Brüsszeli buborék

A belgák nagyon szeretnének már egy nagy nemzetközi bajnokságot megnyerni, ehhez tulajdonképpen minden adott is. Leginkább a csapat, amely folyamatosan kiemelkedő szinten teljesíti, de a döntő pillanatokban mindig közbejött valami az elmúlt világversenyeken. Lukakus sör, hazardos csoki, debruynés kóla – a válogatott tagjai beépültek a hétköznapokba.

Vitán felül áll, hogy Belgiumot sok szempontból lehet megosztottnak, széttagoltnak tekinteni, ezzel a belgák sem vitatkoznának. De egy biztos: a fociban nemzeti egység van, a labdarúgó-válogatottnak mindenki felesküdött híve, a csapat pedig meg is szolgálja a bizalmat. A Vörös Ördögök (franciául Diables Rouges, hollandul Rode Duivels, így aztán inkább angolul Red Devilsként lehet sokszor olvasni róluk) a világ egyik legjobb válogatottja. Az egységet jól szemlélteti, hogy a részben francia, részben holland anyanyelvű játékosok számára a közös nyelv az öltözőben az angol, mert így legalább szót értenek a spanyol edzővel, Roberto Martínezzel, aki már öt éve a válogatott szövetségi kapitánya.

A francia átok

Érdekes, klubszinten már nagyon régóta semmilyen komoly eredményt nem érnek el a belgák. Amint kiderül egy tehetséges fiatalról, hogy van jövője, azonnal megy valamelyik top-bajnokságba. Elsősorban Angliába, a legtöbb vörös ördög oda igazol, onnan később tovább megy Spanyolországba, Olaszországba, Németországba, esetleg a franciákhoz. A belga bajnokságban a keretből összesen ketten játszanak.

Azért arra lehet számítani minden évben, hogy két belga csapat a BL-csoportkörben, kettő pedig az Európa Liga valamelyik csoportjában ott lesz, ezek közül egy-kettő van versenyben tavasszal is, amíg össze nem kerülnek valamelyik élcsapattal. A négy helyért általában ugyanaz a hat csapat verseng, a bajnoki címet is rendszerint a Bruges vagy a Gent, a két leggazdagabb (és legszebb) flamand város egyike nyeri el.

A három évvel ezelőtti világbajnokság bronzérme feledtette az öt évvel ezelőtti kudarcot, amikor a magyar válogatott 4-0-ás legyőzése után Wales verte ki az ördögöket egy olyan meccsen, ami minden belga rajongónak rémálmokat okoz a mai napig. A vb-n viszont majdnem minden sikerült, a brazilok kiverése extázisban hozta az országot, az elődöntőben azonban a franciák nyertek 1-0-ra. Az, hogy Franciaország ellen esett ki a belga válogatott, egy olyan tőrdöfés, amelyet életlen és hegy nélküli késsel hajtanak végre, ráadásul alaposan megforgatva a kést a sebben.

A belga-francia párharc élethalál-kérdés, a belgák lépten-nyomon bizonyítani akarják, hogy ők is vannak olyan jók bármiben, például futballban, mint déli szomszédaik. Akik – mármint Franciaország – ráadásul egyfajta nagytestvér-kistestvér viszonyként képzelik el kettejük kapcsolatát. Egyik barátom, Simone, Vallóniából költözött Brüsszelbe, s azt mondta, van olyan franciaországi rokona, akivel emiatt a meccs miatt nem áll szóba. Azóta sem. És ez persze kölcsönös, jól mutatja, hogy a labdarúgás néha nem játék, hanem viszonyítási pont.

Aranyálmok a vb-bronz után

A várakozások most is óriásiak. Konkrétan az arany lenne az az érem, ami felülmúlná a legutóbbi vb-bronzot és amire általános elvárásként tekintenek. Azért a múltkori harmadik helyre is nagyon büszkék a belgák, a legjobb eredményüknek számít ez a sportág történelmében. Amikor a bronzmeccs után pár nappal Brüsszelbe érkeztek a játékosok, több tízezer ember vonult az utcákra ünnepelni. A játékosokat egy nyitott buszban vitték végig a városon, majd a főtéren a városháza erkélyéről vezényelte a tömeget az egyik legnagyobb sztár, a ma már a Real Madridot erősítő Eden Hazard. (Ahol egyébként a csapattársa, Thibault Courtois az elsőszámú belga kapus.)

Ugyan vannak folyamatosan új játékosok, de a csapat váza ugyanaz. Most két-három poszton eltérő a válogatott kezdőcsapata, mint három évvel ezelőtt volt. A Courtois-de Bruyne-Hazard-Lukaku tengely olyan alapot ad, amire bátran lehet építeni és kipróbálni az új, fiatalabb játékosokat. Így vált a keret stabil tagjává például Youri Tielemans, akit néhány éve, húsz évesen adott el az Anderlecht 22 millió euróért a Monaconak, de már ő is Angliában, a Leicesternél játszik. A jelenlegi piaci értéke 55 millió euró. Azért is beszélek róla, mert neki kell az irányító poszton De Bruynét segíteni, illetve helyettesíteni.

