Azovstal: egy fotós, aki Mariupol szovjet korabeli vas- és acélműveit dokumentálta, most képeivel betekintést nyújt az ukrán Azov zászlóalj és az orosz erők közötti végső leszámolás helyszínéül szolgáló gyárba.
A Kreml által ellenőrzött TASZSZ hírügynökség szerint a szakadárok április 19-én kezdtek előrenyomulni Mariupol Azovstal vas- és acélművébe, és „támadóegységeket hoztak létre a létesítmény megrohamozására”.
A részben neonáci ideológiával szimpatizáló harcosokból létrejött ukrán Azov zászlóalj emberei a hatalmas gyárkomplexumban rejtőzködnek, és valószínűleg véres és pusztító csatára készülnek. Az oroszok fegyverletételről szóló felhívásait rendre figyelmen kívül hagyták.
Az Azovstal 1933-ban kezdte meg működését, miután a szovjet hatóságok ezt az Azovi-tenger partján fekvő helyszínt választották a vasérclelőhelyek könnyű megközelíthetősége miatt. Ukrajna orosz megszállása előtt az üzem több mint tízezer embert foglalkoztatott.
1941-ben az Azovstal kénytelen volt beszüntetni működését, amikor a gyárban lévő berendezések nagy részét keletre, a Szovjetunió belső vidékeire szállították a náci előrenyomulás miatt.
Viktor Mácha cseh iparfotós 2016-ban dokumentálta a fémgyár belsejét. Azt mondja, hogy Európában járva már hozzászokott a fémgyárak bezárásához és ellenőrzött lerombolásához, de az Azovstal bombázása „vad és teljesen önkényes”.
Az alábbi fotók Mácha 2016-os látogatása során készültek, és némi képet adnak arról, hogyan nézhet ki egy végső közelharc helyszíne.
A délkelet-ukrajnai Mariupolban két hatalmas fémfeldolgozó üzem található. Az Azovstal testvérüzemét, az Iljics acél- és vasgyárat április közepén foglalták el az orosz vezetésű erők, és úgy tűnik, jelentős károkat szenvedett. Mácha azt mondja, úgy véli, hogy a kisebb Azovstal gyárat az alatta épített brutális bombabunkerek miatt választották az ukrán harcosok végső védvonalnak.
Bár 2016-os látogatása során nem kapott hozzáférést az óvóhelyekhez, Mácha azt mondja, hogy amikor a gyárat a második világháború kemény tanulságai után helyreállították a negyvenes években, a szovjet tervezők „először a bombabunkereket építették meg, majd a fölöttük lévő acélművet, így a komplexum jól védett, de talán nem eléggé”.
Mácha a Szabad Európának elmondta, hogy elképzelése szerint a súlyosan bombázott gyár belsejében igazi horror folyhat, hozzátéve: „El sem tudom képzelni, hogy az Azov zászlóalj és a civilek min mehetnek most keresztül.”
Mariupol városi tanácsa azt állította, hogy több mint ezer civil keres menedéket a fémüzem alatti bunkerekben. Az Oroszország által támogatott szakadárok tagadták, hogy civilek tartózkodnának a gyár területén.
A cseh fotós szorosan követi a Mariupolból érkező híreket, és attól tart, hogy a harcok után „nem sok minden marad az Azovstalból”.
De ismerve az erőszakos történelmet, amelyet az Azovstal már átélt, Mácha úgy véli, „az ukránok számára szerintem nem újdonság egy ilyen helyzet, és újra fogják építeni, ahogy a második világháború után is tették”.