára” – hangsúlyozza az elnök.

Szilvi esetével kapcsolatban a BDDSZ elnöke még megjegyzi, hogy a fenntartó önkormányzatok egy jogszabályi felhatalmazás alapján dönthetnek úgy is, hogy nem kérnek munkáltatói igazolást a bölcsődei felvételkor, de az önkormányzatok többsége, ha nem is a jelentkezéskor, legkésőbb a beszoktatás előtt ezt be szokta kérni.

Közben Szilvi végez a tárgyalással. Nem sikerült megegyeznie a dohánybolt tulajdonosával, mert 12 óráznia kellene minden második nap, amit a gyerek mellett nem tud bevállalni. „Mindenhol ez van”, mondja elkeseredetten. „Ha szóba is állnak velem, ahogy kiderül, hogy egyedül nevelem a kislányomat, rögtön visszatáncolnak, mert legkésőbb este fél 6-ig mennem kell a gyerekért."

Azt mondja, őt nem érdekli, ki mennyi férőhelyet ígér vagy hogy mekkora költségvetésből kell fenntartani az önkormányzatoknak a bölcsődét.

"Az íróasztal mögött vagy a Parlamentben könnyű számokkal vagdalkozni, szabályokat hozni, ha közben sosem mész ki, hogy szembenézz a valósággal, és megismerd a hús-vér emberek valódi problémáit. Én csak dolgozni szeretnék, mert dolgoznom kell, hogy tudjak enni adni a gyerekemnek, és ehhez neki bölcsődébe kell járnia."

Amikor a családsegítőről kérdezem, Szilvi bevallja, attól fél a legjobban, hogy kiderül a helyzetük, és elveszik tőle Bogit. Nem mer segítséget kérni, mert látott és hallott már számtalan hasonló esetről. Ha semmi sem változik, úgy tervezi, hogy a járvány után itt hagyják Magyarországot és kiköltöznek Németországba.

Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!