Ez most éppen elég forró téma, tekintettel arra, hogy De Bruyne a BL-döntőben megsérült, de egész Belgium hallhatóan fellélegzett, amikor kiderült, hogy játszhat az EB-n, legfeljebb az első, oroszok elleni meccset kell majd kihagynia. De Bruyne egyébként hihetetlen fejlődésen ment keresztül a Manchester Citynél, a nyúlánk, szeplős srácból egy valóságos terminátor lett, aki azonban elképesztő biztonsággal uralja a labdát, hozza helyzetbe a társakat vagy lő irgalmatlanul nagy gólokat. Ő most éppen 100 millió eurót ér. Ha már a pénznél tartunk: a Transfermarkt szerint a belga válogatott értéke 669,4 millió euró.

Válogatott ötletek

Néhány nappal az Európa Bajnokság kezdete előtt nem lehet olyan helyre menni Belgiumban, ahol ne nézne szembe valamelyik vörös ördög valahonnan. A mobilszolgáltatók és a benzinkutak reklámjáról, az élelmiszerboltok bejáratáról, majd odabent a sörről, a kóláról és a csokiról, a villamosokról és buszokról, a ruházati boltokban, ahol a cégek saját ruhakollekciókat is összeállítanak, vagyis tényleg minden fekete-sárga-piros, és az utcákon az embereken is egyre gyakrabban lehet látni a válogatott hivatalos vagy éppen koppintott mezét. Mert lehet kapni olcsó pólót 10 euróért és drágát 60-ért. Az egyik újságnak online előfizetője vagyok, ma kaptam egy e-mailt tőlük, hogy hamarosan küldenek egy bar-kódot, amit be kell mutatnom a legnagyobb könyvesbolt-hálózatban, és kapok egy vörösördögös óriásplakátot.

És még egy fejleményről be kell számoljak: a biztosítók szövetsége és a belga sörfőzdék egyesülete indított egy BOB-kampányt. A BOB az a szerencsétlen áldozatkész sportrajongó, aki vállalja, hogy nem iszik és hazaviszi a félig vagy teljesen ittas társaságot a közös meccsnézés után. A reklámfilmben baleseteket mutatnak, amely alá egy-egy focimeccs közvetítéséből vesznek ki odaillő mondatokat, miközben autók csapódnak egymáshoz, borulnak fel és törnek össze.

Belgium hosszú ideje őrzi a világranglistán a vezető pozícióját, amit nem nehéz megtenni úgy, hogy tulajdonképpen minden meccsüket megnyerik. A világbajnokság óta kétszer kaptak ki, a selejtezőcsoportban pontot sem veszítettek. Negyven gólt rúgtak és hármat kaptak.

Remélem, csak a döntőben találkozik velük a magyar csapat...

A belga kormány egyik tagja egy transzgender politikus, civilben tanszékvezető egyetemi tanár, nőgyógyász. Akár orvosként, akár politikusként tekintünk rá, nagyon komoly szakmai munka áll a háta mögött, most pedig a magánéletébe is betekintést kaphattunk egy riportfilm keretében. Belgiumban az állam egyértelműen kiáll az azonos neműek kapcsolata védelmében.

Szerdán este úgy döntöttem, hogy megnézem a labdarúgó Európa-liga döntőt, ami este kilenckor kezdődött. Aztán mégis úgy alakult, hogy az első félidő feléről lemaradtam, mert a holland nyelvű belga közszolgálati televízió, a VRT egy riportfilmet adott Petra de Sutterről.

A sorozat címe körülbelül az, hogy „Szomszéd, mit csinálsz?”, a formátuma pedig, hogy a műsorvezető – Cath – eltölt a vendégével egy-két napot, reggel bekopog hozzá, autóval elviszi dolgozni, közben beszélgetnek, bemutatják a családot, a lakóhelyet, a hobbit, szóval kötetlen negyven perc műsoridő. A vendég valamilyen fontos/érdekes ember.

Most például Petra de Sutter, aki a belga kormány miniszterelnök-helyettese, egy zöldpárti politikus. A belga közigazgatást és az állami vállalatokat felügyeli, eredeti szakmája nőgyógyász. A filmben találkozott a miniszterelnökkel, ellátogatott egy kórházba, részt vett a kormányülésen, aztán hazament a feleségéhez, vacsorát főztek, beszélgettek. Cath másnap reggel is visszament, amikor Petrának éppen cselló-órája volt, úgyhogy meghallgathattuk, hogyan játszik Bachot.

Tanszékvezetőből zöldpárti képviselő

A történet hétköznapi, a főszereplő már nem az. Petra de Sutter ugyanis az egyetlen transzgender kormánytag Európában. Férfinak született, majd 2003-ban nemátalakító műtéten esett át. Azóta nőként él. Az 57 éves Petra de Sutter csak 2014-ben kezdett el foglalkozni a politikával, akkor került be a belga törvényhozásba, a Zöldek képviselőjeként. 2019-ben pedig az Európai Parlamentbe is bejutott, ahol újoncként egyből igen komoly beosztást kapott: ő lett a belső piaccal és fogyasztóvédelemmel foglalkozó parlamenti bizottság elnöke. Innen pedig a tavaly megalakult belga kormányba hívták.

Hosszú orvosi pályafutása alatt nőgyógyászként és termékenységi szakértőként dolgozott, tanszékvezető egyetemi tanárként nyergelt át a politikára, ahol a nők szexuális és reproduktív egészségét és jogait is védte. Foglalkozott bioetikai kérdésekkel, ideértve a kereskedelmi célú petesejt-adományozást. Most Brüsszeltől autóval körülbelül egy órányira lakik, egy kis faluban, ahol több mint tíz éve az első leszbikus párként házasodtak össze Claire-rel. Claire palliatív gondozóként dolgozik, szabadidejében fest és kitűnően zongorázik. A De Sutter-házaspár a falu szélén lakik, de a kert végében nem stadion található, hanem a szántóföld. Vannak kutyáik, macskájuk, tyúkok és kecske is.

Alexander de Croo miniszterelnök azt mondta helyetteséről, hogy nagy segítségére van a kormányban, amikor például a nők jogairól, vagy termékenységi kérdésekről van szó, amellett, hogy ellátja feladatát.

Petra de Sutterrel sokat foglalkozik a sajtó, de ő is tudja, el is szokta mondani, hogy ez annak köszönhető, hogy férfiből nő lett.

Ehhez kapcsolódóan:

EU terv az LMBT-kisebbséget érő diszkrimináció elleni harcról

A szülői munkaközösség elnöke és a szögletzászló

Természetesen Belgiumban is vannak, akik gyűlölik és nem értik a nemet váltó embereket, szokták is emiatt támadások érni De Suttert. Az általános közeg azonban befogadó, nyitott, hozzájárul ehhez az is, hogy a mindenkori kormányok elismerik a melegjogokat, elleneznek mindenféle hátrányos megkülönböztetést és ennek hangot is adnak.

A Pride-felvonuláson mindig ott menetel az aktuális miniszterelnök, és valamennyi párt feldíszített autója megtalálható a sorban. Ez a sor eléggé hosszú, egy belga Pride-on akár százezren is összejönnek, sokan családi eseménynek tekintik. Amikor utoljára volt meleg büszkeség menete, 2019-ben, a nacionalista flamand párt, az Új Flamand Szövetség autója is ott volt. Igaz, őket nem a rajongók vették körbe, hanem a rendőrök, nehogy attrocitás érje az LMBTQI-közösség által kirekesztőnek tartott pártot. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy voltak ezen a bizonyos Pride-on ellentüntetők is. Körülbelül húszan, őket kétméteres rendőrök egyszerűen körbevették, onnan kiabálhatták rigmusaikat.

Egy másik, hétköznapibb példával is szeretném szemléltetni a melegek megítélését Belgiumban. A lányom előző iskolájában a szülői munkaközösség elnöke egy meleg férfi volt. Aki a párjával együtt nevelt két afrikai kislányt – egy ikerpárt –, akiket örökbe fogadtak. A lányok jól tanultak, úgy öltözködtek, mintha egy divatlapból léptek volna elő, és
tízéves korukra a holland és a francia mellett beszéltek angolul is, mert a házaspár másik tagja egy amerikai. Egy percig sem gondolom, hogy ezeknek a kislányoknak szörnyű sors jutott volna, és teljesebb életet élhettek volna egy afrikai árvaház lakóiként. A szülői munkaközösség elnöke pedig éppen olyan jól szót értett a belvárosi hipszterrel, mint a fejkendős nagymamával.

Vagy még egy adalék: a rettegett Molenbeek negyed labdarúgó-csapatának meccsein a szögletzászló szivárványszínű. Senki sem akarja kitépni, vagy leköpni, se fehér, se fekete, se muszlim, se keresztény. Mondván: ugyan, kit zavar?

Szóval lekéstem a kupadöntő elejét, de egyáltalán nem bántam meg. A Petra de Sutterről szóló filmet itt lehet megtekinteni.

Ehhez kapcsolódóan:

Ha kampánytémává teszik a kisebbségek jogait, egy ideig tényleg ártani tudnak nekik